SZABOLCSMEGYE.
SZABOLCSMEGYE.
Szatmárral szomszédos részeit, le egész Nyiregyházáig, Kállóig «Nyir»-nek (Nyirség-nek) nevezték már a legrégibb idő óta.*
Lásd Szatmármegyében.
Adó alá eső házhelyeinek száma 4300 és 4500 közt ingadozott a XV. sz. végén.*
Engel. 36. 141.
Hajdan* jóval nagyobb területen feküdt, tehát alakja is más volt, mint manapság.
Eredeti alakúlására nézve lásd: Akad. Értek. 1886. Kandra Kabos értekezését.
A mai Hajdúmegye csaknem egészen, s néhány helység Szatmár- és Biharmegyéből szintén hozzátartozott.
A Tiszazugon, Csap vidékén a régi állapotokat ma is láthatjuk. Mert hajdan rendszerint szintén Szabolcshoz számították a Tisza másik partján fekvő Eszényt és Szalókát, Agteleket s Ásványt is. Dny. felé sem képezett szigorú határt a Tisza. Mert Rozsály, Czigánd, Kenézlő, Vis, Zalkod – utóbbi három állandóan – Szabolcsmegyéhez tartozott, sőt az odább dny. fekvő Tardos, Csobaj és Baj helységek is. Innen Takta-Kenéztől dél felé: Polgár, Csege, Egyek, Tisza-1gar, Zám, (néha Nagy-Iván) Nádudvar, Szent-Ágota és Püspök-Ladány szintén szabolcsmegyei helységek. Bajom már hol Szabolcs-. hol Békés- hol Biharmegyéhez tartozik; de odább ék. Sáp, Földes (sőt néha Andaháza, Szent-Péterszeg), továbbá Kaba, Szovát (Köteles), Szoboszló, Hegyes, Macs, Szent-György, Pallag, (Sámson), Mártonfalva, Vámos-Pércs), Szent-György, Ábrány és Fülöp Szabolcshoz; Szennyes pedig inkább Szatmárhoz. Innen kezdve föl Gyüréig ingadozik a határ Szatmár felé, különösen Nyir-Béltek, Bogát, Bátor, Vasvári, Őr, Vaja, Mada, Szamosszeg, Kér, Náprád, Semjén, Panyola, Vitka, Varsány és Gyüre helységeknél, melyeket hol Szabolcs-, hol Szatmármegyébe sorolnak egyetlen kalauzaink az oklevelek.*
Lásd a Hortobágy vidékére Biharmegyében a bevezetésnél, három jegyzettel korábban.
Területén a Tiszazugtól le dny. felé Püspök-Ladány vidékeig egymást váltják föl a nagyobb uradalmak, kisebb részben főrangú, nagyobb csoportban előkelőbb köznemesi családok birtokában. Közéjök ékelődnek a kisebb nemes urak rész-jószágai, főleg azon a területen, mely ma is Szabolcsmegye nevet visel.
A főrangú családok közül a Hunyadiak állnak első helyen, a megyének ama részében, mely ujabban Hajdumegye nevet kapott.
A XV. sz.-ban ez új megye javarészét* debreczeni uradalom néven ismerték. Első birtokosai, a nagyhírű Dózsák e század hajnalán haltak ki belőle, de utánok még nagyobb urak jöttek, a rácz despoták, majd az 50-es években a Hunyadiak. Szabolcsmegyéből két város (Beszermény, Ujváros) és vagy 15–23 kisebb-nagyobb helység tartozott hozzá s azonkívül Beszerményhez számított mintegy 25 kisebb falu, telep vagy tanya, a mai Hortobágy, melyet azonban – úgy látszik Mátyás király idejében – Biharmegyéhez csatoltak át.* E birtokok némely részén különben a Dózsák után leányágon más, előkelőbb köznemesi és főrangú családok is osztoztak, a Telegdiek, Tornaiak, Szepesiek, kusalyi Jakcsok, Csaholyiak, Szapolyaiak.
Nyugati és keleti szélei kivételével.
L. Biharmegyénél, a Hunyadi cs. a.
A másik, már igazi szabolcsmegyei főrangú család: a Bátoriak, a debreczeni uradalom határszélétől (Bot, Poroszló) ék. és é. felé, nagyobb tömegben Bátor és Szamosszeg m.-városok környékén, a Tisza mentén Büdtől Nagyfalun át Berczelig, s végül Nyiregyháza vidékén összesen mintegy 20–22 falunak és 5 pusztának urai. Ugyane tájakon – a Tisza mentének kivételével főleg a régi Szamosszeg és Devecser (ma Demecser) m.-városok környékén s a mai Szabolcsmegye déli vidékén terültek el az olnodi Czudaroknak (s általok a Rozgonyiaknak) mintegy 28 városból, faluból és pusztából álló, kevésbbé összefüggő uradalmaik.
Melléjök sorakoznak a Losoncziak, kik a Tiszazugon Zsurktól kezdve Szent-Mártonon, Eperjesen, Mándokon, Pálczán át a mai Bács-Aranyosig, időnkint mintegy 7–10 faluban földesurak, továbbá a Várdaiak és Kállaiak, a megye keleti felében, a törzsökös Szabolcsmegye terűletén. A Várdaiak vagy Kisvárdaiak törzsbirtokai egy tagban Várda körűl csoportosúlnak. Északon Kalongya, Tuzsér, dny. felé: Rozsály, Veresmart, Dombrád, Nagy-Halász, délen Hene, Tas, Kárász, keleten Anarcs, Lövő és Pálcza a végső pontjai. Ezenkívül e család időnkint (Tisza-)Lök és Debreczen vidékén még néhány, összesen mintegy 33 faluban és két pusztán földesúr. – A Kállaiak a megye szivében: Kálló és Semjén városokban és ezek környékén uralkodnak, nagyjából a Birtől (Kálló m. d.) Besztereczig és Gégényig húzódó széles vonalon. Ezenkívül azonban a megye keleti felét teljesen behálózták birtokszerzeményeikkel, melyeknek főbb pontjait: Dorog, (Tisza-)Lök, Eszlár, Gemzse, Panyola, Kér, Semjén, Fülöp, Gút és Bagos, testét pedig időnkint mintegy 38–55 falu és vagy 13 puszta képezik.
E két nagy terjedelmű uradalomhoz főleg a Tisza mentén kisebb köznemesi jószágok csatlakoznak. A Butkai-Márki-Ráskai rokonságé, három csoportban Varsány, Gáva és Hugyaj vidékén 7 falu; a Bezdédieké, a Tisza mentén Bezdéd, Kanyár, Óntelek s beljebb Pátroh, Jákó és Kárász táján 10 falu; a Bacskaiaké, a Losonczi- és Várdai-jószágokat környező mintegy 13 Tisza menti falu és 3 puszta; az Uporiaké, szintén a Tisza mentén Szabolcs, Mándok és Bács környékén mintegy 13 falu és három puszta; az eszényi Csapiaké, Eszény környékén vagy 6 falu; az Ibrányiaké és eszlári Jonhosoké, mintegy 6–7 falu; a Madaiaké, Mada és Őr vidékén vagy 8 falu, – egészen vagy részben.
Dél és nyugat felé még néhány előkelőbb család birtokos. A Szokolyiak vagy Szakolyiak egy nagyobb csoportban Téglás, Micske, Hugyaj, Balkány, Szakoly vagy Szokoly, Mihálydi, Adony. – egy másik, kisebb tagban Szoboszló és Hegyes vidékén végre (Tisza-) Büd táján mintegy 17–20 faluban vagy falurészben a Parlagiak pedig: a szatmármegyei határon fekvő Körtvélyestől ny. felé Acsád, Mártonfalva, Sámson, Tamási, Parlag, föntebb ény. Bot, Szegegyház, Pügy, s a nyugati határ mentén Csege, Egyek, Nádudvar, Földes sat. környékén mintegy 28 faluban földesurak, s a nádudvar-vidéki részekben (valamint Petri és Beszterecz vidékén) ezenkívül a petri Demek is.
Ugyane tájakon a zempléni eredetű Anárdiaknak és agárdi Tőkéknek Csegén és 3 szomszédos faluban: továbbá a biharmegyei eredetű Szepesieknek is mintegy 7–10 faluban, a vagyonosabb Rajoniaknak pedig Ohat, Zám, (Püspök-)Ladány, Bajon, Földes és Sáp környékén mintegy 12 faluban és két pusztán vannak csekélyebb vagy terjedelmesebb birtokaik.
Végűl az egyháziak közül inkább csak a határszéleken, kisebb birtokok urai, a váradi püspök (3 faluban); az egri káptalan és püspök 1–2 faluban és pusztán a Tisza mentén; s végűl a dédesi, tokaji és eszényi pálosok, a beregszászi keresztesek és a leleszi konvent a megye különböző részeiben.
){kind=link}