II.
II.
Bezerédy Miklós az üzenet 9-dik pontjának azon szavai ellen, hogy a kibocsátott körlevél és rendeletek a királyi hatalomnak placetumi jogát sértik, felhozta, hogy a magyar király csak a római bullákra nézve él placetum joggal, nem pedig a megyés püspökök által tulajdon hiveikhez bocsátott körlevelekre nézve; ezek iránt placetumi jogot a törvény a fejedelemnek nem ad.
363Deák Ferencz: A veszprémi káptalan követének előadását okadás nékül nem lehet hagyni, azért csak ezen két kérdést irányozza hozzá: 1-ször van-e valamely püspöknek hatalma Magyarországban a fennálló törvény és szokás ellen rendeletet kibocsátani, csak azért, mert az a pápa brévjében máskép határoztatott? 2-szor, vajjon, ha a kölni eset nem történt és e részben római bréve nem keletkezett volna, a nagyváradi püspök ezen körlevelét kibocsátotta-e volna? Ő részéről úgy van meggyőződve, hogy nem, s ebben áll megsértése a placetumi jusnak, mert a nagyváradi püspök azon brévét a fejedelem engedelme nélkül hazánkban közrebocsátani merészlette. Az 1791: XXVI. t.-cz. azon rendeletéből: «coram parochis catholicis mixta matrimonia ineantur» folyik az is, hogy az áldást megadni tartoznak; egyébkint, ha az áldást belső érdemére tekintjük, az nem más, mint jó kivánás, abban pedig, lehet-e a jó kivánásra valakit kényszeríteni, vagy nem? bocsátkozni nem kiván, mert meg vagyon győződve, hogy minden áldás a lelkiismeretben és belső nyugodalomban fekszik. Másodszor maga a veszprémi káptalan követe mondá, hogy némely külső szertartásokat az egyház hozván be, azokat meg is változtathatja, s így az áldást is megtagadhatja; de ha meri kérdeni, hogy áll ez az 1791: XXVI. t.-cz. hozatala óta, melyben minden szertartások alapulnak, ezen szertartások egy bizonyos osztályra tartatnak s ugyanazon osztály némely egyes tagjaira pedig nem; ez véleménye szerint önkényes magyarázata a törvénynek. Ezeknél fogva tehát a szerkezetnek meg kell maradni.
