A szívóshalak (Dalliidae) családja aránylag közel áll a csukafélékhez. Ebbe a családba egyetlen nemzetség tartozik, amely szintén csak egyetlenegy fajt foglal magába.
A legyezőshal (Dallia pectoralis Dean)
A legyezőshal, Dallia pectoralis Dean, nyúlánktermetű állat, amelynek függélyes úszói épp annyira hátul állanak, mint a csukán, s alsóállkapcsa is előreugrik. Fogazata finom gerebenfogakból áll. Farokúszója bekerekített; hasúszója közvetetlenül az alsóúszó mellett foglal helyet és csak 3 támasztósugara van; legfejlettebb a mellúszó, amely széles legyezővé fejlődött ki és rendkívül nagyszámú, 33–36 sugár feszíti ki. A legyezőshalnak másik igen feltűnő tulajdonsága, hogy váza rendkívül vékony és tökéletlenül csontosodott el, ami valószínűen azzal függ össze, hogy a tőzeges lápok vize mészben igen szegény.
Ez a csodálatos hal 20 cm-esre nő meg. Elterjedési területe Szibéria és Alaszka legészakibb részére esik. Az ottani folyókban és különösen a tőzeglápokban rendkívül gyakori, úgyhogy a bennszülött lakosságnak legfontosabb táplálékául szolgál. Növényi anyagokkal és férgekkel táplálkozik. Egészen rendkívüli ennek a halnak az életszívóssága. Olyan példányok, amelyeket hetekkel ezelőtt kosarakba csomagoltak és kőkeményre fagytak, melegben ismét magukhoz tértek, s épp olyan virgoncok voltak, mint azelőtt. Egy ízben egy kutya bekapott egy teljesen megfagyott legyezőhalat, mely a gyomor melegétől magához tért és a kutya elevenen adta ki magából. Ezt a különös esetet Turner jegyezte fel, s hitelességéért őt illeti a felelősség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.