A JOBBÁGYOKNAK TÉGLAÉGETŐ JOGÁRÓL.
322A JOBBÁGYOKNAK TÉGLAÉGETŐ JOGÁRÓL.
A KK. és RR. 1839. október 9-dikén tartott országos űlésének napi rendjén volt: az 1832/6. évi országgyűlésen alkotott urbéri törvényczikkelyek némely szakaszainak világosításokról, s részint módosításokról szóló törvényjavaslat. A VII. törvényczikk tárgyalása alkalmával Návay Tamás, Csanádmegye követe, indítványozta, hogy a téglát égetni kivánó jobbágy akár tulajdon földjén, akár pedig a közlegelőből kimutatandó helyen a maga szükségére minden korlátozás, vagy taxa fizetése nélkül téglát szabadon égethessen; ha mindazonáltal valaki kereskedésre kivánna téglát égetni, akkor a földesuraságnak bizonyos meghatározott téglarész mennyiséget legyen köteles adni, mely azonban a folyó ár szerinti készpénz lefizetése mellett mindenkor megváltathassék.
Deák Ferencz: A kérdés alatti tárgyat kétfelé osztja. Ennek első része az, vagyon-e a jobbágynak joga téglát égetni; a másik köteles-e a földesúr neki téglaégető helyet adni? Mi az elsőt illeti, azt csakugyan minden alkotmányos és szabadságos levelek mellett is tagadni senki sem fogja, hogy valamint kenyeret sütni, úgy téglát is égetni a jobbágynak jussa legyen, és midőn a törvényhozás a mult országgyülésén a jobbágy sorsán könnyíteni kivánt, koránsem akart tőle olyas valamit megtagadni, minek gyakorlatában és birtokában már azelőtt is volt, és koránsem akarta azt, hogy a földesúrnak kezébe monopoliumot adjon. Ugyanazért, ha volna is oly megye vagy hely, a hol a jobbágy nem a földtől, hanem valami justól adózna, azt részéről abnormitásnak tartaná. Mi a másikat érdekli, hogy a jobbágyok tulajdon telkükön, vagy ha a jobbágyoknak a földesurétól elkülönözve legelőjük vagyon, és annak megszorítása nélkül történhetik, itt téglát égethetnek, az kétséget nem szenved; azonban ha a jobbágyoknak a földesurétól elkülönözve legelőjük nincsen, noha ott sem kivánná a jobbágyokat a téglaégetésben akadályoztatni és hátráltatni, mind a status, mind pedig a policia tekintetéből, azt azonban minden tartóztatás nélkül kimondani, hogy a földesúr köteles nekik téglaégetőre helyt adni, még sem látja tanácsosnak. Először azért, mert ez által a perek a földesúr és a jobbágyok között nagyon szaporodnának; másodszor, mert vannak helységek, a hol csak igen kevés alkalmatos helyek vannak a téglaégetőre, már pedig az ilyetén helyeken mindjárt az volna a kérdés: ki használja az ily alkalmatos helyet, a földesúr-e vagy a jobbágy, vagy pediglen közösen? Erre 323nézve tehát az volna az ő véleménye, hogy azon helyeken, hol az által a legelő meg nem szoríttatnék, a közösből adatnék nekik egy hely, és ha a földesúr azt adni nem akarná, urbéri úton vizsgáltassanak meg okai és döntessenek el, s ekkép véleménye szerint világos volna a dolog, és a szegény adózón is segíttetnék. Ha azonban a földesúrnak tulajdon telkén volna ilyetén téglaégető, és a jobbágy ezzel élni kivánna, ő részéről azt sem ellenzi, hogy ettől a földesúr csekély taksát vegyen; a közösből azonban, a hol a legelő az által megszorítást nem szenved, e czélra bizonyos mennyiségű földet kimérni lehet: azért a csanádi indítványt ekképen pártolja.
