AZ ESZTERGOMI ÉRTEKEZLET.
AZ ESZTERGOMI ÉRTEKEZLET.
Vay Miklós b. kanczellár ő felsége tudtával fölajánlotta Deák Ferencznek az országbirói állást, de Deák Ferencz nem fogadta azt el.
Ő felsége Vay Miklós b. kanczellárhoz intézett első kéziratában elrendelte, hogy «a közelebbi országgyűlésnek összehívására nézve, annak összeállítása formáját és módját illetőleg, az 1608: III. t. cz. szabályai» vétessenek alapul. «A közelebbi országgyűlésre kívántató ideiglenes választó törvény» javaslatba hozatalára nézve ő felsége elrendelte, hogy Magyarország bibornok-primásának elnöklete alatt Esztergomban mielőbb tanácskozmány tartassék.
1860. október 23-dikán Deák Ferenczhez a nála látogatóban volt társaság tagjai kérdést intéztek, megy-e Esztergomba, a mire ő nemmel felelt; de – tette hozzá röviden – tegyen mindenki meggyőződése szerint. »November elsején – irja naplójában Lónyay Menyhért – Pestre érkeztem, és alig 293öltözködtem át, midőn Tisza Kálmán, Andrássy Gyula, Almássy Pál, Ivánka Imre, b. Huszár, Csáky László, Komáromy György hozzám jöttek s közölték velem nézeteiket. E szerint Esztergomba és az országgyűlésre el kell menni, a megyék visszaállítását elő kell mozdítani és minden jó hazafi szolgáljon a választástól függő hivatalokban. A jövőre az 1848-diki törvényes alap szolgál vezérelvül. Délután Kálmánnál és később Teleki Gyulánál találkoztunk, hol még számos barátom, mint Bethlen Józsi, Károlyi Sándor, Szapáry Gyula, Beniczky Ferencz stb. megjelentek, s elhatározták, hogy másnap elmegyünk Eötvös Józsihoz s az ő vezénylete alatt Deák Ferenczhez, őt meghivandók, jőjjön el az esztergomi tanácskozmányra. 2-dikán csakugyan Eötvösnél gyűltünk össze Almássy Pál, Andrássy Gyula, Csáky László, Tisza Kálmán, Teleki Gyula, Ivánka Imre stb. és együtt elmentünk az öreg úrhoz, hol Pepi egészen elérzékenyülve adta elő, legyen ő ezen tanácskozmányban is, mint volt régen, vezérünk. Az egyszerű, de megindító szavak annyira hatottak, különösen a régi jó időkre való visszaemlékezés által, hogy Almássy Pál szemei könybe lábadtak. Az öreg úr nem engedett kívánságunknak.»
A bécsi Wanderer 1860. november 3-dikán megjelent számában a következő, Pesten november 1-sején kelt levelet tette közzé: Deák Ferencz minden valószínűség szerint nem vesz részt az esztergomi értekezletben, ámbár még Benedek helytartó is fáradozott rajta, hogy rávegye az ünnepelt hazafit ellenkező elhatározásra; de Deák természetében van, hogy ne foglaljon állást oly ügyekben, a melyek kimenetelét nem lehet világosan előre látni. Ámbár a szerénység mintaképe, tudja, minő súlya van nevének az országban, s okosságánál fogva szeme előtt tarthatja azt az eshetőséget, hogy nem sikerül a conservativekkel megegyezésre jutni, s hogy azután utólag kényszerítve lehetne a visszalépésre, a mi az újjászervezés egész munkáját azonnal kérdésessé tenné. A szabadelvű párt többi tagja ellenben kétségen kívül elmegy Esztergomba, ha oda meghívják. A párt programmja ismeretes: a királyi szentesítéssel ellátott 1848-diki törvényekhez való teljes visszatérés.
A herczegprimás meghivója az esztergomi értekezletre így szólt:
Nagyságos Úr!
Ő felsége apostoli királyunk f. évi október 20-dikán kelt diploma s legfelsőbb kéziratai által Magyarország ősi alkotmányos intézményeit életbe léptetni, s az ország közjogi viszonyainak a törvényes hitlevél s megkoronáztatása általi megpecsételtetését legkegyelmesebben biztosítani méltóztatott. A legközelebbi országgyűlés összehívására nézve, annak összeállítási formáját és módját illetőleg, az 1608: 1-ső t. cz. szabályait, a későbbi törvények által egyes testületeknek engedményezett követküldési jognak tekintetbe vételével, alapul vétetni, s az azelőtt nem választóképes osztályokat is az országgyűlési választásokban részesíttetni akarván, elnökletem alatt Esztergomban 294oly férfiakkal, kik állásuk és közszolgálataik, értelem és közbizalom által kitünnek, a föntebbiekre vonatkozó határozatok előkészítése, vagyis a közelebbi országgyűlésre szolgálandó ideiglenes választási törvény kérdésének megoldása végett tanácskozmányt tartatni legkegyelmesebben rendel.
Valamint éltem legboldogabb eseményének tartom azt, hogy szeretett hazánk sorsának jobbra fordulását Isten megérnem engedé, úgy nagy elődeimtől öröklött szent kötelességemnek ismerem szeretett hazánk megzavart közjogi viszonyainak kiegyenlítése s az ország törvényes állapotának megszilárdítása körül tőlem kitelhető erővel közreműködni.
Midőn tehát a főmélt. magyar udv. kanczelláriával történt előleges értekezés értelmében, az ő felsége által sürgetőleg összehívattatni kívánt esztergomi tanácskozmány határnapjául f. é. deczember hava 17-dikét kitűzöm, föl vagyok egyszersmind legfelsőbb helyről hatalmazva, Nagyságodat megkérni, miszerint a közjó iránt mindenkor tanusított tevékeny részvétének nemes ösztönét követve, a fenn kitűzött napon Esztergomban megjelenni s előre is tudomásul venni szíveskedjék, hogy az elszállásolásról gondoskodva van.
Esztergom, 1860-dik évi november 30-dikán,
Nagyságodnak
alázatos szolgája
Scitovszky János, bibornok-primás.
Scitovszky János, bibornok-primás.
Deák Ferencz felelete ez volt:
Főmagasságú Bibornok, Herczeg Primás és Érsek,
Kegyelmes Uram!
Mély tisztelettel mondok köszönetet Eminentiád kegyes meghívásáért; de sajnálattal kell kijelentenem, hogy a kegyes meghivást el nem fogadhatom, s az esztergomi értekezletben részt nem vehetek.
Fogadja Eminentiád kegyesen mély tiszteletem kijelentését, melylyel vagyok
Eminentiádnak
Pesten, 1860. deczember 3.
alázatos szolgája
Deák Ferencz.
Deák Ferencz.
A magyar kormányférfiak az esztergomi értekezlet tárgyában deczember 13-dikán Bécsben tanácskozmányt tartottak, s erre meghívták Dessewffy Emil grófot is, miként Szögyény László alkanczellár távirata mondotta: «vágyton vágyva vele beszélhetni». A gróf azonban a hangulatnál fogva, a melyben kedélye az októberi fordulat miatt volt, nem ment el Bécsbe, s visszavonulását jelentő leveleket irt Sennyey Pál bárónak és Szécsen Antal grófnak. Vay Miklós b. és Sennyey Pál b. kérve kérték, jelenjék meg legalább 295Esztergomban, az utóbbi táviratában «nagy calamitás»-nak nyilvánítván elmaradását. Kérésüknek Dessewffy végre engedett. A bécsi megállapodás az volt, hogy az értekezleten Wenckheim Béla b. után, a ki az 1848-diki választási törvény mellett készült nyilatkozni, Apponyi György gr. szólaljon föl. Az értekezletet megelőzött éjjel azonban Apponyi György gr. megbetegedett. «Az értekezlet megnyitása előtt egy félórával – írja Dessewffy Emil gr. – reám jöttek Sennyey, Szentiványi, Majláth és kérve kértek, szóljak én. Ezt tette a szenvedő Apponyi is. Kénytelen valék engedni. Egészen készületlen voltam és ezen okon mondtam sokkal kevesebbet, mint kellett volna s mint a mit mondok, ha csak egy órányi időm is lett volna, hogy eszméimet jobban összeszedjem.» Dessewffy Emil gr. az értekezlet előtt tájékozódott a közhangulat iránt és összegyüjtötte az egész országból az adatokat a törvényhatóságok lakósságának száma és adójára nézve. Ezen adatok arról győzték meg, hogy egy ideiglenes választási szabály alkotása kivihetetlen. Egyik barátja, a kitől a Heves és Szolnok vármegyékre vonatkozó adatokat kapta, ezeket irta neki: «Én úgy látom, hogy az 1848-diki alapokat Méltóságtok kénytelenek elfogadni. Ám fogadják el békesség kedvéért; de föltételesen: hogy revideáltassanak. Csak a municipiumok maradjanak erősek, mert még ezeknek van föntartva, hogy megmentsék a hazát. Nagyobb biztosíték vagyon azon szabadságban, mely oly széles alapon nyugszik, mint a milyen a megyei rendszer, mintha néhány miniszter és egy csoport venális, utasítás nélküli követek döntenének a haza sorsán». «E hó 16-dikán – írja a bécsi Wanderer 1860. deczember 20-dikán megjelent számában – a pesti kaszinóban tanácskozmány volt, s ez alkalommal Wenckheim Béla bárót, Andrássy Gyula grófot és Lónyay Menyhértet megbizták azzal, hogy az 1848-diki alap védelmén kívül Esztergomban arra hassanak, hogy 1. a tárgyalások nyilvánosak legyenek; 2. semminemű föltétel alatt más kérdés, mint a választási törvényé, a vitába bele ne vonassék.» Az értekezleten, a mely deczember 17-dikén tartatott meg, a herczegprimás megnyitó beszéde után Wenckheim Béla b. indítványozta, hogy az összehívandó országgyűlés választása alapjául az 1848: V. t. cz. jelöltessék ki. Utána Dessewffy Emil gr. emelt szót. Arra a kérdésre, hogy egy ideiglenes választási szabálynak szüksége átalában fönforog-e, nemmel felelt. «Mert» – így folytatta – «ámbár kétségtelen az, hogy az 1848: V. t. cz. csupán ideiglenes törvény, és ámbár az is tagadhatlan, hogy ezen ideiglenes törvény csupán egy bizonyos meghatározott időszakra hozatott, és ámbár közjogi elv az, hogy bizonyos időszakra hozott törvények ezen időszak elmultával elenyésznek; tekintvén mindazáltal, hogy a közbejött eseményeknél fogva meg lőn az ország fosztva az alkalomtól és akadályozva abban, hogy ezen ideiglenes törvényt más ugyanilyennel vagy állandó törvénynyel pótolja: az 1848: V. törvényczikket elenyészettnek tekinteni nem lehet és visszaesik a kérdés oda, hogy ezen értekezlet ideiglenes szabály alkalmazását, egy törvény létezése mellett, czélszerűnek tarthatja-e? Távol vagyok attól, hogy ezen törvény hiányait, melyek minden 296elfogulatlan és a dolgokat mélyebben vizsgálni akaró szemébe ötlenek, félreismerjem; azok igen sokak, és nem átallom kimondani, hogy abban sarkallik a jövő országgyűlés szerencsés eredményébe vetett egyik legfőbb reményem, hogy ezen törvényt czélszerűbbel, és ha szabad hozzátennem, ősi alkotmányunk szellemével összhangzóbbal fogja pótolni tudni; mindazáltal ha ezen fogyatkozásokat félre nem ismerhetjük is, és ha mindnyájunknak, kik a jövő országgyűlés üdvös eredményeit szívünkön hordozzuk, hazafias föladásunk nem legutolsója, sőt legnevezetesebbje is az, ezen eszmének a hazafiak közti terjesztésére és általok leendő fölfogására lehetőleg hatni; más részről nem lehet kétségünk az iránt, hogy ezen törvénynek a jelen esetben alkalmazása minden esetre kevesebb hátrányokkal jár, tekintve kivált az országgyűlés mielőbbi összehívásának mulhatlan szükségét, mint járna bármely, habár elvileg helyesebb ideiglenes szabályzat behozása. De van még egy más, és azt tartom, döntő ok, mely az 1848: V. t. cz. alkalmazását a jelen esetben addig, míg az országgyűlés azt mással pótolná, mulhatatlanná teszi, és ez az, hogy a jövő országgyűlés egy tizenegy évi törvényen kívüli állapot megszüntetésére és alkotmányos élet teljes helyreállítására lesz összehívandó, de egyszersmind azon végre is lesz összehívandó, hogy az országnak közjogi viszonyai végleges szabályozást nyerjenek és a pragmatica sanctio értelmében ez országnak a birodalom többi országaihoz való viszonyai véglegesen rendeztessenek. Egy ilyen nagy fontosságú országgyűlésnek, melyen ő felsége ezen czélzott eredményeket koronázással akarja megpecsételni és melyen a megkoronázandó fejedelem által a törvényes hitlevél lesz kiadandó, mind ő császári felsége, mind az ország érdekében olyannak kell lenni, mely minden gondolható alapos kifogásokon fölül álljon törvényszerűség és alakulási formáinak tekintetében is. Azt tartom, nem térünk el az igazságtól, ha ámbár tanácsadásra hivatva nem vagyunk is, és ezen értekezlet nem egyéb puszta eszmecserénél, nyiltan kimondjuk, hogy akkor leszen ezen értekezletnek eredménye mind fölfelé, mind az országra nézve, ha abban akkint pontosulnak össze az eszmék: hogy úgy eszközöltethetik leginkább közmegnyugvás, úgy siettethetik leginkább az országgyűlés összehívása, úgy mozdíttatik leginkább elő a felséges uralkodóház és ő cs. k. felsége saját érdeke is, ha az 1848: V. t. cz. szerint rendeltetik el minél előbb az országgyűlés összehívása. És ezért, azt tartom, hogy ha ezen eszmékben el volna találva a közgondolkodás, ezzel be is fejezhetnők az értekezletet, hacsak a lehető eszmecserét nem akarnók fölhasználni más, ezen kérdéssel egybevágó és az eszmék tisztázására, az igen kényes és komoly helyzet tisztább felfogására vezethető tanácskozásokra. Mert nem szenved kétséget, hogy igen nehezek és életbevágók az állapotok, és hogy ezen értekezletnek egyik és főhaszna az országra nézve úgy leszen, ha innen mint egy focusból fog kiindulni a békéhez és egymás megértéséhez vezető hajlam és őszinte szándék, s mi mindnyájan ezen hajlamok propagandáját fogjuk gyakorlatba venni. A lefolyt tizenegy évi rendszernek egyik fő bűne az vala, hogy a megszokott közéletet tökéletesen 297elnyomván és mellőzvén, egyszersmind a haza belügyei fölötti szabad vitatkozást is lehetetlenné tevén, az eszmék irányzatát elferdítette. Innen van, hogy a belügyektől másfelé fordult a közgondolkozás, hogy a helyzetnek igen kényes volta, a föladások roppantsága nem mindenütt és talán nem mindenki által méltányoltatatik eléggé. Ha azonban az ország azt látja, hogy ezen értekezlet tagjai között véleményárnyéklatok lehetnek ugyan, de csak egy hazaszeretet van; ha látja, hogy itt az összhangzás és egyetértés közszükségeinek az eltérő meggyőződések is alárendeltettek, és hogy egy kölcsönös jóakaratú értesülési őszinte szándék tekintetik azon főkelléknek, mely a haza annyi jelenlevő kitünőségei által a jelen percz fölötte feszes és kényes állapotai között, az előttünk fekvő nagy feladások megoldhatását egyedül teheti lehetővé, ettől a közügyekre nézve jót reménylhetünk. Azon véleményben vagyok ugyanis, hogy a jövő országgyűlésének kielégítő eredményei sokkal inkább attól vannak föltételezve, hogy a mostani percz és az országgyűlése összejöttéig közbe eső időben micsoda szellem fogja az országot átlengeni és micsoda hangulat fog általában lábra kapni, mint attól, hogy kerületenként és micsoda számmal választatnak képviselők a dietára. Ha nem csalatkozom, az október 20-diki fordulat hordereje sem méltányoltatik eléggé. Lehetnek, kik a dolog őszinteségére nézve táplálnak kétségeket; lehetnek, kik állítják, hogy az nem felel meg a közszükségnek. Ezt itt most nem vizsgálom. Azonban lehetlen annak nagyszerű fontosságát félreismerni, ha meggondoljuk, mily korszak után következett. Az októberi fordulat békeajánlat a trón részéről. A teljes béke három dolgot föltételez: békeajánlatot, békeelőzményeket és végleges békekötést. A végleges béke az országgyűlésen lenne megkötendő; a békeelőzmények pedig azon egész időszakot foglalják magukban, mely az október 20-dika és az országgyűlés összesereglése közé esik. Azonban lehetséges-e végleges békekötés, ha a békeelőzmények korszakában hajba kapunk? Ezeket csak röviden voltam bátor érinteni. Mindnyájan az országra nézve hasznossá kívánjuk tenni ezen értekezletet. A főeredményt abban keresem, ha meggyőződünk mindnyájan, mily ildomosságot, eszélyességet és mérsékletet követelő körülmények közé van hazánk jelenleg helyezve. Előttünk állanak végtelen fontosságú kérdések; előttünk áll az ország integritása helyreállításának nagy föladata, mely a megváltozott körülmények között egyedül papiroson többé nem eszközölhető, hanem egyedül a külön nemzetiségek jogos és természetes igényeinek kielégítése és állandó rokonszenveik és ragaszkodásuk magunkhoz csatolása által oldathatik meg. Előttünk állanak egyéb nagy horderejű közjogi kérdések. Folyton érezzük, hogy a lefolyt tizenegy év bennünk sok keserűséget és sok ellenszenvet támasztott; de másfelől nem szabad felejtenünk, hogy nekünk sem kell újra föltámasztanunk azon keserű visszaemlékezéseket, melyek az ezen tizenegy évet megelőzött véres harczok és küzdelmek folytán visszamaradhattak azoknál, kikkel tanácskoznunk, megegyezésre jutnunk és végeznünk csakugyan kell. Ezzel berekesztem ezen talán túlságosan hosszúra nem terjedett beszédemet. Nem 298akartam keserűségeket terjeszteni. Nem akartam az eszmecsere lehető eredményét nehezíteni, és azzal végzem előadásomat, hogy a jelen esetben az eszméknek összpontosítása nem történhetik más körül, mintha az mondatik ki: hogy az országgyűlés összehívása legfőbb szükség, és hogy e czélhoz más mód nem vezethet, mintha ő felsége méltóztatik az 1848. évi V. t. cz. alapján annak összehívását elrendelni».
Hogy a magyar kormányférfiak is helyeselték ezen beszédet, mutatják Dessewffy Emil grófnak Majláth György tárnokmesterrel még az ülés folyamán váltott következő sorai:
«Jó Sennyey és jó Majláth!
Én nem hiszem, hogy velem meg lehessetek elégedve. Béla után bajos volt mást mondanom, kivált a primás után. De meg készületlen is valék.
A rossz Emil.»
«A fönforgó körülmények között jobban alig lehetett.
Majláth.»
Az értekezlet határozata ez volt: Kéressék meg ő felsége, hogy az országgyűlést az 1848. V. t. cz. alapján hívja össze.
A Pesti Napló 1860. deczember 20-dikán megjelent esti lapjában ezeket irta: «Az esztergomi értekezlet nyilatkozott azon kérdésre nézve, mely alapon hívassék egybe az országgyűlés. Nyilatkozata visszhangja volt az ország nyilatkozatának. Mindamellett nyilatkozása nagy óvatossággal történt; tisztán magánjellemű volt. Jegyzőkönyvét hiában fogja keresni az utókor; csak a beszédeket tartja fönn a primás ő herczegsége gondosságából a gyorsirás. Most egyebek közt az a kérdés, hol fog tartatni az országgyűlés? Úgy hiszszük, az 1848-diki törvényes alap elfogadása után ez is el van döntve. Az 1848. IV. t. cz. 1. §-a határozottan Pestet jelöli ki az országgyűlés helyéül.»
Deczember 13-dikán elbocsáttatott Goluchowski államminiszter és helyébe Schmerling lovag neveztetett ki, a ki deczember 23-dikán közzétett programmjában a császár engedelmével kimondotta, hogy az országos statutumok a rendek képviselete helyett az érdekképviseletre alapíttassanak, s hogy ezeknek megadassék a kezdeményezés, valamint tárgyalásaik nyilvánosságának joga; továbbá, hogy a birodalmi tanács tagjainak száma növeltessék, az országgyűlésektől egyenesen választassanak, s hogy e testületnek is megadassék a kezdeményezés és tárgyalásai nyilvánosságának joga.
Deczember 27-dikén ő felsége elrendelte, hogy a szerb vajdaság és a temesi bánság a magyar királyságba visszakebleztessenek.
