DEÁK FERENCZ VISZONYÁRÓL A «PESTI NAPLÓ»-HOZ ÉS A PÁRTOK FUSIÓJÁRÓL AZ ORSZÁGGYŰLÉS KEZDETÉN.
DEÁK FERENCZ VISZONYÁRÓL A «PESTI NAPLÓ»-HOZ ÉS A PÁRTOK FUSIÓJÁRÓL AZ ORSZÁGGYŰLÉS KEZDETÉN.
1866 márczius 31-dikén – írja naplójában Gorove István – meglátogattam Deákot. Nála találtam a híres Ludassy Mórt, kit eddig még nem láttam. A megjelenésem által megszakadt beszéd folytatva lőn. «Igen – mondá L. – csak azt óhajtottam tudni, hogy a «Napló» mostani támadásai a kormány magyar tagjai ellen befolyása, tanácsa, akarata folytán történnek-e vagy sem? Mert ha nem, a többiekkel, «mit der ganzen Bande», nem sokat törődöm. Azokkal meg merek birkózni». «Birkózni – felelem én – az lehetséges, de nem törődni oly erőkkel, minők most a támadásokat intézik a «Magyar Világ» ellen, ezt talán még se lehet mondani. A «Napló»-ban most kis «y» alatt Andrássy Gyula, kis «p» alatt Szentkirályi, «xx» alatt Csengery, kis «x» alatt Ónossy Mátyás követek írnak. Ezeket nevezi L. lapjában aprószenteknek, zöldbékáknak stb.-nek. A durva, goromba hang, melyet a «Magyar Világ» az utolsó polemiában felvett, határtalan. A «Napló», lehetetlen, hogy mögötte maradjon. Hova fog ez vezetni? Ma (április 1-én), midőn e sorokat írom, a «Napló» már a lehető legkeményebb czikket hozta «xxx» alatt. Kemény estve azt mondá, 473hogy neki nem marad egyéb hátra, mint Apponyinak neki menni. «Én provokálom Apponyit» – mondá Kemény. A kis «y» – Andrássy Gyula – a «Magyar Világ»-ban rágalmazással vádoltatik. El fogja-e ez tűrni e vádat? Ha felel, miként fogja visszatorolni? Andrássy most falun van. Deák elmondotta L.-nak, hogy a «Napló» mily viszonyban van vele. «Abban szoktam közleni, mi közlendőm van. Nézetei a «Napló»-nak legnagyobbrészt találkoznak az enyéimmel; néha Kemény meg is kérdezi véleményemet egy és más kérdésben. Én azt megmondom. Ez a viszony köztünk. De oly organumom, minőnek mondani szoktuk az egyes emberek organumait, nekem a «Napló» nem». L. tett azután még néhány észrevételt csipőset és sujtót a «Napló» ellen».
A második tárgy – lehet, hogy erről már hosszabb fejtegetés volt L. és D. közt – volt a pártok hiresztelt fusiója az országgyűlés kezdetén. Tehát a régi kérdés, mely körül annyi más kérdés, sőt az országgyűlés jelen állása is forog. «E fusio – mondá Deák – semmi más nem volt, mint hogy a követi klubb egygyé olvadott társas érdekekből; de ennek akkor semmi czélja más nem volt. Itt van Gorove, megkérdezheti őt is, volt-e akkor egyébről másról szó? Pedig neki tudni kellene valamit, mert tud mindent, a mi a pártban történik.» «Én semmi egyebet nem tudok, mint hogy egy közös klubban, kaszinóban egyesűltünk, s midőn ebben megegyeztünk, semmi más egyébről szó nem volt.» L.: «Ezt én elhiszem, ha Nagysád (t. i. Deák) mondja, de mi, a nagy közönség, midőn e hírt a «Lloyd» és «Napló» hozták, mást, mint hogy a pártok fusionáltak, nem hihettünk».
E beszélgetés egy új vibratiója – a végsők egyike – azoknak az érzelmeknek, melyeket a fusió híre támasztott. Ki fog elvégre derűlni, volt-e ez iránt egyezkedés, alku Deák és a határozatiak között. Ha volt, én és barátim erről semmit sem tudtunk, s ezt Deák előttünk a leggondosabban eltitkolta és titkolja. Fog ez talán nem a személyes viszonyokra nézve, de magára az országgyűlés menetére nézv nyilatkozni később. A személyes viszonyokra nézve csak az áll, hogy Deák most 61-diki barátit, úgy mint akkor, nem cultiválja, velünk, úgy mint akkor, nem olyan közlékeny. De ezek most még személyes dolgok, s nem szabad, hogy hatásuk legyen, bármi nehezen esnek is nekünk. Én e beszélgetésről Kandóval szólván, azt jegyeztem meg, hogy Deák a határozatiakkal czélt ért, a mennyiben őket megszelidítette s ebben talán inkább van érdeme a kormány irányában, s mint képre, hivatkoztam a «Bolond Miska» egyik caricaturájára, melyen a tigrisek Deák lábainál megszelídűlve fekszenek.
