A «JUNCTIM»-RÓL.

Full text search

163A «JUNCTIM»-RÓL.
A KK. és RR. 1835. szeptember 1-én tartott kerületi űlésökben tanácskoztak ő felségének augusztus 23-dikán kelt kir. leiratáról. Ő felsége ebben tudatja, hogy vezéreltetvén azon kivánságtól, hogy a földesurak és jobbágyok közti viszonyokat szabályozó munka hová hamarább foganatot nyerjen, s az adózók az új törvényből rájuk háromló jótéteményekkel mennél előbb élhessenek: elhatározta, hogy a jelen országgyűlését közelebb berekeszti. Kivánja tehát, hogy a KK. és RR. a már összeszedett sérelmeket és kivánatokat, valamint az országgyűlési egyezkedések többi szokott tárgyait is fölvegyék s mihamarább fölterjeszszék. A fölszólalt követek kiemelték, hogy a boldogult fejedelem határozottan megigérte, hogy minden operatumok junctium fognak szentesíttetni, s a mostani uralkodó is kijelentette, hogy az orsz. gyűlést inomisse folytatni kivánja: most azonban – az úrbéri viszonyok elintézésével az adó alapja szaporíttatván – a sok igéret egyszerre füstbe megy. Egy részök a junctim mellett meg akart maradni, mások bizonyos föltételek mellett a junctimtól elállottak.
Deák Ferencz: Nem fogadhatná el minden feltétel nélkül a tanácskozás alatt levő kir. válasz tartalmát; azonban szükségesnek látja emlékezetbe hozni, miként született a junctim ideája. Született az 1825-ben, midőn az ország rendei nyilván kijelentették, hogy a rendszeres munkálatokat «ne uno quidem excepto» együtt fogják felvenni. A kormány erre észrevételeket tett, de az ország rendei végzésüknél megmaradtak és a kereskedési munkát első helyre tüzték ki. Valának e részben a tanácskozás alatt oly okok előhozva, melyek a törvényhozás magas szempontjával össze nem egyezhetők. Ilyen volt, hogy tudnunk kell előbb, mit kapunk, aztán majd meglátjuk, hogy mit adhatunk. A szónok úgy hiszi, nem ily szempontból kell a törvényhozásnak kiindulni, melynek kötelességében áll, az ország lakósinak boldogságát szűkkeblű mellékes tekintetek nélkül előmozdítani. Megemlíti tovább az egyezkedések folyamát, melyek a sorozat és együtti sanctió iránt ez országgyűlésén közbe jöttének, s melyeknek resultatuma az lőn, hogy az 1833-dik áprilisi resolutióban ő felsége kijelentette megegyezését, hogy a sanctió minden operatumokra együtt történjék, úgy mindazáltal, hogy resolutió végett egyenkint terjesztessenek ő felsége elé. Kérdi azonban, minő alapon épült e vélemény úgy 1825-ben, mint most? volt-e valaki, a ki csak gondolta is, hogy magának az egy urbérnek elintézése közel 3 évbe kerül? s kérdi a RR.-et, vajjon ha közelítőleg számolva, aránylag 164számba vennék az időt, mely mind a kilencz munkának elvégzésére kivántatnék, a junctimhoz ragaszkodás mellett nem terjedne-e ez annyira, hogy midőn a 9-dik elvégeztetnék, már az urbért ismét igazítani, e végett az elsőre visszamenni, s így törvény nélkűl örökös tanácskozó országgyűlést tartani kellene? Igaz ugyan, hogy a törvényhozásnak kötelességében áll az egész országnak javára törekedni, s ezért, de csak ezért, nem pedig a fenemlített szűkkeblű tekintetből Zala rendei is commercialet kivánták első helyen felvétetni; a többség azonban mást végzett, s annyi mindenesetre igaz, hogy ha az egész ország javát kivánjuk előmozdítani, valamelyik osztálynál csak el kell a munkát kezdenünk; s addig, míg mindenkin nem segíthetünk, egyrésznek nem akar segítséget nyujtani, nem csak fonák számítás lenne; de még az is czáfolhatatlan, hogy magából a kereskedési munkálatból remélt kedvezések is hamarébb létesülnek, ha egyenkint, mint hogy ha csak mind a kilencz berekesztése után történik a sanctió. Hozzájárul a «nihil per excerpta» szerencsétlen gondolatja, mely által a legüdvösségesebb intézeteket kiszalasztottuk kezünkből. Végre pedig fontos tekintet az igazság kiszolgáltatása is, a minek megnyílását számos törvényhatóság sürgeti; s lehetne-e a hon polgáraitól áldozatul kivánni, hogy az igazságszolgáltatás mindaddig megakadva maradjon, míg a bár mindjárt meghozandó, de csak diaeta végével sanctiónálható törvény, mely által elrendeltetnék, hogy minden polgári perek diaeta alatt is folyjanak, mind a kilencz munkálat berekesztése után foganatba jöhetne? Szóval a junctim ideáját a tapasztalás megczáfolá s alaptalanságát, sőt lehetetlenségét bebizonyítá. Ebből azonban korántsem következik, hogy az eloszlatásba minden feltétel nélkül megnyugodjunk. Az urbéren kívül semmi mást nem végezve eloszlani, nem csak meg nem felelne a közvárakozásnak és a közreménységnek, de a kir. szó szentségét is megsértené. Az 1833-ki válaszban ünnepélyes biztosítást vettünk a fejedelemtől, hogy határozatlan időre – ad indeterminatum tempus – a többi munkálatokat elhalasztani maga sem akarja. Ez fejedelmi szó; ennek teljesülése felől nekünk biztosítás kell, s midőn egy részről az eloszlást a nép java s az igazságszolgáltatás tekintete sürgeti, másrészről a biztosítást úgy érhetjük el, ha a jövő diaetának mihamarábbi határnapja törvénynyel fog meghatároztatni. És ez az első feltétel, melyhez a szónok a diaeta eloszlatását köti; a második, hogy úgy azok, melyek nélkül az úrbért tökéletesen foganatba venni nem lehet, valamint más egyebek is, miket az ország rendei hazánk javára 165mulhatatlanul szükségeseknek, s azért halasztás nélkül elintézendőknek itélnek, per excerpta még ezen az országgyűlésen elhatároztassanak; 3-szor említeni kivánná, hogy az ország igazságos sérelmeit minden országgyűlésen egytől egyig orvosoltatni rendelő 1791: XIII. t.-cz. szerint a már felterjesztett s még felterjesztendő sérelmeink orvoslását kivánjuk. Ezen feltételek mellett kész a junctimtól elállani, s csak így fogadja el a kir. resolutiót.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi