FARKAS DÓNÁTH TÖRZSORVOSHOZ. PEST, deczember 24-én 1872.
FARKAS DÓNÁTH TÖRZSORVOSHOZ.
PEST, deczember 24-én 1872.
[136]
PEST, deczember 24-én 1872.
[136]
Tisztelt jó barátom! Szíves érdeklődése nagyon jól esett. Fogadja azért köszönetemet. Rég nem hallottunk egymás felől semmit, pedig kedves emlékek fűztek bennünket össze. Azonban nemcsak kedves, de végzetes emlékek is, mert az a csekély baj, a mit Ön egykor csírástúl ki akart pusztítani, az idők folyamán mind inkább fejlődött, míg végzetessé vált. Tudom, hogy az fogja halálomat okozni. Fájdalmat ugyan nem igen érzek, és miután hosszabb ideig nem bántott, már azt véltem, hogy egészen elmaradt, hogy a mint mondani szokták: „kinőttem”, de azóta, különösen pedig most, érzem, hogy bajom van, hogy a régi baj megint megjött. Igaz, hogy azért teszek-veszek, járok-kelek, mert nem háborgat semmiben és most nem is fáj, sőt ha nem ismerném természetemet, azt hinném, hogy semmi bajom. De az Ön megemlékezése, tisztelt barátom, jól esett. Jól esett az a figyelem, hogy, mint levelében mondja, a mint az újságban olvasta, hogy bajom van, rögtön írt, megtudandó: „mi baj?” Hát biz én egy pár 337napig feküdtem, de csak áthűléstől. Régi bajom nem gyötört. Tanácsát, hogy keveset dolgozzam és többet szórakozzam a szabad levegőn, stb. szintén köszönöm és már eddig is gyakorlom …
[A levél vége hiányzik.]
