I.
I.
A KK. és RR. 1835. julius 31-dikén tartott kerületi űlésében szavazás alá került a kérdés: megmaradnak-e a KK. és RR. a szólás szabadságán ejtett sérelem tárgyában készült feliratuk mellett? A követek többsége «nem»-mel szavazván, Nagy Pál javaslatot olvasott föl, mely szerint a főrendek szólíttassanak föl, hogy ez ügyben a nádori intermediatióhoz járuljanak hozzá.
Deák Ferencz: Kötelességének ismerte s fogja is mindig ismerni a feliratot minden kitelhető erővel utolsó pontig védeni; de mivel a többség mást végezett, bármi szomorú eszköznek tartja is a legelőbb Gömör követe által megemlített depositiót, az intermediatiót 149mégis oly alakban, mint a minőről itt szó lehet, oly módon, mint a hová az bennünket vezethet, a kegyelem útjára t. i., soha el nem fogadja, mert soha eszköze nem akar lenni, hogy a kormánynak kérdéses tette az ország részéről akármi cselekedet által törvényesnek elismertessék. Tegyen a többség, a mit tetszik, a szónok mindig fel fogja szavát emelni annak vitatására, hogy a kormány cselekedete törvénysértés. Az intermediatió pedig oka vezethetne bennünket, hogy kegyelem útján kérjük a perbe vonatott személyek feloldozását, s ezzel a tett törvényességét elismerjük. S ezt a szónok tenni soha nem fogja. Ha el akar a nemzet önjussától állani, arról nem tehet; de ő neki kötelességében áll az ügyet el nem hagyni, s mintsem a kegyelem útjára vezethető közbenjárást elfogadja, készebb az egész ügyet a nemzet jussainak világos óvásával letenni, oly módon, hogy a főrendi utolsó üzenet egyes pontjaira felelvén, a felelet ily nyilatkozással rekesztessék be: «A KK. és RR. a mltgos főrendeknek nézeteiben nem osztoznak, s a főrendi üzenetekben felhozott okok által állításaik megczáfolva nincsenek; látván azonban eddigi sürgetéseik sikertelenségét, a javaslott felirat további sürgetésétől most elállanak, s egyenesen kijelentik, hogy ők ezen kérdés alatti hűtlenségi perek megrendelését a törvényekkel és a szólás törvényes szabadságával egyenesen ellenkezőnek tartják, s nézeteiknek meg nem czáfolt igazságát a nemzetnek és késő maradéknak igazságos itéletére bizva, ezen egész dolgot ez úttal leteszik».
