I. 1866. január 31-dikén. | Deák Ferenc munkái

Full text search

I.
1866. január 31-dikén.

Deák Andrássyt proponálja elnöknek. Ne legyen előadó, de jegyző; Csengeryt ajánlja. A lapokban semmi se közöltessék.

Jókai: Tehát titkot tartsunk!

Gorove és Csengery pártolják.

Csengery olvassa a trónbeszédet.

Deák: A mellékleteket is föl kell olvasni.

Ivánka: Nem szükséges.

Deák: A decorum kívánja.

Csengery olvassa az október 20-diki diplomát, a februáriusi patenst.

Andrássy: Ülve beszéljünk.

Deák: A felolvasott trónbeszéd kettős tartalmú; egyik, mely cselekvésre szólít: a) közös ügyek tárgyalása, b) ezek eredményéhez képest a diplomáknak módosítása; c) az 1848-diki törvények átalakítása; d) Horvátország kívánatainak tárgyalása. A többi részint bizalmat mutató, és motivatio. Szóljunk-e vázlatáról vagy egyenkint?

Elnök: Az egészről.

Elfogadtatik.

Deák: Előadja nézeteit a vázlatra vonatkozólag.

Köszönettel kell kezdeni. Két tárgy kiszínezendő. Minden népeit alkotmányban részesíti és meg akarja szüntetni az eddigi állapotot; a jogvesztést elvetette, a sanctio pragmaticát tűzte ki jogalapul, és biztosít a koronának teljes épségéről; ezáltal lehetővé tette, hogy aggodalmaink szünjenek és sikert reméljünk. Ez a bevezetés.

Tartozunk a múltnak annak kiemelésével, hogy az 1848-diki nagy átalakulás nyugodtabb időben is nem tette volna könnyűvé a különböző érdekek kiegyenlítését; 17 év alatt javíthattuk volna a hiányokat, orvosolhattuk volna a hiányokat. De nem fejezhettük be az elkezdett munkát. A mit fokonkint lehetett volna pótolni és javítani, azt most egyszerre létrehozni nagyon nehéz.

A trónbeszéd sok akadályt elhárított; inkább mentség legyen, mint vád, hogy nem változtathatott.

373A sanctio pragmaticára megy át, melynek czélja az örökösödési rend és a közös biztosság. Ezen előrelátást a következmény igazolta. Akarjuk mi is ezen biztosságot. De a pragmatica sanctio elfogadásának Magyarország részéről az volt a föltétele, hogy fenmaradjon közjogi és belkormányzati önállása. Mivel ő felsége ezen alapeszmét is elismerte, mi is elfogadjuk a sanctio pragmaticát kiinduló pontul; az elmúlt másfél században nem állott egymással ellentétben az ország önállósága a birodalom biztosságával. Feladatunk, hogy mindkettőt együtt fentartsuk. A pragmatica sanctiót felbontani veszélyes lenne.

Átmenve a lényegre: Változtak a viszonyok, a mennyiben alkotmányos átalakulás van túlnan is; a közös ügyekre nézve – a szó 1848-diki – javaslatot fogunk készíteni; e czélra bizottság küldessék ki. A másik rész alkotmányosságát garantiának tekintjük magunkra nézve is; velük érintkezni kívánunk; mikép alakuljanak alkotmányos viszonyaik, abba mi nem avatkozunk.

A diplomát és a patenst el nem fogadjuk. A diploma fontos, mert kimondá az alkotmányosságot. De ennél a mi alkotmányunk sokkal régibb, fentartásának biztosítása volt a fejedelem választásnál a föltétel. Szólunk tartalmáról. A diploma a közös ügyek körvonalozásánál sokkal tovább megy, mint törvényeink megengednék és a czél megkívánja; részletekbe nem bocsátkozik.

A februári patenst, mely túlterjeszkedik még a diploma határain is, el nem fogadhatjuk. Beolvasztásra veztene. Ugyanazon a területen két különböző közigazgatási hatalmat teremtvén, örökös surlódásokat idézne elő; vagy megakadna a közigazgatás, vagy az erősebb magába olvasztaná a gyengébbet.

Követni akarjuk a trónbeszéd fölhivását; javaslatot teendünk, mely megóvja alkotmányunkat és eleget tesz a birodalom életföltételeinek.

Az 1848-diki törvényekre nézve, a trónbeszéd módosítását kívánja azon pontoknak, melyek a fejedelmi jogokba és a kormányzat hatáskörébe vágók. Mint 1861-ben mondottuk, készek vagyunk alkotmányunk alapelveivel összhangzó javaslatokra.

A kormányzásról. Óhajtjuk a koronázást; míg ez meg nem történik, a megállapodások csak javaslatok maradhatnak; nem lehetnek törvényekké; állítsa vissza a törvényes kormányt.

Anyagi és szellemi érdekeinket illetőleg kir. propositiókat teend. Tisztelettel fogadandjuk, sőt előmunkálatokhoz magunk is hozzáfogunk. Nehéz munka vár reánk. Anyagi érdekeinkre nézve nagyon elmaradtunk.

Köszönet, hogy Horvát- és Tótországot meghívta. Megmaradunk az 1861-ben mondottak mellett.

Aggodalom, hogy Dalmatiát meg nem említi. A horvátoknak 1861-diki határozatait nem tárgyalhatjuk, míg a horvátok nincsenek itt.

374Köszönet, hogy Erdélyt meghívta; az 1848-ban el nem intézett tárgyakat el akarjuk rendezni. Az erdélyi rescriptumról nem szólana.

Köszönet, hogy Horvátország és Erdély meghívásával határozat hozatalára képessé teend; reméljük, hogy Fiumét és a többi részeket is meghívja.

Amnestia (olvas).

Jogfolytonosság (olvas). Még most sincs törvényes kormányunk: több törvényünk nincs érvényben; a köztörvényhatóságok nincsenek helyreállítva; a kormányzat kétféle. Kérjük a miniszterium és a megyék helyreállítását; nem kívánunk politikai lehetetlenséget. Azok, mik 17 év óta történtek, sok nehézséget tesznek; átmenet bonyodalmakkal jár. De mindezek nem teszik lehetetlenné, hogy az alkotmány életbe lépjen, míg az egyes törvények módosításáról tanácskozunk. Idemnity bill. Országgyűlés méltányos elnézéssel leend a magyar miniszterium iránt az átmeneti korszakra nézve. Ez által el fognak hárulni az akadályok. A miniszterium birandja a fejedelem és nemzet bizalmát, ennek alapján könnyen megy a kiegyezés – velünk és a Lajtán túliakkal. Ellenkezőleg súlyos aggodalmak támadnának.

A megyék helyreállításának szüksége. A nyilvános eszmecsere fontossága a tervbe vett változtatásokra való tekintettel. Hatalmasabb a kisebb körre szorítkozó sajtónál. Akadálya a köztörvényhatóságok helyreállításának nem lesz, mert a törvényhozás megadandja a törvényes kormánynak a hatalmat a nehézségek elhárítására. Óhajtjuk, hogy a megyék iránti kívánatainkat ő felsége méltányolja.

Befejezés.

Elnök ajánlja a Deák javaslata felolvasását.

Joannovics kívánná a nemzetiségek megemlítését.

Deák: Megkísértette beletenni «vallás- és nyelvkülönbség nélkül» az 1861-diki föliratból.

Kubicza a prot. patens érvénytelenségét akarja még belététetni.

Deák: Benne van abban, hogy az alkotmányosság és törvényeink állíttassanak vissza.

Gorove: Ki kell nyomatni.

Elnök: Lithographiát ajánl ellenőrzés mellett.

Bartal beszél pártárnyéklatokról; az elvekhez hozzájárul; egyedűl a kivihetőségre nézve van eltérő nézete; igyekezni fog, hogy a javaslat a lehető legkevesebb módosítást szenvedjen; a különböző árnyéklat a discussiókba való. Lithographiroztatni kell.

Deák visszatér Kubicza indítványára.

Lónyay: Maradjon most a maga épségében, aztán módosíthatjuk.

Ghyczy ezt helyesli.

Szentkirályi szintén pártolja.

Tisza Bartal ellen.

375Bartal felel.

Klauzál Deáknak köszönetet szavaz.

Elnök: Míg módosítható a dolgozat, addig titok.

Ivánka ajánlja a lithographia elkészítését.

Apponyi kívánja a szöveg felolvasását.

Deák értelmezi a titoktartást és a journalistákra vonatkoztatja.

Apponyi nem fogadja el; legyen titok.