BESZÉD AZ 1861-ES ORSZÁGGYŰLÉS TAGJAI ARCKÉPEINEK ÁTNYÚJTÁSA ALKALMÁVAL Pest, 1863. március 28.
126BESZÉD AZ 1861-ES ORSZÁGGYŰLÉS TAGJAI ARCKÉPEINEK ÁTNYÚJTÁSA ALKALMÁVAL
Pest, 1863. március 28.
Pest, 1863. március 28.
Egyszerű honpolgárt, ki csak kötelességét teljesítette, midőn a közügyért véletek egyesülten küzdött, nagyobb megtiszteltetés nem érhet, mint amiben ti, barátim, engem távol lévő társaink nevében is részesítetek. Közpályán a polgártársak bizodalma és szeretete a legnagyobb ajándék, s ti a bizalom és szeretet jeléül nyújtjátok e nagybecsű emléket. A hálát, mely keblemben élni fog örökké, csak a köszönetnek szívből fakadt egyszerű szavaival tudom kifejezni. De ti ezen egyszerű szavakból is értitek és méltányoljátok érzelmeimet.
Az ügy, mely mellett együtt küzdöttünk, a haza szent ügye; a tér, melyen állunk, a törvényesség. Egyes törvények célszerűsége felett sokféleképp ágazhatnak el a vélemények. Kormányformák, alkotmányok, a közjog elvei, a törvényhozásban uralkodó eszmék változhatnak s változtak is időnkint minden nemzeteknél. De van egy örök s változhatatlan elv, hogy a törvények szorosan megtartandók, s azoknak kötelező erejét csak újlagos törvényhozó hatalom szüntetheti meg.
Nincsen ezen elv nélkül erkölcsi kapocs, mely az államot összetartsa. Mind a népek jogának, mind a fejedelmek hatalmának ez a legbiztosabb alapja. Tanúsítja a történelem, hogy amely országokat s egykor hatalmas birodalmakat belviszályok s erkölcsi hanyatlás végveszélybe döntöttek, azoknál mindenütt a törvények meg nem tartása volt a bajnak fő forrása.
Ezen elvnek hódolva sürgettük mi országgyűlési föliratainkban törvényeinknek s alapszerződéseinknek szoros megtartását. Álláspontunk a törvényesség volt, mely egyenes ellentéte a forradalomnak. Mert nem az áll a forradalmi téren, ki a törvényességhez ragaszkodik, s meg akarja szigorúan tartani a törvényeket, melyek az országnak és fejedelemnek jogait egyaránt biztosítják.
Felirataink sikeretlenek maradtak. De nem érzem ezen sikeretlenség által magamat felmentve azon polgári kötelesség alól, melyet a törvény előnkbe szabott, s nem vagyok feljogosítva elhagyni a törvényesség terét, melyen kívül minden politikai lépés kétes, káros, sőt veszélyes. S nem tudom ellentétbe állítani a törvényekhezi ragaszkodást a fejedelem eránti hűséggel, mert én a fejedelmet legmagasabb állásában a törvényesség megtestesülésének óhajtom tekinteni, s midőn védem a törvényességet, védem egyszersmind a fejedelem jogait s érdekeit, mert ezeknek a törvényesség az alapjok.
127A népek sorsa Isten kezében van. A legszentebb igyekezetet meghiúsítják oly váratlan események, miket sem kiszámítani, sem kikerülni nem lehet. De még ily esetben is több lelki nyugalommal tűrjük a sors csapásait, ha polgári kötelességünket a törvényesség védelmében híven teljesítettük, mintha öntudatunk arról vádol, hogy jó szándékkal talán, de meghiúsult számítással, a törvényességet elhagyva, siker nélkül adtuk fel azt, aminek megőrzése szent kötelesség gyanánt szállott reánk.
Kilenc század ólta él nemzetünk e hazában. Nehéz idők vonultak el fölötte, gyakran az örvény szélére sodorta a belviszály és hűtlenség. És annyi küzdelmek közt fenn tudta mégis tartani független önállását, törvényeit és alkotmányát. Pedig annyi századokon keresztül nem volt igazságos a népnek azon osztálya eránt, melyet nem részesített a polgári jogokban, mellyel nem osztozott a közterhekben.
Ezen erkölcsi hibát 1848-ban hozta helyre a nemzet, s akkor lőn igazságos a nép eránt. Az isteni gondviselés nem fogja engedni, hogy éppen azon időszak, melyben a legszentebb erkölcsi kötelesség híven teljesítve lőn, legyen a nemzet életének utolsó fellobbanása, s ez ország éppen akkor fosztassék meg alkotmányos önállásától, törvényes függetlenségétől, midőn önként és szabad akaratból igazságot szolgáltatott a népnek, s lerótta sokszázados tartozását.
El fog jönni, úgy hiszem, az idő, midőn azok is, kik most a mi alkotmányos önállásunkat saját szabadságok érdekében óhajtják eltörülni, be fogják látni, hogy egyik nemzet szabadsága a másik szabadságának ellensége nem lehet. Eltörülni erőszakosan egyiknek alkotmányát, hogy a másik erősödjék, fonák számítás, mert a rokon érzelmek s a testvéri egyetértés nem ily úton jönnek létre, pedig csak ezek adnak erőt és biztosságot mindenkinek.
Mi tehát, barátim, teljesítjük polgári kötelességünket a haza és fejedelem eránt, híven ragaszkodva a törvényességhez, mely a fejedelem és nemzet jogainak s érdekeinek valóságos erkölcsi alapja, s ha egykor szavunk leend ismét közügyünk tárgyalásánál, igazságosak leendünk minden vallás, minden nemzetiség eránt a közös hazában, valamint igazságosak tudtunk lenni a nép eránt.
Fogadjátok ti is őszinte köszönetemet, tisztelt barátim, szívességtekért, s tartsátok fel erántam azon hajlamot, szívességet és barátságot, mely életemnek legnagyobb kincse lesz mindenkor.
MOL R 22 1. cs. 5. t. Deák Ferencz válasza B. Eötvösnek Marcz 28-án 1863. Közli Kónyi Manó 3. köt. 315–317. p.
