A MAGYAR NYELV ÉRDEKÉBEN.

Full text search

A MAGYAR NYELV ÉRDEKÉBEN.
A KK. és RR. 1835. november 2-dikán tartott kerületi ülésében felvétetett ő felségének a magyar nyelv ügyében október 5-dikén kelt királyi leírata, mely szerint «ő felsége akarata abban határozódik, hogy az ország rendei a magyar nyelv iránti ügyekezetet az 1792: VII. és 1805. IV. t.-czikkeknek és az előrelátásnak elveihez, melyekben ő felsége ezentúl is ragaszkodik, alkalmazzák; megengedi egyébiránt, hogy a törvények latin és magyar nyelven szerkesztessenek, de úgy, hogy kétség esetében a latin szöveg legyen határozó». Beöthy Ödön indítványozta, hogy a KK. és RR. ez órától kezdve se feliratba, se törvénybe egy szót se irjanak többé máskép, mint magyarul; Pázmándy Dénes pedig azt javasolta, adassék e kir. válaszra feleletül, hogy az ország rendei a latin szerkezetet eredetinek soha el nem ismerik.
Deák Ferencz: Igen különösnek látja, hogy harmadfél évig fontolgaták a nemzetnek legtermészetesebb kivánatát, fél év óta igérik, 175hogy a választ minden órán leküldik, s úgy megfontolták, hogy végre alig maradt egyéb satiránál, mert valóságos insultatió azt megengedni, a mit nem kértünk, de a nélkül, hogy magunkat nevetségessé tegyük, nem is kérhetnénk, t. i. hogy szabad legyen a törvényt magyarra fordítanunk; s ezen nem kért engedelemhez még az csatoltatván, hogy nyelv legyen a másik nyelvnek birája, következésképen a szegény jobbágy, ha az 1-ső rész 40. czímére való hivatkozást, vagy az irtásokról szóló törvényt nem érti, a latin textus megolvasására utasíttassék: valóban, valóban nem csak kevesebb az 1805. törvénynél, de azzal egyenest is ellenkező, mert akkor korántsem mondatott, hogy a latin szerkezet a magyarnak ura legyen. Megmutogatja továbbá, mint lőn hajdan azon két elv felállítva, hogy a közigazgatás ne szenvedjen, s kényszerítés a dologban ne legyen, s hogy kivánatunk egyikbe sem ütközik. Ellenben a nemzetnek, melynek közepette latinul értőnek senki sem születik, anyja tejénél pedig azzá csak igen kevés neveltetik, folyvást holt latin nyelvü törvényeket akarni nyakára tolni, hasonlít ama tyrannus cselekedetéhez, a ki magas tornyok tetejére iratá apró betűkkel parancsait, hogy puszta szemmel olvashatók ne legyenek, s mégis megbünteté az áthágót. A szónok tehát már azt is nagyon különös feltevésnek látván, hogy lesz eset, midőn a két nyelvü törvény egymással nem fog megegyezni, a komáromi követ indítványát, hogy t. i. mi csak a magyart fogjuk eredetinek tartani, annyival inkább két kézzel fogadja, mert az csakugyan igaz, hogy mi a törvényt magyarul hoztuk s vitattuk. De a bihari követ javaslotta tettleges lépéshez is örömest hozzá áll, mert ha a kormány az 1805. törvényt hátralöki, nincs ok, mely miatt mi nagy gonddal őrizgessük, a mi bennünket természetellenesen annyira korlátoz.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi