III.
III.
A követek újból hangoztatván a fölkiáltást: «mindnyájan», az elnök nem akart eltérni a szokástól, mely szerint az ily óvás tétele alkalmával a benne megegyező követek a bizonytalan «mindnyájan» kiáltás után is szavazatukat röviden kijelentették. Deák Ferencz folytatni akarván beszédét, az elnök kijelentette, hogy nincs joga hozzá, «már elvégezte beszédét, többen is akarnak szólani, itt nem replicázunk».
Deák Ferencz: Én a rendnek szoros teljesítője vagyok, és épen azért, ámbár tudom, hogy az elnöknek is csak oly esetben volna joga közbeszólani, ha rendre akarna utasítani, nem pedig beszédem bevégzése előtt közbeszólva czáfolólag felelni, mégis mind most, mind az előbbi országgyűlésen oly deferentiával voltam az elnök iránt, hogy mindenkor engedtem közbeszólni és kihallgattam, és azután ismét szólottam; most is tehát, minthogy beszédemet még el nem végeztem, a mondottakhoz azt akarom tenni, hogy ámbár az egyes fölszólalási jog olyan, melyet ellenezni nem lehet, de mivel a diarium hiv előadója annak, a mi történt: miután Csongrád vármegye 275követe óvást tett, s ezt «mindnyájan» kiáltás követte, ennek így kell bemenni a naplóba, különben nem lesz a történteknek hív előadója. Ha azt akarja megtudni az elnök, az-e a valóságos többség? ha a felkiáltás ellen a többség nem szól, a felkiáltásból kell a többséget kitudni, ennyi az elnök joga, melyet senki nem akar sérteni, és ettől el nem állok.
