II.
II.
Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. Rudics József, bácsmegyei követ, ugyanis védelmezvén a javaslat szerkezetét, abból indult ki, hogy valamint a földesúr tartozik kiadni a jobbágy illetőségét, úgy ez is teljesítse a maga kötelességét, s ha nem teljesíti, rögtön büntettessék; La Motte gr. pedig azt hozta fel, hogy az ártatlanul büntetett jobbágynak fönmarad a földesúr ellen a regressus.
Deák Ferencz: Épen azon elvből indul ki, melyet Bács követe felállított, de ellenkezőt következtet belőle. Valamint a földesúr csak törvényes birája által kényszeríttethetik arra, hogy megadja, a mivel jobbágyának tartozik, úgy azt, hogy az úriszék iránt tett végzés, nem különben a VIII. t.-cz. megállapítása után a földesúrnak hatalom adassék, mely szerint önügyében felhevűlt indulattal vétkesnek itélt jobbágyát önkényesen büntethesse, sem a viszonos igazsággal, sem a törvényhozási munkálatban szükséges következetességgel megegyeztetni nem tudja. Ezen összeütközés 89bővebb kivilágítására emlékezetébe hivja a RR.-nek azon országos tanácskozásokat, melyek a VIII. t.-cz. és a VII. czikkelynek azon rendelete felett folytanak, hogy a földesúrnak csak jobbágyai személyének sértése nékül engedtetik meg a folyó jobbágyi tartozásoknak önhatalmával behajtása; különösen pedig emlékezteti a RR.-ket, hogy az árestom közértelemmel a személysértések és testi büntetések sorába számíttatott, s ezek iránt a jobbágyok minden földesúri önkény ellen biztosíttattak. Hogy lehet már ezen emberiség, míveltség, erölcsiség s igazság javallotta intézkedéssel megegyeztetni, hogy a legszelidebb érzetű jobbágyot, ki munka közben megáll, a tapasztalatlan fiut, ki néha akaratján kívül rosszúl szánt, a megőszült öreget, ki fáradt tagjait kevéssé pihenteti, az indulatos földesúr vagy durva gazdatisztje rögtön önkényesen börtönre vettesse, börtönre, mely gyilkosokat, gyujtogatókat, úton rabló megrögzött gonosztevőket illet? Maga Gömör követe szükségesnek látja, hogy az ártatlan jobbágy földesúrának önkénye ellen biztosíttassék, s ezen biztosítást a regressusban véli föltalálni. Úgy de épen ez mutatja, hogy az árestom igazságtalan büntetésnem a jelen esetben; mert az elvesztett becsületet fizetéssel visszapótolni nem lehet, a kiállott árestomot ki nem állottá tenni teljes lehetetlen; ezen még a talio büntetése sem segítene, a regressus pedig és a reexecutió merő képtelenség. Ellenben, ha munkára itéltetik a rest, vagy rossz munkás, itt a regressus s a kárpótlás lehető. Előbbi véleményétől tehát az sem mozdítja el, hogy a rossz munka semmi munkánál károsbnak mondatik, mert a rosszúl dolgozó jobbágy a munkától elhajtatván, a földesúr kára elegendőleg ki lesz pótolva, ha egy kevés rossz munka helyett, dupla napszámot kap. Végre a jelenlevők bizonysága megemlítésének kihagyását sem fogadhaja el, mert büntetni itélet nélkül, itélni pedig bizonyítvány nélkül, merő önkény lenne és hatalmaskodás.
