13. család: A vakondokgyík-félék (Scincidae)
13. család: A vakondokgyík-félék (Scincidae)
A vakondokgyíkok nagyon népes családja mintegy 30 nemzetségbe osztott 575 fajt foglal magába. Ennek a családnak képviselői éppoly különböző alkotásúak, mint a teju-félék vagy az örvös gyíkok, mert végtagjaik elkorcsosulásával és testük meghosszabbodásával ezek is bemutatják a gyíktól a kígyóhoz való átmenetet. Lábaik, ha ugyan vannak, mindig rövidek. Az ujjak száma nagyon változó; némely fajnak minden végtagján 5 fejlett ujja van, másnak viszont csak valami csonkja maradt az ujjak helyén. Ilyen esetekben aztán a törzs annyira meghosszabbodik, mint a kígyóé. A fogak gyökereikkel a fogmeder belső széléhez tapadnak; a nyelv rövid, szabad, elől kissé kimetszett és pikkelyes. A többnyire látható fület néha pikkelyek borítják, a külső fül csak ritkán hiányzik egészen. A szem pupillája kerek, s szemhéjai majdnem mindig mozgathatók. Az alsó – nagyobb – szemhéj közepén a bőr átlátszó s így valóságos ablak. Szabályos pajzsok borítják a testet, egyforma, ötszöget formáló, halpikkelyszerű, bőrcsontokat tartalmazó pikkelyek borítják a hátat, hast és az oldalakat. Oldalbarázda hiányzik; comb- és alfelpórusaik sincsenek.
Szaporodásukról csak annyit tudunk, hogy a Macroscincus és Ablepharus nemzetségek, valamint a Mabuia nemzetség néhány faja kivételével, a többi eleddig megfigyelt faj fialló. A kölykek száma egyes fajok szerint 2–10 közt ingadozik.
1. Kurtafarkú gyíkok (Trachysaurus Gray)
2. Síma gyíkok (Tiliqua Gray)
3. Tüskés szkinkek (Egernia Gray)
4. Óriás szkinkek (Macroscincus Boc.)
5. Mabuják (Mabuia Fitz.)
6. Karcsú szkinkek (Lygosoma Gray)
7. Siklószemű gyíkok (Ablepharus Fitz.)
8. Szkinkek (Scincus Laur.)
9. Érces gyíkok (Chalcides Laur.)
