VÁRAI ÉS KASTÉLYAI:

Full text search

VÁRAI ÉS KASTÉLYAI:
Abara. az Uporiaké, 1471-ben az országgyűlés rendelte el lerombolását. – Castrum Abara. (1470: Lelesz. 25.) Castellum Abara. (1471. 29. t.-cz.)
Barkó, mely már a XIV. sz. elején a homonnai Drugeth (Homonnai) családé. 1486-ban mint e család birtokát veszik kezökbe a Szapolyaiak, s bírják 1488-ban is. – Castrum Barkou. (1330: Wagner. Anal. Scep. I. 127.) Castrum Barko. (1451–86: Lelesz. 63. 16., Dl. 18253., 18934. és 19201.) Castellanus castri Barko Magnifici Stephani de Zapolya. (1488: Lelesz. 2. V. ö. 1495: Lelesz. 2.) L. Barkó helységnél és homonnai Drugethek a. is.
Borostyán, mely 1355-ben mint a Szécsi nemzetség birtoka merűl föl Szécs vidékén. – Castrum Porustyan. (Zichy okmt. II. 617. és 643.)
Butka. 1489-ben a Butkaiak engedélyt kaptak a királytól, hogy Butkán elpusztult váruk helyett új várat építhessenek. (Nagy Iván, i. m. II. 273.)
Csicsva. A Rozgonyiaké. – Castrum Chychwa. (1350: Fejér. IX. 1. 769., 1363: Dl. 5191.) Castrum lapideum Chichwa. (1414: Dl. 9380., V. ö. 1468: Dl. 16777; 1493: Dl. 19963.) Lásd: Csicsva helység és Rozgonyiak a. is.
Czéke. A sóvári Sós, Kelecsényi, Pazdicsi, Czékei, Farkas, Imregi és pazdicsi Fogas, – zálogban pedig (úgy látszik) a Pálóczi és Dobi családoké is. – Castrum Ceke. Czeke. (1407: Jászó. prot. B. fol. 133., 1418: Dl. 10694; 1423: Dl. 11442; 1437., 1438., 1447. és 1478: Soós llt., 1444: Lelesz. 57. 1., 1456: Lelesz. 67. 23., 1458: Lelesz. el. statut. , 1459: Lelesz. 70. 44., 1460: Károlyi oklt. II. 328., 1462: Dl. 15697., 1471: Muz. llt.) Zsigmond kir. 1407-ben megengedi, hogy sóvári Soós Péter és Kelecsényi Mátyás az általa részükre adományozott Czéke várát újra fölépíthessék. 1418-ban a Padácsiak a Sósokkal együtt, mint társ-földesurak merűlnek föl. 1423-ban és 1437-ben pedig velök együtt a Czékeiek és az utóbbiakkal tán rokon Farkasok és Imregiek is. 1444-ben (a Farkasokon kívűl) az említett négy család s 1447-ben a pazdicsi Fogasok. Az 50-es években végűl az idegen Pálócziak, kik itt 1466-ban a Dobiaknak részeket zálogosítanak el, de 1458-ban ismét birtokosok. A Pazdicsiak 1462-ben, a Czékeiek 1471-ben ismét föltűnnek e vár birtokosai gyanánt, a sóvári Sósok pedig 1478-ban is. Az 1471. évi országgyűlésen e vár lerombolását rendelték el. Mikor 1438-ban a sóvári Sósok uradalmait leírják, e várról azt jegyzik föl, hogy: «Castrum desertum commune, aedificiis carens.» Hozzátartoztak: Czéke, Bükkös, Kiszte, Jesztreb, Szürnyeg, Mészpest, Imreg, Kisfalud, Bénye, Keresztur, Egres, Rád, Szinyér, Körtvélyes és Nagy-Géres (1423-ban és 1437-ben Kis-Ujlak is) helységek. (Lásd a hasonló nevű helység és az Imregiek a. is. – V. ö. 1448: Sztáray oklt. II. 410.)
Fel-Cseb. Fortalicium in modum castelli, quod pro … defensione contra Bohemos vel alios predones …. absque annuencia maiestatis nostre in poss. Felcheb edificassent – t. i. a Felcsebiek és abarai Baksák. (1457: Lelesz. 68. 6.)
Homonna. A homonnai Drugetheké. – Castrum Homonna. (Szirmay. Zemplén 356.) 1449-ben a husziták foglalták el. – Castellum Homonna. (U. o.)
Jeszenö. A homonnai Drugetheké mára XIV. sz. elején. Castellanus de Jezenev. (1328: Kassa város titk. llt. Jeszene. 29.) – Castrum Jezenev. (1330: Wagner. Anal. Scep. I. 127., 1451: Lelesz. 63. 16.) Castrum Jesenv. (1442: Kállay llt.) L. a helység és a homonnai Drugeth csal. a. is.
Kékmező. A Perényieké. Poss. Kekmezew, cum fortalicio. (1408: Dl. 9404.) 1411-ben Zsigmond k. Perényi Imrének megengedi, hogy «Kekmezew» terűletén várat (castrum) építtethessen s azt tetszése szerint nevezhesse. (Dl. 9741.) Különben Sztropkó várához tartozott. (L. a helységnél.)
Kövesd vagy Nagy-Kövesd. 1438-ban romladozó állapotban a sóvári Sós és Szerdahelyi cs. közös birtoka (kik már 1323-ban is bírják); 1444–7-ben a Pálócziak tartják elfoglalva, hihetőleg valami követelés fejéhen. 1450-ben (s bizonyára később is) újra a sóvári Sósok és Szerdahelyiek (pl. 1469-ben és 1479-ben) az urai. 1451-ben a csehek elfoglalták; Mátyás kir. 1459-ben fegyverrel vette vissza. – Castrum Kuwesd. (1323: Zichy okmt. I. 225.) Castrum desertum cum turri lapidea Kewesd. (1438: Soós llt., Castrum Kwesd. Kewesd. (1444: Lelesz. 57. 2., 1447: Lelesz. 59. 21., 1450: Soós llt., 1460: Lelesz. 71. 11., 1469: Lelesz. 52., 1479: Lelesz. el. statut. ) Castrum Nagy-Kewesd. (1479: Dl. 24727.) Később (1461. 1474.) csak a (Kis- és Nagy-Kövesd) helységeket emlegetik közös birtokokúl. (Soós cs. llt.) Romjait ma is láthatjuk Nagy-Kövesd m. – (V. ö. Szirmay, Zemplén. 292.)
Monyorós. A Rozgonyiaké. Fortalicium Monyoros. (1463: Kapy cs. llt. H. f. 14. n. 5.) Castellum Monyoros. (1473: Dl. 17417.) Castrum Monyaros. (1485: Dl. 19043.) Castrum Monioros. (1491: Kapy cs. llt. K. III. n. 97.) Rendszerint a megye kitétele nélkűl fordúl elő, de kétségkívül a mai zemplénmegyei Mogyoróskán állt.
Nagy-Mihály. Lásd: Ungmegyében.
Parics. L. Terebes vár a.
Patak. (Nagy-Patak.) Ez időszakban a Pálócziaké. Castrum Potok. (1262: Katona. Hist. Crit. VI. 354., 1282: Sztáray oklt. I. 28., 1342. 1344: Zichy okmt. II. 4. és 118.) Castellanus de Patak. (1376: Zichy okmt. III. 650., 1483: Lelesz. 10.) Castrum regale Patak., Nogpatak. (1386: Dl. 7190. és 24690., 1392: Dl. 7812.) 1390-ben Patak várossal (l. ott) együtt e várat is a Perényieknek adja a király, de a Pálócziak birtokában csak 1445-ben említik, mint erősséget. (Fortalicium.) Azonban már 1444-ben fennállt, mert ekkor foglalták el a cseh husziták, kiket 1459-ben a Mátyás vezérei szorítottak ki belőle. 1465-ben különös kegye jeléül engedi meg Mátyás király Pálóczi László országbírónak, hogy Patak városában levő curiaját (ad modum castri) kőfalakkal, tornyokkal és árkokkal megerősíthesse. (1445: Dl. 13846: 1465: Dl. 16155; Rupp. II. 810.)
Pazdics, melyet mint a magvaszakadt Ujváriak birtokát a Csebiek (Veres Miklós) és Kelecsényiek s általok a Liszkaiak és Németfalusiak kapnak a királytól 1403-ban. Később nem emlegetik. – Fortalicium Pazdycz. (Dl. 8873.) Hozzátartoztak: Pazdics, Ujfalu, Szalók, Sámogy, Kraszna, Mocsár és Szuha helységek. A beigtatásnál egy ízben a Kelecsényiek helyett a Németfalusiak, – a Csebiek helyett pedig a Liszkaiak szerepelnek. (1403: Lelesz. el. statut. , Fejér. X. 4. 220.) 1421-ben csebi Vörös Miklóst már Pazdicsinak is nevezik. Leánya révén unokái a Semseiek kapják az előszámlált tartozékok részeit 1421-ben. 1428-ban az Ujváriak tiltakoznak, hogy a királytól ama tartozékokat a Csebiek, Kelecsényiek, Németfalusiak és Liszkaiak felkérhessék. (Dl. 11028.) Azonban e családok időnkint mégis mint e birtokok urai merűlnek föl. (1403: Lelesz. elench. statut. , Fejér X. 4. 220., 1421: Lelesz. elench. statut. , Fejér. X. 6. 368. 971. – L. a Semseiek a. is.)
Ráska. A Ráskaiaké. Castellanus egregii Blasii de Raska. Alább: castellum de Raska. (1485 körűl: Lelesz. prot. parv.)
Solymos. Castrum Solmus. (1398: Dl. 8837. és Lelesz. elench. statut. ) Castrum desolatum Solmus. (1404: Perényi cs. llt.) Komlóstelek (ma Komlóska) falu e vár alatt feküdt, mely azonban már a XV. sz. elején elpusztult. Ekkor a Debrői és Toronyai családok bírták.
Szécs. Fortalicium Zeech. (1447: Zsélyi llt.) «Plures Bohemi in fortalicis Zech protunc (1454.) situati.» (1457: Lelesz. 68. 3.) «Post recessum Bohemorum (mikor ?) de fortalicio Zech.» (1458: Lelesz. 69. 23.) Castellanus de Zech. (1460: Lelesz. 71. 10.) Azoké volt, a kik Gál-Szécs várost bírták. (L. ott.) A csehek 1439-ben foglalták el a várost s 1451-ben majd 1459-ben hagyták oda. (Szirmay. Zemplén. 274.)
Sztropkó. A Perényieké. Oppidum Ztropko et castellum Toporo. (1408: Dl. 9432.) Kétségtelenűl Sztropkót kell értenünk ez elferdített név alatt is. Sztropkó várossal együtt kapják a Perényiek 1408-ban. 1483-ban a király foglalja el és tartja kezén, mint a hűtlen Perényi István birtokát. 1490-ben a Korvin Jánosé. (Jun.) 1492-ben szintén «idegen kézen» ugyan, de a Perényiek tulajdona gyanánt merűl föl ismét. (Castellum seu fortalicium Ztropko. Dl. 19811. 19869; Magy. Tört. Tár. IX. 173., Wagner. Dipl. Sáros. 190., Dl. 19667. – V. ö. 1473: Tört. Tár. 1890. 119.)
Tálya. A század első éveiben a Debrőieké, aztán 1413-ban (zálogúl a királytól) a Kapiaké; később (kir. adományként) Brankovics György rácz despotáé (1433. 1452. 1454.), 1459 óta (talán) a királyé; 1464-ben (úgy látszik csak zálogban) a Szapolyaiaké, kik (pl. 1467-ben. 1498-ban és) később is bírják. 1471-ben azonban még a király mondja magáénak. – Castrum Talya. Thalya. (1405: Perényi llt., 1413: Wagner. Dipl. Sáros. 369., 1483: Pesty. Brankovics birt. 21. 46., 1436: Soós llt., 1448., 1452.. 1454., 1456: Lelesz. 60. 26., 63. 8., 65. 16., 67. 9. és 10., 1464: Kállay llt., 1467: Wenzel. Bányászat tört. 88. l., 1470: Dl. 17019., 1471: Dl. 17175; 1498: Acta post Adv. 104–77. – Lásd Tokaj vár a. is.)
Terebes. Zsigmond kir. adományából 1387 óta a Perényieké. – Castrum Terebes. (1430: Perényi llt., 1454: Dl. 24541.; 1463: Lelesz. 74. 1., 1478: Dl. 18033., 1483: Magy. Tört. Tár. IX. 173.) Hozzá tartoztak Terebes városon kívül Vécse, Ruszka (1468-ban határozottan: Nagy-Ruszka), Vallyon, Hradisa, Parics és Velejte helységek. (1430. 1454. – V. ö. Dl. 16777.) 1483-ban a hűtlen Perényi Istvántól ostrommal vétette el a király. Fia Imre azonban később visszanyerte. – Terebesnek mai Parics nevű részében állt, mely hajdan külön falut képezett. 1330-ban még a várat magát is «castrum Parys»-nak nevezik. (Wagner. Anal. Scep. I. 127.) Ekkor még a homonnai Drugetheké.
Tokaj. Előbb (a hűtlen Debrőiek birtokából) a királyé, aztán talán Lazarevics István, majd Brankovics György szerb despotáé (már 1433-ban), a ki 1451-ben 10,000 forintban Hunyadi Jánosnak engedte át. Utóbbí a csehektől (kik 1440-ben foglalták el) 12000 forinton vette vissza és aztán «a mig élt, bírta». 1459-ben a király 12.000 forintban Szapolyai Imrének zálogosítja el, (ki később is bírja), megfosztván attól Brankovics Istvánt. 1471-ben még a király mondja magáénak. – Castrum Thokay. (1412. 1433: Pesty. Brankovics., 1436: Soós llt., 1452: Kállay llt., 1459: Dl. 15374; 1464: Kállay llt., 1471: Dl. 17175; 1483: Dl. 31981.) Castellum Thokay. (1456: Lelesz. 67. 9. és 10.) Fortalicium Thokay. (1456: Dl. 15063.) 1459-ben hozzátartoznak Tokaj vámjával és tiszai révjével, Tarczal, Rátka (vámja felével), Koldó, Tálya, Keresztur, Kisfalud, Szegi, Vámos-Ujfalu (vámja felével), Ladány, Mád, Öszöd, Csergő, Karacsa, Páczin, Fejő és Böd fele (a másik fele úgy látszik Tálya várához, a mit az is bizonyít, hogy 1452–54-ben, mikor Tokajon nem földesur, Mádon és Kereszturon mégis bírt a rácz despota) és Zombor részei. (V. ö. Tokaj város.)
Ujhely. A Pálócziaké. Castrum reg. Wyheluara. (1390: Dl. 7648.) Castrum nostrum Wyhel – írja Zsigmond kir. 1429-ben, midőn a Pálócziaknak adja, szintén mint a magbanszakadt Perényi Miklós után maradt birtokot. A Pálócziak kezén találjuk 1449-ben is. (1429: Dl. 12092; 1449: Lelesz. 61. 54. és Dl. 31592.)
Varannó. A Rozgonyiaké. 1472-ben Mátyás kir. a Rozgonyi Rajnáld kérésére megengedi, hogy «novam domum suam in Varano constructam et municione vallatam…. instar aliorum fortaliciorum suorum» bírhassa. – Ugyanez évben csakugyan említik is az itteni «castellum»-ot. (Dl. 17305. és 17326.)
Ősszesen: 23 vár.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi