ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A FÖLDESÚR BÜNTETŐHATÓSÁGÁRÓL Pozsony, 1836. március 29.

Full text search

ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A FÖLDESÚR BÜNTETŐHATÓSÁGÁRÓL
Pozsony, 1836. március 29.
A főrendek okoskodásukat négy alapra építik. Első a törvény. Erre már megmondottuk, hogy nincs törvényünk, mely a földesúrnak eme követelt hatalmát1 bizonyítaná, s több ízben felszólítottuk a főrendeket, hogy nevezzék meg, ha tudják, a cikkelyt, mely állításukat igazolhatná; de ők eleintén a kisebb hatalmaskodás (violentia)2 esetébeni impensiórul3 szóló törvényt idézték, 125későbben pedig, midőn ennek e tárgyra nem alkalmazhatását megbizonyítottuk, csak általános puszta hivatkozással takaródzanak, amire puszta tagadással szükség felelnünk. Második a törvényes és általános gyakorlat. Hogy törvényes nem lehet, az már abból is eléggé világos, hogy nincs törvény; hogy átaljános lenne, azt itt több törvényhatóságok képviselői ünnepélyesen tagadják. Hogy itt-ott egyes esetekben divatozhatott, vagyis inkább némely uraknak túlnyomó hatalma által, a nép szolgai érzésénél s a köztisztviselők menthetetlen vigyázatlanságánál fogva, bitoroltathatott, azt nem tagadjuk. Ilyes bitorlás azonban a törvényhozás intézkedésiben vezérül nem szolgálhat. Divatozott a törvényszékeknél az angaricális4 40 bot is, és divatozék örökös mozgásban az urbáriális pálca, a robot-supererogatumok5 , s ezeknek volt is némi alapjok a praxis criminalisban6 , a régi urbáriomban, azért mégis azt mondottuk: ily divat nem lesz ezentúl, s vége van a derék divatnak. Harmadik a természet törvénye. Ez valóban merész állítás. Sokat megfoghat az emberész, de hogyan lehet a földesúrnak büntető hatalmát a természet törvényéből következtetni, ezt megfogni mégiscsak nehéz. Én nem tudom, melyik kiadását bírják a főrendek a természeti törvénynek, az ő kiadásukban ez is és még sok egyéb is írva lehet, amint ezt hosszú századok véres tapasztalásai borzasztón bizonyítgatják; de azon természeti törvényből, melyet Isten eltörülhetetlen örök betűkkel vésett az embernek szívébe, ama bitorlott hatalom bizonnyal nem következik. Már megérthették a főrendek izenetinkből, amit tudniok különben is lehetne, hogy a büntetőhatalom, ezen legfőbb az életben, mely által a természettől egyenlőnek alkotott ember önszemélyét mások ítéletének alájaveté, csupán és egyedül csak társaságos egyesületből veszi eredetét, s csak az összes státus nevében s egyedül azáltal gyakorolható, kit e végre a státus megbízott. Hogy pedig büntetőhatósággal ruházott volna fel a magyar státus egy egész néposztályt, s annak különbség nélkül minden jövendő ivadékait, kik között sok féleszű, sok dühös, sok kegyetlen, sok ostoba is lehet és van is – nemzetünk becsületére legyen mondva, ezen utálatos, képtelen mocsok hazánk törvényhozása évkönyveinek legsötétebb századjait sem undokítja, s roppantul csalatkoznak a főrendek, ha csak álmodni is képesek, hogy mi, a XIX. század férfiai, fogunk emlékezetünkre ily szenynyet hárítani. De negyedszer, más nemzetek példájára s az atyai hatalom hasonlatára is támaszkodnak a főrendek. Hogy Ázsiában s tán Európa éjszakán is találhatnak ily gyönyörű példákra, azt nem tagadom; de ha úgy hiszik, hogy a mívelt világ széles köréből csak egy nemzetnek példáját is képesek erre felállítani, úgy valóban furcsa statisztikával kell ismeretségben lenniök. Én a statisztikának ezen kiadásáról életemben semmit sem hallottam. Ami az 126atyai hatalmat illeti, ebből a főrendek alkalmasint azon patriarchális7 hatóságot akarják következtetni, melyet világosan megemlíteni, Istennek hála és hála a tekintetes rendeknek, már mégis átallanak. Ha a nemzetek társaságos életének évkönyveit figyelmes szemmel vizsgáljuk, nyomrul nyomra lehet követnünk, miképpen amely idomban fejlődött az értelem s vele az erkölcsi érzés, amint emelkedett a nép, s benne az ember és emberiség, és amiként közelített a célhoz, mely végett emberek társaságba gyűltenek, oly idomban mindég szűkebb, szűkebb körre szoríttatott az a magasztalt patriarchális hatalom, míg végtére egészen eltörültetnék. Ezen haladás édes hazánk históriájában is nyilván kitűnik. Azonban, ha csakugyan kellene még nálunk ilyes hatóságnak divatozni, mi volna rendesebb és megfoghatóbb: az-e, hogy a büntetőhatalom, mely egyenesen csak a státus nevében gyakoroltathatik, bízassék reá, vagy pedig az úr s a jobbágy közti kölcsönös viszonyok? Nem volna-e természetesb azt mondani: mit adjon az úr jobbágyinak élelmére, s mit tartozzanak ezek uroknak adózni, szolgálni, azt mint atya és fiú intézzék el patriarchaliter egymás közt. No, minek alkották hát a rendek az úrbért? Minek ragadták ki az úrbéri bot önkényét a földesúr kezéből? Minek rendelték el tartozásait szabályosan, hiszen a kegyes atyai hatalom édes gyermekiről kedvezőbben gondoskodhaték. Igen bizony, megköszönné a jobbágy ezen atyaságot. De lehet-e már nagyobb anomáliát képzelni annál, hogy az a törvényhozás, mely úr és jobbágy között minden viszonyokat határozottan elrendelt, egyedül a fenyítés, büntetés, botozás szelíd atyai hatalmát az úr önkényére bízta. Valóban, ha oly maliciózus8 lenne valaki, hogy a közönséges újságlevelekben nyilvánossá tenné, miképpen a magyar főrendek azt, hogy a földesúri osztály s annak boldog, boldogtalan, eszes és eszelős, tudós és tudatlan, dühös és szelíd, heves és hidegvérű, minden most élő s Isten kegyelméből születendő tagjai különbség nélkül büntető hatalmat gyakoroljanak – az atyai hatalomból, a természet törvényéből következtetik, s mívelt nemzetek példájára hivatkozással támogatják; valóban actiót9 kérnének ellene magok a főrendek, mint oly ember ellen, ki a magyar alkotvány egyik oszlopát, a haza nagyjait, ily mocskos rágalommal illetni nem átallotta, s a külföld is méltán megbotránkozva kérdené: a statisztikának melyik kiadása szerint ismeri a magyar a külföldöt? Átaljában, a főrendek izenete nemhogy kapacitálna valakit, sőt ha olvastatni fog a hazában, reménylem, nemes szégyenülést okozand azoknak is kebelében, kik eme bitorlott hatalmat ekkorig itt-ott szelíden gyakorolhatták; nem kételkedem, el fognak attól önként állani, s meg fognak győződni, hogy a büntetőhatóságot születésnél fogva különbség nélkül egy egész osztályra kiterjeszteni nemcsak képtelenség, de borzasztóan 127veszedelmes is. Itt hát hasznos szolgálatot tettek a főrendek izenetjökkel. A tekintetes rendek pedig vívni fognak tovább is e törvényért férfiasan, s ha arra vagyunk kárhoztatva, hogy gondoskodásunk eme drágakövét nem hazavihetjük, én bízom törvényhatóságink lelkességében: pótolni fogják a törvény hiányát a felsőbb normatív rendelkezésekkel különben is egyező statutumokkal10 .
deak-001-002-023-0011 Tudniillik a földesúr büntető hatalmát.
deak-001-002-023-0022 Erőszak, kényszerítés.
deak-001-002-023-0033 Igazságszolgáltatásról.
deak-001-002-023-0044 Kényszerítő.
deak-001-002-023-0055 Túlkövetelések.
deak-001-002-023-0066 A magyar büntetőjog részének tekintett alsó-ausztriai büntető törvénykönyvről, a „Praxis Criminalis”-ról van szó.
deak-001-002-023-0077 A törzsi társadalomra, a régi korra jellemző.
deak-001-002-023-0088 Rosszmájú.
deak-001-002-023-0099 Keresetet.
deak-001-002-023-01010 Törvényhatósági szabályrendeletekkel.
Országgyűlési Tudósítások 1832/1836. 5. köt. 601–603. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 246–249. p.
deak-001-002-023-0011 Tudniillik a földesúr büntető hatalmát.
deak-001-002-023-0022 Erőszak, kényszerítés.
deak-001-002-023-0033 Igazságszolgáltatásról.
deak-001-002-023-0044 Kényszerítő.
deak-001-002-023-0055 Túlkövetelések.
deak-001-002-023-0066 A magyar büntetőjog részének tekintett alsó-ausztriai büntető törvénykönyvről, a „Praxis Criminalis”-ról van szó.
deak-001-002-023-0077 A törzsi társadalomra, a régi korra jellemző.
deak-001-002-023-0088 Rosszmájú.
deak-001-002-023-0099 Keresetet.
deak-001-002-023-01010 Törvényhatósági szabályrendeletekkel.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi