Sarlós partfutó (Ancylochilus Kaup.)
Sarlós partfutó (Ancylochilus Kaup.)
A sarlós partfutó (Ancylochilussubarquatus Güldenst.)
Tavasszal majdnem egész alsóteste rozsdavörös, hol világosabb vagy sötétebb, hol tisztább, vagy inkább barnás árnyalattal. Feje teteje feketés alapon rozsdaszürkével fodrozott, mivel itt a tollak vége rozsdaszürke. Nyaka hátul rozsdaszürke vagy rozsdavörös, fekete bhosszanti sávokkal. Egyébként felül fehérfoltos farát kivéve éjfekete alapon világos rozsdaszínnel van foltozva, a tollak vége világos hamuszürke vagy rozsdasárga rajzolatokkal. Farktollai hamuszürkék, a közepük felé sötétebbek, száruk és szegélyük fehér. Szeme barna, hajlott csőre fekete, lába feketésbarna. Őszi köntösben feje és tarkója feketésszürke, a tollak gerince feketés. Alsó része fehéresszürke árnyalatú vagy szürkével tarkázott, a tollai szára szintén sötétszínű. Szeméig érő kantársávja barnás, a szemén keresztülhúzódó sáv pedig fehéres. A fiatalok fejeteteje rozsdaszürkével szegett szürkésbarna, nyaka hátulja világosszürke, sötéttebb felhőzettel, háta és válla feketés, rozsdasárga szegéllyel. Farkuk és alsótestük fehér, torkuk és begyük rozsdaszürke. Hím és tojó egyforma.
A sarlós partfutó a Föld északi vidékein mindenütt otthonos. A tengerpartok, valamint a folyók és más szárazföldi vizek irányát követve messze délre vonul; minden télen rendesen és gyakran előfordul egész Észak-Afrikában, a Vörös-tenger, az Indiai-, Atlanti- és Csendes-óceán partjainál, sőt állítólag a Kapföldön is megkerült már. Észak-Amerika keleti részén vendégként szokott megjelenni.
Természetes ellenségei közül a kisebb sólymok legveszedelmesebbek. Kitünő húsukért az ember is buzgón üldözi őket, puskával vagy csapdával. Az ú. n. szalonkacsapdákban százak és ezrek esnek zsákmányul.
*
A sarlós partfutó – paprikasneff, vörös parti sneff – Magyarországon rendes átvonuló, ha nem is éppen nagy számban. Tavasszal elég soká kell rá várni, mert túlnyomóan csak májusban szokott kisebb csapatokban megérkezni. Ősszel szeptemberben és októbérben látogat el hozzánk. A zöm az Alföld és Dunántúl nagyobb állóvizeinél szokott megjelenni, míg Erdélyben és a Felvidéken csak egyes példányok vagy nagyobb időközökben kisebb csapatok jelentkeznek.
Vadászható, tehát általában nem védett madár, melynek gazdságilag alig van jelentősége. Ameddig állománya lényegesebb apadást nem mutat, a jelen helyzetet fenn lehet tartani, de különben védelem és tilalom alá kell belyezni ezt a hasznos, rovarirtó és vadászatilag egyáltalán nem kiadós szép madarat.
