A KAMATOK KAMATÁRÓL.
A KAMATOK KAMATÁRÓL.
A KK. és RR. 1839. november 25-dikén tartott kerületi űlésében a hitel tárgyában folytatott tanácskozások alkalmával Bezerédy István, Tolnamegye követe, indítványozta, hogy «az adósnak szabad legyen magát a kamatok kamatának fizetésére kötelezni, s hogy ha az adós birói megintés után sem fizetné tartozását, ennek kamataitól is kamatot tartozik fizetni». Pulszky Ferencz, Sárosmegye követe, az indítványokat az uzsoratörvénynyel látván kapcsolatosaknak, azoknak e törvénynyel együtt való tárgyalást kivánta.
Deák Ferencz: Azt tartja, hogy az uzsora törvények elrendezésénél lesz helye meghatározni azon eseteket is, mikor fizettessenek a kamatok kamatai? Mostani uzsora törvényeink – úgymond – midőn az anatocismus (kamatok kamatainak fizetése) uzsorakint tekintetik, ki nem elégítők; mert a kereskedő világban, ha egy ember vásárlást tesz a másiknak meghagyásából, föl szokta számítani a megvett portékának árába a kamatot, és fáradsága jutalmául a provisiót is. Már ha az ily kereskedő mint uzsorást a fiscus megbüntetheti, így soha egyik a másiknak váltó levelét nem fogja érdemesíteni (honorálni) s nem lesz előhaladás kereskedésünkben. Most ezen provisióknak gyakorlatában vannak kereskedőink, s ha ez meg nem engedtetik, akkor egy a tönkrejutáshoz közelítő kereskedő fölszólítja a másikát, kivel ily viszonyokban állott: hallod-e, te nekm négyezer forintot adál, de a provisiódat is bele számolád; ha meg nem elégszel három ezerrel, föladlak a fiscusnak, s elveszted minden pénzedet. Erre ama jólelkű kereskedő örömestebb reá áll, mint egész 339tőkéjének és talán hitelének elvesztésébe, s így károsodása bizonyos. Ezen esetekről tehát kiterjedtebben kell rendelkezni; azonban most is pártolja a tolnai indítványt.
