A vágómadarak(Accipitres) vagynappali ragadozómadarak mintegy 350 fajt magában foglaló alrendjének elterjedése az egész rendével azonos.
Erőteljes testük többnyire zömök, csak kivételesen karcsú; a fej középnagyságú és a nyak rövid. A csőr hossza különböző és sokféleképpen hajlott; tövét mindig tisztán látható, tollaktól el nem takart viaszhártya borítja. Ebben van elhelyezve a két orrlyuk, amelyeket válaszfal különít el egymástól, tehát nem közlekednek egymással, mint az újvilági keselyűknél. A felső káva éles kampóval hajlik az alsó fölé. A kávaéleken nem ritkán, úgy alul mint fölül, egy-egy fog van. A vendégszárral ellátott fedőtollak kemények és a réti héják arcán gyér vagy kezdetleg fátyolt alkotnak. A lábak néha az ujjakig tollasok.
A vágómadarakat Gadow szerint négy családra osztjuk, úgymint a rárófélékre (Pandionidae), sólyomfélékre (Falconidae), lábas keselyűfélékre (Serpentariidae) és keselyű-félékre (Vulturidae).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.