Az utolsó három faj az AmhioxidesGill.-nemzetségbe tartozik. Ezeket Goldschmidt külön családba tartozóknak tekinti és Amphioxydidae név alatt szembe helyezi őket a többiekkel. Jellemző rájuk a kopoltyúkörüli üreg és a máj hiánya, a szájnak a test baloldalán és a páratlan kopoltyúnyílásoknak a test középvonalában való elhelyeződése. Goldschmidt, aki igen behatóan foglalkozott ezekkel az állatokkal, úgy véli, hogy ezek a gerinces állatok legtipikusabb ősei, illetve rajtuk maradtak meg legtisztábban az ősi jellemvonások. Hogy csakugyan helyes-e ez a felfogás, azt újabb és behatóbb vizsgálatoknak kell majd eldönteni.
Ennek a nemzetségnek egészen más az életmódja, mint az előbbieké. Az eddig fogott példányok ugyanis mind nyilt tengerről valók, főleg az egyenlítő közeléből, az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceánból. A legtöbbet eddig az utóbbiból fogták, ami azonban véletlen is lehet. Úgy látszik ugyanis, hogy ezek a lándzsahalacskák nagy mélységekben tartózkodnak és a német mélytengeri expedíció, amely belőlük a legtöbbet gyüjtötte, csak akkor foghatta meg őket, ha a háló 1200–3500 méter mélységben járt. Természetes, hogy ezeknek a nyilttengeri alakoknak életmódja és táplálkozása más, mint a parton élő társaiké, ami már abból is sejthető, hogy szájuk körül hiányzanak a tapogatók.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.