SZENICZEY STEFANIÁHOZ. PESTEN, május 2-án 1866.
SZENICZEY STEFANIÁHOZ.
PESTEN, május 2-án 1866.
[125]
PESTEN, május 2-án 1866.
[125]
Kedves húgom! Szívemből óhajtottam boldogságod ünnepének tanúja lenni, de hűlés következtében megbetegedtem, egy hétig naponkint lázam volt, mely ágyba ugyan nem döntött, de mégis elkínzott. Most már lázam ugyan egy hét óta teljesen megszűnt; egészségem még ugyan nem állott egészen helyre, de tetemesen javúlt. Azonban útra menni még sem merek, mert a hatvanhárom év nagyobb óvatosságot kíván. A távolból fogadd el tehát atyai szeretettel adott áldásomat. Isten boldogítson szent frigyetekben, enyhítse az élet bajait fölöttetek, sokszorozza örömeiteket, 324s adja meg azt, mi nélkűl sincs boldogság, a megelégedést. Tamást szívemből ölelem; bocsásson meg ő is, szülőid is, hogy a mit oly szívesen tettem volna, teljesítenem lehetetlen. Csókollak valamennyiötöket, szerető nagybátyád
DEÁK FERENCZ.
Jegyzet. Deák e levelet akkor írta rokonához, mikor Daróczy Tamással jegyet váltott s Deákot kérte föl a násznagyságra.
