II. alosztály: Porcoshalak (Chondrichthyes)
II. alosztály: Porcoshalak (Chondrichthyes)
Ezt az alosztályt, mint neve is mutatja, a porcos belváz jellemzi. Az agy tokja egységes porctömeg. A száját csak a palatoquadratum-porc határolja, amely előtt azonban még ajakporcok is vannak, bár a száj mozgatásánál semmiféle szerepük sincs.
A gerincoszlop számos porckorongból áll, s a gerinchúrnak gyakran igen nagy része megmarad. A bőrt fogszerű placoidpikkelyek fedik, az úszókat szarusugarak támasztják, amelyekhez egyes tüskék is járulhatnak. A ráják mellúszói vízszintes lemezeket alkotnak, amelyeket szárnyszerűen használnak; a hasúszók hátsó vége a hím állaton csapszerűen módosult és többé-kevésbbé zárt porcbarázda vezet rajta végig. A fogak rendesen számos, egymás mögött elhelyezett sorban vannak, vagy veszedelmes metszőfogak, vagy széles őrlőfogak; a kopott, elhasznált fogak leválnak. A bélcsatornát csavaros billentyűfodor, a szivet artériás kúp jellemzi, a kopoltyúkról hiányzik a kopoltyúfedő, úgyhogy az egyes kopoltyúrések kívülről látszanak. Az állkapocs- és nyelvív közti kopoltyúrés fecskendőnyílás alakjában marad meg. A hím tejét a vesevezetékeken át üríti ki, az ikrásban pedig külön petevezetékek fejlődnek; a kiválasztó- és az ivarszervek a béllel együtt a kloakába nyílnak.
A legtöbb porcoshalnál belső a termékenyítés és az ivadék többé-kevésbbé fejlett állapotban születik meg. A tojásrakó fajok petéit szaruhéj borítja, amelynek hosszúfonalas csücskei vannak; csak a grönlandi cápa ikráján nincs szaruhéj. Az eleventojó fajokon az ivadék a kitágult petevezetékekben fejlődik ki; a petevezeték fala tápláló nedvet választ el, amelyet az ébrények teste felszív. Némelyik rája petevezetékének falán bolyhok képződnek, amelyek a fecskendőnyíláson át benőnek az ébrények garatüregébe. Aristoteles cápájában és az emberevő cápában az ébrény szikzacskójának és az anya petevezetékének falából kinövő bolyhok a méhlepényhez hasonló összefüggésbe lépnek egymással. Az ébrényeknek külső kopoltyúik vannak, mint a kétéltűek lárváinak, de ezek az önálló életmód megkezdése előtt eltűnnek.
A porcoshalak alrendje igen ősi csoport, amelynek maradványait már a kőszénkorból megtaláltak; sok esetben csak jellegzetes hátúszótüskék és fogak maradtak meg, mert a porcos váz nem alkalmas megkövesülésre. Ezekből a maradványokból tudjuk, hogy voltak idők, főleg a jura- és krétakorban, amikor valóságos óriás cápák éltek, amelyek nagyságukkal a ma élő legnagyobb cápákat is jóval felülmulták. A leletek nagy gyakorisága bizonyítja, hogy a föld régebbi koraiban a porcoshalak jóval nagyobb szerepet játszottak, mint ma és hogy lassanként kiszorították őket a csontoshalak. A ma élő porcoshalak, amelyekből mintegy 200 fajt ismerünk, úgyszólván kizáróan tengeri állatok. Három rendbe, a cápák, (Selachoidei), a ráják (Batoidei) és a tömörfejűek (Holocephali) rendjébe tartoznak. A legtöbb faj az első kettőbe tartozik, amelyeket sok szakember harántszájúak (Plagiostomata) névvel egységes csoportba egyesít, mert szájuk haránthasítékú. A száj a fej alsó oldalán van elhelyezve, s az agykoponya porcos nyúlványa, az ormány, vagy rostrum előrenyúlik fölötte.
ELSŐ REND: Tömörfejűek (Holocephali)
MÁSODIK REND: Ráják (Batoidei)
HARMADIK REND: Cápák (Selachoidei)
