Az első alosztályhoz tartozó madarak legjellegzetesebb testrésze az a többé-kevésbbé magas csonttaraj, amely a mellcsont középvonalán vonul végig s arra szolgál, hogy elegendő tapadó fölületet nyujtson annak a hatalmas izomtömegnek, amely a szárny mozgatásához szükséges. Ez a taraj még azoknál a fajoknál is megvan, amelyek nem tudnak röpülni. Egyes ilyen röpülni nem tudó fajoknál a taraj igen alacsony, mint például a bagolypapagályoknál, néhány guvatnál, egyik kárókatona fajnál és egyéb fajoknál. Viszont vannak olyan röpülni nem tudó madarak is, amelyeknél ez a taraj éppen olyan magas, mint a röpülőknél, mert a szárnyukkal ugyancsak hatalmas munkát végeznek úszás közben. A már kihalt óriási alka, valamint a pingvinek szinte röpülő mozgással szelik a vizet úszás közben.
A tarajos mellcsontú madarak túlnyomó nagy része többé-kevésbbé jó repülő s ezért úgy evező-, mint kormánytollaik jól fejlettek. A külső vagy fedőtollak egységes felületet – lapot – alkotnak, mert a tollsugarakat horgocskák kapcsolják össze, amelyek megakadályozzák a tollsugarak szétválását. Ez a fedőtollazat kevés kivétellel meghatározott dülőkben szokott elrendeződni, amelyeket csupasz mesgyék választanak el egymástól, – vagyis a fedőtollazat nem borítja egyenletesen az egész test felületét, hanem tollal benőtt helyek bizonyos szabályossággal váltakoznak csupasz részekkel, úgy azonban, hogy kívülről teljesen egyformán takarja a tollruha a madártestet.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.