II. alosztály: Pselaphognatha
II. alosztály: Pselaphognatha
Jelentéktelen apró állatok, amelyeknek különleges sajátságait csak nagyító alatt észlelhetjük. Így szemlélve, egy kis járkáló fegyverarzenálhoz hasonlítanak, mert testükön éles fogakkal és késszerű csúcsokkal borított szőrök meredeznek, amelyek egész csomókban, mint dárdák állnak a test oldalain, míg a test végén még egy hosszú üstök van ilyen szőrdárdákból. Ha állatunkat nyugtalanítják, fenyegetően mereszti fegyverkészletét és szőrdárdáival ellenségeit tisztelettel teljes távolban képes tartani. Az Európában elterjedt, Magyarországon is előforduló faj a Polyxenus lagurus L. 3 mm hosszúra nő meg és szívesen tanyázik kis társaságokban többedmagával elhalt fakéreg, moha, kövek alatt. A szőlőhegyeken ezt az állatkát gyakran a szőlőtőkéken találjuk. Abból az alkalmasint téves véleményből kiindulva, hogy a filloxérát üldözi, már teljes komolysággal javasolták, hogy a Polyxenust védeni kell, sőt mesterségesen gondoskodni kell meghonosításáról. A valóságban, úgy látszik, a Polyxenus egyáltalában nem ragadozó, hanem megelégszik bomló szerves anyagokkal.
Ami a Pselaphognathák szervezetét illeti, felemlíthetjük, hogy 11 törzsszelvénye van. Ezek közül a két utolsón nincs végtag, az 5–8-ik szelvény pedig ikerszelvény. A lábpárok száma 13. A lélekzést elágazó tracheák végzik. A szemmel bíró és csápjának rövid végízéről felismerhető Polyxenus Latr.-nemen kívül még 9 nem van, amelyek közül említésreméltó a Lophoproctus Pocock, amely főképpen Franciaországban és Olaszországban él és hosszú csápjainak végíze hosszú.
A Lophoproctus lucidus Chal.-ról Nemec a következőket mondja: „Ezt az érdekes állatot Trieszt mellett a Boschettoban találtam meg hangyafészkekben. A fészkeket fedő kövek alsó lapján nagy mennyiségben volt található. Az állaton rögtön látszik, hogy más faj, mint a Polyxenus lagurus L. Nagyobb, hófehér, szőrecsetjeit másképpen és feltűnőbben borzolja, mint a Pol. lagurus. Az állatnak valóban nincs szeme, de ha frissen vizsgáljuk, a fejnek éppen azon a helyén, ahol a Polyxenus lagurusnak a szeme van, sárgásbarna pigmentfoltot látunk.”
