II.
II.
Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. A követek közül ugyanis többen véleményéhez csatlakoztak, de oly formán, hogy a vállalkozó társaságnak a megállapítandó évek elmultával egyedül a materiálék váljanak tulajdonaivá.
Deák Ferencz: Gyakorlatilag nem kérdés, visszafizeti-e az ország vagy nem mindazt, a mit a társaság az intézetre költött? Megfizeti igenis, mert a társaság úgy számít, hogy a mit az intézetre költött, kamatjaival visszakapja. Az tehát a kérdés: úgy akarják-e a Karok a törvényt hozni, hogy a materiale a társaság rendelkezése alá essék? Ha igen, akkor a társaság úgy számít: 20 mértföldnyi úton 60 ezer mázsa vasam lesz, ezt így eladom, ennyit veszek be érte s akkor igenis olcsóbban alkudhatik. Ha ellenben azt mondják a Karok, hogy a materialé is az országé leszen, akkor a társaság azt mondja: ennyibe kerül, meg ennyibe, tehát ennyit kivánok. Nem ereszkedik a szóló theoreticus vitatásokba; sokat lehetne arról beszélni, hogy a kereskedést lekötni veszedelmes; egyedül azt mondja, hogy mennél több esztendőket engedünk a társaságnak, a kereskedés annál inkább le leszen kötve, mert a kikötött esztendőket meg kell tartani; minden esetre ellenben, ha kevesebb esztendők köttetnek ki oly formán, hogy a status a beépítetteket visszaváltani tartozzék, s eltelvén az esztendők, a status nem fizethet, szabadságában lesz több esztendőket adni, s azzal a pénz hiányát kipótolni, és így a statusnak nyitva marad az út, amúgy pedig el lesz zárva. Egyébiránt is azon 197kérdésre, hogy tudja az esztendőket a választmány meghatározni? az a felelet, a választmány az esztendőket meghatározhatja, mintha a tarifát meghatározta volna, sőt még könnyebben, mert most csak alkudni kell a társasággal; a társaság mennél több, a választmány mennél kevesebb esztendőket kiván, utoljára megegyeznek.
