14. család: Lapospotrohú darazsak (Evaniidae)
14. család: Lapospotrohú darazsak (Evaniidae)
Az Evaniak (Evaniidae) alaktanilag meglehetősen elkülönült csoportot képviselnek. Sajátságos testalkatukkal tűnnek fel, ugyanis nyeles potrohuk nem a torpajzs végén, hanem annak tetején ízesül, ami oldalról nézve az állatnak sajátságos külsőt ad. A tor végére vannak pedig a hosszú lábak beékelve. Felületes rátekintésre ilyen körülmények között az Evaniák olyanoknak látszanak, mintha nem volna potrohuk.
Életmódjukról keveset tudunk. Bizonyos, hogy ők is élősködők, s a Periplaneta americaná-t és egyéb rokonait választják gazdaállatul, míg a bizarr külsejű Gasteruptionok méhek és darazsak élősködői. Minthogy ennek lárvája nem éri be egyetlenegy Prosopis-lárvával, másutt is szerencsét próbál és tovább furakodik annak sejtjeiben. A hímek hamarabb fejlődnek ki, mint a nőstények. Kifejlődött alakjaik általában az ernyős virágokat kedvelik, s az éjszakát más darazsak társaságában töltik ezeken a virágokon úgy, hogy állkapcsaikkal kapaszkodnak meg és lefelé lógnak.
Lapospotrohú darázs (Gasteruption Thomsonis Schlett.).
A Gasteruption (Fenus) affectator L. cingár termetével tűnik ki a többi közül. Lósy dárdahordó fürkészfémdarázsnak mondja, mert potrohát jól felemelve hordozza és tojócsövét ilyenkor szurony módjára mereszti kifelé. Meleg nyári napokon lebegve, ívekben fel- és leszállva iramodik tova fatörzseken és a Prosopis nevű ősméh fészkét keresi fel. Teste oldalról feltűnően lapított, fekete és 8–12 mm hosszú; vékony szuronya hosszú. Állataink ernyős virágokon is szívesen élnek, hogy ott valami nektárhoz jussanak, azonban annyira félénkek és óvatosak, hogy a legkisebb szellő, mely a virágot meglegyinti, is elzavarja őket.
Az igazi Evaniák, az Evaniinae-alcsalád tagjai zömöktermetűek. 13-tagú csápokat viselnek, potrohuk rövid tojócsőben végződik. Leggyakoribb fajuk az Evania appendigaster L., amely tekintettel arra, hogy az amerikai és az ázsiai csótányban élősködik, igen elterjedt. Európai rokona, a Brachygaster minutus Ol., melynek elülső szárnyán hiányzik a diskoidális sejt, néha bokrok között és az avarban is megjelenik; az Alpokban még 1000 m magasságban is megtalálható. A mi házi csótányunkban is élősködik.
