A BÉKEBIRÁKRÓL.

Full text search

49A BÉKEBIRÁKRÓL.
A KK. és RR. 1834. ápril 3-dikán tartott országos ülésének napi rendjén volt a «biróságok rendezéséről» szóló I. t. cz. a perlekedési viszálkodások barátságos elintézéséről, s az e végre rendelendő békéltetőkről. Ennek 2. §-a azt rendelte, hogy «az ország minden részeiben, kerületeiben és községekben, a mennyire eszközölhető, azok közül, kik a közönség vagy községek hivatalaira a velök egyenlő bizodalmából rendeltettek ki, bizonyos személyek fognak kijelöltetni, kik a lakostársaik között támadó viszálkodások kiegyenlítésével foglalatoskodjanak». Az elnök azt javasolta, hogy minden perben az első biróság legyen egyszersmind békebiró. Kövér János, Temesmegye követe is a törvényes birákra kivánta a békéltetést bizni akkint, hogy a jobbágyok ügyeire nézve a földesúr vagy tisztje, sőt ha a helybeli biróság és előljáróság arra alkalmatosnak találtatnék, a földesúr megbizása szerint a helybeli előljáró legyen a békéltető, egyebütt pedig az első biróság.
Deák Ferencz: Minekutána már elhatároztatott az, hogy minden pört a barátságos egyességnek megpróbálása okvetetlenül megelőzze, kétségen kívül azon kérdés kiván legnagyobb figyelmet, hogy a barátságos egyeztetések eszközlésére kik legyenek békebiráknak kijelölendők? Kettő e tárgyban a javaslat; egyik a kerületi szerkezet szerint az, hogy különös békéltetők választassanak; a másik pedig, melyet egy tegnapi indítvány következésében az előlülő ma ismét előadott, az, hogy a békéltetés mindenkor a pörnek első biráját illesse. Gyakorlati nehézségek minden új intézetnél vannak; de ezen két javaslat közűl melyik mégis czélirányosabb, ez csak a kettőnek összehasonlításából lehet világos. Első és legfőbb, a mit a szóló minden békebiróban megkiván, az, hogy a mennyire lehet, szabadon választassék, mert törekedéseinek sikerét a bizodalomtól várhatja leginkább; már pedig ha a békéltetésnek tisztje a pörnek első birájára lesz bizva mindenkor, a szabad választás és ezzel összekötött bizodalom gyakran nem lesz meg a békéltetőben, mert az ország lakosainak legnagyobb része az úriszék előtt kezdi egymás ellen keresetét, az úriszék tagjainak választására pedig semmi befolyással nincs. Szükséges továbbá, a mint az előlűlő maga is elismerte, hogy a békebiró hivatalos tisztének teljesítésére mindenkor készen legyen. De vajjon kitől lehet ezt inkább reményleni? A választott békéltetőtől-e? vagy az elsőbiróságtól? A helység előljáróitól-e? kik a helységben lakván, kötelességüket tüstént teljesíthetik? 50vagy az úriszékektől, melyek minden fertály, vagy fél esztendőben, sőt sok uradalmakban sok helyeken még ritkábban tartatnak? De figyelmezvén a csekélyebb értékkel bíró földesurakra, nem csekély terheltetés volna ezeknek, ha minden panaszok kiegyeztetésére úri széket kellene tartaniok. Érezte maga Temesvármegyének követe mindezen gyakorlati nehézségek valóságát, s azért javasolta, hogy ne az úriszék, hanem az úriszék előtt mozdítandó pörben a földesúrnak tisztje legyen békéltető; de a szabad választás itt is ki volna rekesztve, s a jobbágyok és uradalmi tisztek között csak igen ritkán van bizodalom. A szóló vélekedése szerint az is megkivántatik a békéltetőre nézve, hogy az, a mennyire lehet, a feleknek, vagy legalább az egyik félnek lakása közelében legyen feltalálható; már pedig a pörnek első birája utján, kivált a nemesekre nézve, olyan vármegyékben, hol a törvényszékek tartásának helye a megyének egyik vagy másik szélétől gyakran 10–15 mértföldnyire vagyon, ez elérve nem lesz, s a feleknek odafáradása szaporítja a költségeket s nehezíti az egyezést. A különösen választandó békéltetők ellen is sok fontos nehézségek hordattak ugyan fel, de azok a szóló véleményét a kerületi javaslattól el nem vonhatják. Az állíttatik, hogy az igazság kiszolgáltatását hátráltatja a különös idézés, mely, ha békéltetést az első birónak kellene megpróbálni, a pörbeli idézéssel egybeolvadhatna, és hogy ezen különös békéltető idézés költségbe is kerűl, mely akkor elmaradna; de nem szól a követ azon igen csekély számu pörökről, melyekben talán száz-száz alperes és ugyanannyi evictor volna idézendő, hanem el meri mondani, hogy a pörök kilencz tized részére nézve ezen időhaladás felette csekély, melyet a statusnak azon köznyeresége, hogy a pörök kevesedni fognak, nevezetesen kipótol. De amúgy is, nem az volt eddig is a pörök lassú folyamatja ellen felhordott panaszoknak az oka, hogy az idézéstől a megjelenésig sok idő folyt le, hanem az, hogy a pör felvétele után a végső itélet igen sok időre haladott. A mi az idézési költségeket illeti, ezek sokkal csekélyebbek közönségesen, mint a birói sportula és a prokátor fizetése, melyeket viselni kell a feleknek, ha előbb az egyeztetést megpróbálni a pör első birájának az idézés után leend kötelessége, s mindezek valóban gátjai lesznek az egyességnek kivált az egy pár száz forintos keresetekben, hol a kereset mennyiségét arány szerint tetemesen nevelik. Végre azon ellenvetést, hogy találkozni nem fognak, kik a békebiróságot fizetés nélkül elvállalják s teljesítsék, a kerületi javaslat eloszlatja, mert ezen hivatal jobbára olyanokra ruháztatik, kik azt 51egyéb hivataluknál fogva kötelesek lesznek teljesíteni, mint falukban, városokban az előljárok és senatorok, a vármegyékben, ha más nem vállalja, a szolgabiró. De hiszen az elsőbiróságoknak sem lenne az egyeztetésért fizetésök, hanem azt hivatalosan kötelességeiknél fogva tartoznának teljesíteni, s így lesz ez a különösen választott békebirókkal is, kik nagyrészben közhivatalbeli emberek lévén, a törvény ezt egyéb kötelességeikhez hozzáadja. Mindezen tekinteteknél fogva tehát a kerületi javaslatot pártolja.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi