BARANYAVÁRMEGYE.
BARANYAVÁRMEGYE.
A középkorban is egyike volt a legnagyobb megyéknek; alakja azonban teljesen elütött a maitól. Mert észak-nyugoti sarka Mágocs, Rácz-Kozár és Egerszeg vidéke hajdan nem hozzá, hanem Tolnamegyéhez tartozott;* ellenkezőleg déli oldalán messze beékelődött a mai szlavoniai Verőczemegye testébe, egész a pozsegamegyei hegyek lábáig. Emez egykori Dráván túli területének határát nagyjából az a vonal képezé, melyet egyfelől Valpó város környékéről délnyugot felé Fericsanczin át, – másfelől pedig Eszéktől szintén délnyugotnak, Podgorácson át a Krugya hegységig oly formán hozunk, hogy mind Fericsanczi (hajdan: Ferenczfalva) mind Podgorács a baranyai határon belül maradjon.*
Lásd bővebben Tolnamegyénél.
Lásd bővebben Kőrös- és Valkómegyénél. V. ö. a «KBrösmegye a XV. században» czimű akadémiai értekezésemhez (1893.) mellékelt térképet.
Eme területen az 1494–95. években nem kevesebb mint 15018 adó alá eső házhelyet számítottak össze, de 1494-ben öszszesen csak 9088 1/2, 1495-ben pedig 9042 1/2 forintot szedtek be.*
Engel, i. m. 27. és 143. l.
Világi és egyházi nagy- és kis-birtokosság foglalta el területének legnagyobb részét. Közép-birtokost, ellenkezőleg mint pl. Vasmegye területén, legalább az ismeretes nyomok szerint, aránylag kevesebbet találunk rajta.
A Dráván túli terület legszélső pontjától kiindulva: a pozsegamegyei hegyek aljában Matucsina várát érjük, mintegy 20 helységből álló uradalmával a mai Moticsina és Fericsanezi vidékén, a rokon Matucsinai, matucsinai Cseh és Pegykei (Petykei) családok birtokában. E nemzetségnek ezenkívül a Dráva északi partja mentén Tárda helység (a mai Dárda) és Csemény város (ma puszta) vidékén is volt egy 11 helységből álló nagyobbacska uradalma. De mind ez, mind a matucsinai – sokáig a Marótiaknál volt zálogban, a Zsigmond király uralkodása végétől a Mátyásénak mintegy közepéig.
A Matucsinával szomszédos Nekcse (a mai verőczemegyei Nasicze) és Podgorács, a XV. század eleje óta 91 faluval és pusztával együtt a hirneves Garaiaké volt, kiknek rengeteg birtokai a szomszédságban, Pozsega-, Körös- és főleg Valkómegyében folytatódtak tovább. Ezekhez járult még, odább északra, ugyancsak Baranyamegyében a Dráva mentén egy másik nagy terjedelmű birtok-csoportjuk, élén Soklós várával és városával, melyhez Siklóstól keletre Harsányig, sőt Villányig, nyugotra pedig Aderjásig – valami 50 vagy még több falujok csatlakozott.
A harmadik nagy-birtokos család a Kórógyiak, kiknek birtokai meg szintén szomszédos valkómegyei uradalmaikhoz – hol fészkök, Kórógy vára is állt – csatlakoznak. Baranyai jószágaik is szokatlanul terjedelmesek, s két nagy csoportba sorozhatók. Egyik, a Dráván túl, a matucsina-nekcse-podgorácsi és valpói uradalmakon kívül – mondhatni a száva-drávaközi Baranyamegye egész területét magában foglalja. Főbb pontjai: Kos vára, a XIV. század végén valami 19 helységgel és Verőfény várossal; Szombathely város; továbbá Szeglak város és vár, (1467-ben) 9 faluval és 21 pusztával, valamennyi a Valpó és Nekcse közti síkon. – Másik kettős vagy hármas uradalmuk a Drávától észak felé, a mai Baranyamegye délkeleti síkján terűlt el, élükön Baranyavár várossal és kastélylyal s Karanes várossal; odább nyugotra Harsány várral és Nagyfalu várossal (mely a megyei törvénytevő gyűlések székhelye is volt); s a szomszédságban le délkeletnek Beremend; összesen vagy 10–17 helységgel.
A Kórógyiak uradalmai a Marótiak birtokait fogták közre, melyeknek a Dráva parti Valpó vár és város volt a központjok a XIV. század végén Selény várossal és vagy 14, 1481-ben pedig vagy 20 faluval. Ezekhez csatlakoztak északkelet felé huzódva a mai Baranyamegye területén Bodola kastély és város, melyet a Marótiak 1424-ben kaptak meg, s melyekhez Lippó városon kívül 1481-ben – mikor azonban már a vingárti Gerébeké – mintegy 25 helységet számítottak.
Bodolával és Lippóval a bátmonostori Töttösök és szekcsői Herczegek uradalmaihoz értünk. Amazoké, főleg Mohácstól nyugot-délnyugot felé, mindent összeszámítva vagy 30 helység, a Mátyás király uralkodásának közepéig; a szekcsői Herczegeké pedig, két csoportban, ugymint Bodola és lzsép táján Kőszeg vár, Váralja és Danolcz városok, innen kissé távolabb észak felé Szekcső vár és város {a mai Duna-Szekcső) s környékükön mindössze vagy 18 falu, – a XIV. század eleje óta az egész XV. századon át.
Ezekhez csatlakoznak, bár – mint említík – csekélyebb számban a többi nagy birtokú közép-nemesek, ú. m. a Kozáriak, Pécstől keletre és a Dráva mentén (1499-ben) vagy 13, – a Bakonyaiak, Pécstől nyugotra és Sellye vidékén (a megye dny. zugában) vagy 24, – és a tapsonyi Antimiak, az olykor Baranyamegyéhez számított Sziget vár, város és környékén vagy 16, a lipbóczi Keczerek a Dráván túl vagy 4, – a Monostoriak a Baranyavár vidéki Monostorban és környékén vagy 9, – a Szántaiak, szántai Morhátok és Óréviek Mohácstól délre Veresmart táján vagy 4, 11, – a Győr-nembeli Gyulaiak s gyulai Patfiak vagy Pat-ok Pécstől (részben a bodrogmegyei Gesztiekkel együtt) d.-dny. felé egész Soklös vidékéig mintegy 21, – s az ugyane nembeli Kémendiek (Kémediek), Pécstől ny.-dny. felé vagy 12, – a Mekcseiek; az ellenkező irányban, a megye nyugoti és délnyugoti részében mindössze vagy 8, és a Szentgáliak, szintén e tájon vagy 13–17 helységben.
A még fönmaradó terület, főleg a megye északkeleti negyede és délnyugoti sarka első sorban egyházi főurak és testületek között oszlott meg.
Első helyen áll közöttük a pécsi püspök, a megye szívében Pécs vár és város első és Mohács város egyedüli földesura, kinek főleg e városok vidékén, de távolabb is, a mennyire összeszámíthatjuk, vagy 27 (de bizonyára jóval több) helységben voltak gazdag birtokai.
Utána a szomszédságban észak felé – a pécsváradi benczés apátság következik, vagy 20–22 (de hihetőleg szintén több) faluból álló, s úgy szólván egy tagban elterülő óriási uradalmával, melynek élén Pécsvárad vár és város áll.
Melléje sorakozik a pécsi székes-káptalan, számra nagyjából hasonló terjedelmű, de szétszórt, jelesül Pécs várostól nyugot és észak-nyugot felé, továbbá Vaiszló, Turul (ma Turony), Mohács sat. vidékén elterülő birtokaival (mintegy 25–26 vagy még több helység); aztán a nyul-szigeti apácza-zárda, szintén Vaiszló, Sámod, valamint a Duna mentén Cselej (város) táján, mindent összeszámítva vagy 17–19 helységben; végül a fejérvári káptalan, Fel-Szekcső város földesura.
A többi egyházi birtokok már nem ily jelentékenyek. A megye közepe táján, Pécs város vidékén a pécsi apáczák, a pécsi ispotály, a pécs-vári Sz.-Szűz kápolna; a veszprémvölgyi apáczák, a szentlászlói pálosok, a czikádori apátság és a zebegényi monostor, utóbbiak már inkább délkelet felé Pécs városától; továbbá a szenttrinitási apátság és a bajcsi pálosok Siklós vidékén; a szentgyörgyi (Körösmegyében) karinges barátok és a valpói Sz.-Szűz kápolna a Dráva mentén; a vránai perjelség a Dráván túli és inneni Baranyában; a pécsi társas-káptalan főleg Pécstől nyugot felé s ugyanitt, Morgó környékén a fejérvári keresztesek; végül a megye északkeleti sarkában, Báttánál, de a Dráva-Duna-szögben is a szekszárdi apátság.
Ideiglen, már a korszak végén, vagy csak csekélyebb részek urai – a más megyéből való előkelő urak vagy főuri családok közül a vingárti Gerébek, kik a Kórógyiak és Marótiak után óriási uradalmakat kaptak; továbbá Korvin János, nádasdi Ungor János, dengelegi Pongrácz János, monoszlai Csupor Miklós, bajnai Both András, Turóczi Benedek, Bucsányi Ozsvát, a Rozgonyiak, enyingi Törökök, szerdahelyi Derzsfiek, Tamásiak (Vajdafiak), Kisvárdaiak, asszonyfalvi Ostfiak, szeri Pósafiak, Maczedóniaiak vagy maczedóniai Dancsok, Nagylucseiek és Váradiak.
){kind=link}