VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
Bártfa, melynek helyén már a tatárjárás előtt állt helység. Kiváltságait I. Károly (1320.) s főleg Nagy Lajos királynak köszönheti, a ki 1376-ban (már mint kőfallal kerített várost), Buda és Kassa szabadságával ajándékozta meg, miután az I. Károly-féle privilegiumokat már előbb (1346. 1361.) megerősíté. 1364-ben azonban a város vámját, majd 1370-ben magát a várost is «örökre» olnodi Czudar Péternek adta, de-úgy látszik nemsokára visszaváltotta, némely abauj- és sárosmegyei helységekért. – Szabadságukat Zsigmond király biztosítá újra számukra, ki 1427-ben orsz. vásár-jogukat is megerősíté. V-dik Lászlótól czímerüket kapták. (1453.) 1490 körűl 700 forint évi rendes kir. censust fizettek. – Szent-Egyednek szentelt templomuk 1332-ben; a Sz.-Ágoston remete-rendnek Keresztelő Szt. Jánosról nevezett perjelsége pedig 1493-ban tűnik föl. – Kir. harminczad-hivatal is volt e városban. – Civitas nostra Bartpha. (I. Károly 1320. évi okl. szerint Wagner Dipl. Sáros. 98.) Civitas nostra murata Bardfa. (I. Lajos 1376. évi okl. szerint Wagner. Dipl. Sáros 99. A többire nézve: Wagner. Dipl. Sáros. 133. lapig., Dl. 5343. 5344. 5345. 5892. 16642. 14576., Rupp. II. 274. 275., Fejér. V. 2. 406., VIII. 2. 253., IX. 3. 508., IX. 4. 230., X. 6. 892., Katona. Hist. Crit. X. 600., Fejér. X. 2. 61., Tört. Tár. 1880. 167. – V. ö. Bártfa vára, továbbá Bártfa város mint birtokos és Abaujban olnodi Czudarok a. is.)
Eperjes. 1233-ban tűnik föl először. A szabad bíráskodás jogát 1324-ben nyerte I. Károlytól, ki már civitas-nak nevezi. Kereskedését pedig I. Lajos 1347. évi szabadalma mozdítá elő, mely a teljes vámmentességet biztosítá polgárai számára, s az 1374-iki, melylyel a vászon és egyéb iparkészítmények eladásánál Buda város jogát jelölte ki számára mintául. Zsigmond király a korona heti vásár-vámját törli el 1435-ben, V. László király pedig orsz. vásár tartásra ad kiváltságot e városnak 1455-ben. Mátyás király 1468-ban szabad sóárulási jogukat védi, 1474-ben pedig 500 aranyforintban állapítá meg évi adójukat, melyet a század vége felé is ez összegben fizetett aztán a város. Különös gondot fordítottak királyaink e vár kőfalainak és erődítéseinek fentartására. I. Lajos 1374-ben rendelte el kőfalai, tornyai, árkai teljes kiépítését, később pedig (idejét pontosan nem tudjuk) Eperjes. Sáros és Szeben egy évi adóját rendelte e czélra. Zsigmond kir. 1404-ben a városnak 12 évi adóját utalta az erődítések kijavítására, 1411-ben pedig azt is megengedte, hogy az e czélra adott 2000 forint ára sót el is adhassák. Majd Mátyás király engedte el az árúczikkeiktől bárhol fizetendő vámot és harminczadot 3 évre 1459-ben, hogy erődítéseiket helyreállíthassák; 1472-ben pedig a megyét utasítá, hogy e végre a városnak segédkezet nyujtson. – Czimerét 1453-ban V. László királytól nyerte. – Csehektől, lengyelektől e város is sokat szenvedett. Giskra, bejövetele után nemsokára megszállotta s csak mikor Mátyás királynak meghódolt, 1462-ben hagyta el. – A megye gyakran e városban tartá törvénykező üléseit. – Szent-Miklósról czímzett plébánia temploma úgy látszik a XIV. sz.-ban épűlt; a XV. sz. végén Boldogasszonyról czímzett szegényháza is volt. A karmelitáknak Szent-Háromságról nevezett kolostoruk pedig 1288 óta az egész XV. sz.-ban fönnállt. – 1474-ben a király itt lévő kamaráját említi s bizonyára sókamarát ért, mert épen a sóvári Sós család sófőzéséről van szó. – Theotonici de Eperyes. (1247.) Hospites (nostri) de Epuryes. (1316.) Civitas Eperyes. (1324.) Kutfők: Wagner Dipl. Sáros. 210–240., Rupp. II. 284., 1474: Soós cs. llt., Eperjes város llt. – V. ö. Sáros vára a.
Hanusfalva. Hanusfalwa. (1332: Wagner. Dipl. Sáros. 447., 1438: Soós cs. llt.) Forum in poss. Hannwsfalwa. (1455: Lelesz. 66. 2.) Opp. Hannusfalwa. (1488: Jászó. prot. A. f. 105.) Sóvárnál is jóval nagyobb hely volt, tornyos kőtemplommal minden szentek, egy kőkápolnával Szt. Kozma és Dömjén, s egy kórházas templommal (ecclesia lapidea videlicet spitale cum magistratu) a Szent-Lélek tiszteletére (1438-ban), s 1427-ben Sós Péternek 136 jobbágy-portájával. (Dl. 32690.) Heti vásárjait már 1332-ben emlegetik, a midőn I. Károly az Eperjeséhez hasonló szabadságokban részesíté. – A sóvári Sós család bírta, mely 1488-ban egy részét a Semseieknek zálogosítá el.
Héthás. (Héthárs.) Hethas. (1427: Dl. 32690.) Septemtiliae. (1437: Görgey llt.) Op. Hethasch. (1459: Dl. 15380) Hethas. (1469: Dl. 16944.) Op. Hethars. (1471: Wagner. Dipl. Sáros. 483., 1477: Szep. kápt. llt. G. scr. 16. f. 1. No 20.) A Tarkövieké, Fogasoké és Tárczaiaké volt. 1427-ben a Tarkövi Bertalan, Fogas János és Henrikfi László jobbágyai összesen 80 portától adóztak itt. 1459-ben (Nyiressel és Pesztreczczel együtt, tán csak részeit) Guman Miklós kassai polgár bírta zálogban. – Kis-Szebentől ny. é. esik.
Kapi. Copi. Kapy. Kopy poss. seu villa. (1332: Wagner. Dipl. Sáros. 448. – Határjárások 1358-ban: Kapy cs. llt. K. fasc. II. n. 5. és 1372-ben: U. o. n. 11., 1410. 1411: U. o. n. 15. és 20., 1418: U. o. n. 31., 1427: Dl. 32690; 1444: Dl. 13589.) Kapy oppidum. (1410: Kapy cs. llt. K. fasc. II. n. 12., 1449: Soós cs. llt.) E városban (vagy talán Tölgyszéken) a XV-ik század végén kolostoruk (claustrnm heremitarum Sancti Philippi et Jacobi) is volt földesurainak: a Kapiaknak. kiknek kérelmére 1410-ben és 1411-ben heti, – 1418-ban pedig orsz. vásárok tartására is jogot nyert a királytól. Vámot is szedtek benne. 1427-ben 65 jobbágy-portát számítottak itt össze. Különben Kapi vár sorsában osztozott. – Eperjes közelében ék. találjuk.
Kurima. Kurima poss. (1364: Dl. 5354; 1367: Dl. 24482.) Curima civitas. (1415: Dl. 10395.) Korina. (1427: Dl. 32690.) A Czudaroké volt s Makoviczához tartozott (l. ott is); 1427-ben 102 jobbágy-portával. – Bártfától dk. esik.
Palocsa. Cives eiusdem loci (Palocha). (1493–6: Bakocs Codex. 391.) Ugy látszik nem tekintették nagyobb városnak, mert ugyanez alkalommal Bártfánál, Eperjesnél, Szebennél: cives eiusdem civitatis - kitétellel élnek. De a «cives» szó mégis városi kiváltságok élvezetére vall. S csakugyan már 1427-ben népes hely, – a Bebekeknek 76 jobbágy-portájokkal. (Dl. 32690.) – A megye ény. sarkában találjuk.
Sáros. (Nagy-Sáros.) Sarus. Saros. (1345: Anjouk: okmt. IV. 519., 1347: Wagner. Dipl. Sáros. 449., 1370: Dl. 5891; 1431: Muz. llt.,1436: Dl. 12954.) Naag Sarus. (1351: Wagner. Dipl. Sáros. 216.) Civitas S. (1354: Wagner. Anal. Scep. I. 28.) Opp. Saros. (1454. és 1455.) A megye rendesen e városban tartotta üléseit. 1370-ben az itteni Ágoston-rendi szerzetesek (említve már 1274-ben) Szent-Szaniszlóról czimzett kolostoráról gondoskodik Erzsébet királyné. – 1347-ben a király az Eperjes városához hasonló szabadságaiban védi. A XV. században Sáros várához tartozott s annak sorsát követte. (L. ott.) Ma Nagy-Sáros, Eperjes m. ny. é.
Somos. Somos. Somus. (1349: Eperjes város llt., 1427: Dl. 32690; 1449: Dl. 14265; 1454: Dl. 14806; 1467: Kassa város titk. llt. telon. 69., 1480: Dl. 18344. 18378.) Somos opp. (1470: Wagner. Dipl. Sáros. 453.) Vámhely volt s Kőszeg várához tartozott. (L. ott.) 1449-ben azonban a Szentmiklósiak, kik a Somosiaktól zálogban bírták, ugyanily czímen miliczi Paskó (Paszek) Péter cseh nemesnek adták (Lemessel együtt), a ki e városban 1454-ben is uralkodott. – 1470-ben földesura Berzeviczi István (már 1467-ben e családé) kérésére ad orsz. vásárjogot e városnak a király. 1479-ben a Liptaiak is igényt tartanak részeihez, a Berzevicziek ellentmondása mellett, a kik 1480-ban is földesurak itt, hihetőleg a Somosiak régi birtokaiban. – Az 1427. évi adólajstrom szerint a Somosiaknak 35, a Budamériaknak pedig 21 jobbágy-portájok volt benne. – Kassától é. találjuk.
Sóvár. Oppidum Sowar. (1417: Kapy cs. llt. K. fasc. III. n. 29.) Poss. Sowar. (1427: Dl. 32690; 1438. és 1474: Soós llt.) Már I. Károlytól kapta a sóvári Sós család, melynek itt 1427-ben 62, 1438-ban (meglehet, csak részben) 41 népes j.-telke és három sókutja volt. Ugyanekkor két kőtemplom állt e helységben, az egyik kőtoronynyal Szent-István király, – a másik torony nélkül a B. Szűz tiszteletére. 1491-ben az itteni «Claustrum B. Marie Virginis» fordúl elő egy nemes asszony végrendeletében. (Kapy cs. llt. K. fasc. III. n. 97.)
Szeben. Zyben. Zeben. (1322: Anjouk. okmt. II. 36., 1370: Fejér. IX. 4. 230., 1406. és 1453: Palugyay. Vármegyék III. 82., Kapy cs. llt. K. fasc. III. n. 48., 1461: Kaprinay i. m. II. 504., Wagner. Dipl. Sáros. 171–192.) «Civitas» már 1370-ben és 1437-ben is. (Dl. 13038.) «Oppidum» 1460–68-ban. (Dl. 15530., 15564., 15572., 15583., 15673. és 16774.) I. Lajos vette ki 1370-ben minden idegen törvényhatóság alól s ezóta mint város fordúl elő. Zsigmond király 1405-ben engedte meg, hogy e város is kőfallal vehesse magát körűl s bizonyos korlátozásokkal Kassa város szabadságaiban részesíté. 1427-ben ugyanő a város körűl 4 mérföldnyire található minden kir. vám alól fölmenté őket. – 1453-ban régi szabadságai megerősíttetnek. – Ujlaki Miklós erdélyi vajda 1460-ban e várost (a király engedelmével) a Rozgonyiaknak adta, kiket abba 1461-ben be is igtattak. A király azonban – mint ez évben mondja – sokat költött e városnak a csehektől való visszafoglalására, s ezért a maga számára foglalta le. De aztán a Rozgonyiaknak, e hadjárat alatt kiérdemelt kétezer forintnyi zsoldjuk és tett fáradozásuk fejében, mint jogos tulajdonosoknak odaadományozta. S bár még ez évben biztosítá a várost, hogy a magyar koronától el nem idegeníti, mégis a Rozgonyiak kezén hagyta, kik azt 1464-ben és 1467-ben is bírták. – A város ez időben teljesen leégett s ezért 215 forintnyi rendes censusából évenkint 15 forintot örökre elengedett a király, – a Keresztelő Szent János tiszteletére épűlt egyháza újból felépítésére és kijavítására. 1472-ben pedig Buda és Kassa város szabadságait biztosítá számukra. (L. Szeben vár a. is.)
Szent-Kereszt. (Nagy-Szent-Kereszt.) Zenth-Kerezth poss. (1321: Wagner. Dipl. Sáros. 325., 1340: Wagner. Dipl. Sáros. 518. 519., 1431: Muz. llt., 1427: Dl. 32690; 1428: Dl. 11959; 1472: Kellemesi Melczer cs. llt.) Sancta crux. (1430: Muz. llt.) Zentkerezth oppidum. (1427: Muz. llt., 1437: Dl. 13038.) Poss. Naghzenthkerezt. Kys-. (1485: Jászó. prot. A. f. 70.) Senthkeresth. Kys Senthkeresth. – (1468: Muz. llt.) A XIV. sz. elején a Perényiek (l. ott) szereznek itt birtokot; részeit azonban a Bertótiak, Sirokaiak, Fricsiek, Hedrichiek (1454.), Gagyiak és Vendégiek (1472. 1485.) is bírták. – Sóvártól ny. találjuk. (L. Sirokaiak és Gagyiak a. is.)
E városokon kívül az 1427. évi adólajstrom szerint lakosságra nézve kiemelkednek s részben talán m.-városi kiváltságokkal is éltek: Berzevicze, Czigla, Henszling, Kaproncza, Kellemes, Kis-Sáros, Ortolt, Osztracsina, Plavnicza, Radoma, Richwald, Szinye, Tarkő, Tölgyszék, Ujfalu (a Perényieké) Ujváros és Veresvágás, tehát – a mi feltűnő – főleg a megye északi vidékén fekvő, a Czudarok földesurasága alatt élő helységek.
Összesen: 12 város.
