A HORVÁT ŰGYBEN KIKÜLDENDŐ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG TÁRGYÁBAN.
A HORVÁT ŰGYBEN KIKÜLDENDŐ ORSZÁGOS BIZOTTSÁG TÁRGYÁBAN.
A képviselőház 1866. márczius 17-dikén tartott ülésében tárgyalta a zágrábi országgyűlésnek levelét, melyben értesíti a magyar országgyűlést, hogy saját kebeléből 12 tagból álló küldöttséget választott meg, mely a magyar országgyűlés által választandó küldöttséggel egyfelől ezen országok egymáshoz való államjogi, másfelől a birodalomhoz való viszonyát tárgyalás alá vegye.
A képviselőház elhatározván, hogy ez ügyben országos küldöttség választassék, az elnök megjegyezte, hogy «a bevett szokás szerint az összes küldöttségnek két harmada az alsóház tagjaiból áll: ennélfogva a képviselőház nyolcz tagot választana». Andrássy Gyula gr. minden collisio kikerülése végett csak annyit akart kimondani, hogy a képviselőház nyolcz tagját küldi ki; hányat küldenek ki a főrendek, azt ők határozzák meg.
Deák Ferencz: Én azt sem mondanám ki határozatképen, hogy mi 8 tagot küldünk ki innen, hanem azt mondanám, hogy mivel Horvátország 12 tagú küldöttséget nevezett ki, legczélszerűbbnek látnók, ha ez az országos küldöttség is 12 tagból állana: felszólítjuk tehát a mélt. főrendeket, hogy ezen 12 tagból álló küldöttséghez aránylag ők is válaszszanak magok közül. Tudják a szokásos arányt, megválasztanak annyit, a mennyit az arány kíván. Ha többet választanának, akkor ismét hatalmunkban állna az arányt helyreállítani az által, hogy nagyobb számú küldöttséget választanánk; de nem hiszem, hogy ők többet választanának.
A mi magát a választást illeti: természetesnek találom, hogy az akkorra halasztassék, mikor a mélt. főrendek viszonüzenete itt lesz, még pedig azért, mert elébb azt kell kimondanunk, hogy szükségesnek látjuk egy országos küldöttség kiküldését; erre nézve is kell a méltóságos főrendeknek nyilatkozni, és azt mondaniok, hogy igenis ők is szükségesnek látják egy országos küldöttség kiküldését; s mikor ezt a mélt. főrendek is kimondják, akkor lesz conclusum dietale, országos 466végzés, akkor foghatunk hozzá az országos határozat teljesítéséhez, t. i. a választáshoz. (Helyeslés.)
Az lehetne még itt a kérdés, nem volna-e czélszerű most arról is szólni, minő utasítással kívánjuk a küldöttséget ellátni? Mert azt alig tartom czélszerűnek, hogy mi külön utasítást adjunk s külön a mélt. főrendek is, és a két külön utasítás mellett megszakadva álljon ottan ezen országos küldöttség.
Az én nézetem az utasításra nézve igen egyszerű. (Halljuk!) Az utasítás, melyet a bizottságnak adhatnánk, csak átalános elvekből állhat. Én hármat kötnék ki: első volna, hogy az ország területi épségére, szóval az integritásra ügyeljen a bizottság; másodszor ügyeljen a pragmatica sanctióban foglalt törvény azon rendeletére, hogy Magyarország koronájától a magyar koronaországok el ne szakasztassanak, vagyis, mint a törvény kifejezi, hogy a magyar korona országai egymástól el nem szakaszthatók; a harmadik elv pedig lenne, hogy a mit a küldöttség tisztába hoz a horvát küldöttséggel, természetesen csak akkor lesz kötelező erejű, ha a képviselőházhoz véleményöket bemutatják, s a ház vagyis az országgyűlés azt rendes úton elfogadja. (Helyeslés.) E három átalános elvet már most kimondhatnók, és a főrendeknek megüzenhetnők: hogy ily utasítással tartjuk czélszerűnek az országos küldöttség kiküldését; jónak látjuk, hogy 12 tag választassék a küldöttségbe, válaszszák meg tehát arány szerint a mélt. főrendek a tagokat magok közül, akkor majd mi is meg fogjuk választani aránylag kebelünkből a küldöttség tagjait. Az utasítás e három fő elvét azonban szeretném már most kimondatni és a mélt. főrendekkel közöltetni. Nem kételkedem, hogy azokat a mélt. főrendek is el fogják fogadni; s akkor majd, ha visszaérkezik a mélt. főrendektől az üzenet, hozzáfoghatunk az általunk aránylag kiküldendő tagok választásához. (Átalános élénk helyeslés.)
A képviselőház elfogadta Deák Ferencz indítványát.
A főrendek márczius 22-dikén tartott ülésökben hozzájárultak a képviselőház határozatához, s «a szokásos számarányra való tekintettel» a küldöttségbe saját kebelökből négy tagot választottak.
