II.
II.
Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. Klauzál G. ugyanis azon nézetét fejezte ki, hogy a főrendek elrémülésökkel a RR-et depopularisálni akarják, s az urbarialis excessusokra nézve nézeteiknek kedvező utasításokat kivánnak kieszközölni, mert egyes emberekből állanak a testületek, egyes emberek közt pedig gyengék is akadnak, és a gyenge emberek előtt nagy indok lehet az, ha egy ily méltóságos testület elrémül. Péchy J. megengedte, hogy egyes ember talán nem fontolja meg valamely dolognak okait, de egész törvényhatóságról ilyesmit föltenni nem szabad.
Deák Ferencz: Úgy hiszi, hogy Csongrád követe nem a jurisdictiókat vádolta, hanem szólott egyes emberekről, kikre bizonynyal hatással lehet, hogy egy ily díszes testület, mint a főrendek táblája, rémülést kiált. Midőn egy nagy tekintetű ember elkiáltja 101magát: itt a kisértet! nem egy, de száz gyáva akad, a ki utána kiált: kisértet! kisértet! s ha kérdezik, mutatná meg, hol van? azt feleli: én ugyan nem látom, de ott kell neki lenni, mert ő mondja. No már a főrendek elkiáltották: hogy itt a kisértet, annál fogva habár nem is az üzenetben, mert ott az okokból ki fog tetszeni, hogy nincs, de bizonynyal itt nyilvánosan kimondani szükség, hogy kár volt elrémülniök. Egyébiránt Fehér követét emlékezteti, hogy a földesúrat más is megsértheti, nem csak jobbágya, de azért maga sem akarja, hogy azt is nyomban bezárathassa önnön hatalmával: ne kivánja tehát azt a jobbágy ellen se, mert az indulat nem kevésbbé megvesztegetett biró, mint a haszon keresése.
