Ő FELSÉGE DEÁK FERENCZNEK 1866. FEBRUÁR 22-DIKÉN MONDOTT BESZÉDÉRŐL.

Full text search

Ő FELSÉGE DEÁK FERENCZNEK 1866. FEBRUÁR 22-DIKÉN MONDOTT BESZÉDÉRŐL.
Február 24-dikén a következőket írta naplójába Gorove István:
Azóta, hogy a képviselőház Andrássy Gyulát alelnökének választotta meg, főleg pedig azóta, hogy az udvar itt van, Deák Ferencz után a képviselők 437közt ő emelkedett a legnagyobb jelentőségre. Andrássyt szeretik a képviselők megnyerő modora, élénk, játszi elmejárása, genialis ötletei, találó hasonlatai miatt. Én, ki őt az emigratio hét éves iskolájából ismerem, azon felűl úgy találom, hogy a legnehezebb kérdések megoldására a legelső képes a kulcsot meglelni. Van teremtő esze és alkotásai vázlatát a legtetszetősb és legelfogadhatóbb formában állítja elő; de azután analysálni, részletezni nem mindig képes, s nem egyszer akad fenn a megfejtéssel, midőn egy-egy részlet a conceptió egészével ellentétben állónak mutatkozik. Ezek ellenében tömérdek új gondolatja van s teljes európai műveltséggel bír, noha olvasottsága nincs elegendő. Genialitása azonban pótolja fogyatkozásait. El is ismerik őt mindenfelől kitünőségnek. Februárban mondott beszéde sok tekintetben volt nevezetes; fordúlt elő azonban benne nehány tétel, jelesűl hogy az osztrák birodalomnak a békét koldulnia kellett, holott parancsolnia kellett volna, s hogy az utolsó idők kormányférfiai a birodalmat harmadrendű hatalommá sülyesztették, melyek a budai várpalotában nagy boszuságot keltettek. Budai hírek szerint Andrássy állása ott fonákká vált.
E hírek benyomása alatt mondottam én Andrássynak ma a következőket: Hogy Deák és pártunk a császárnál acceptus legyen, az legnagyobb részben a te egyéniséged útján érhető el, s így reánk nézve nem lehet közömbös, hogy milyen a te állásod az udvarnál; beszéded ott nem tett jó benyomást; ezt helyre kell hozni. Miként? azt a te ügyességed fogja a legjobban eltalálni.
Azért is mondottam neki ezeket, mert tudtam, hogy beszéde rossz hatása daczára Andrássyt a holnapi udvari estélyre meghívták, s valószínű, hogy a császár fog vele beszélni, vagy a törést avval fogja kimutatni, hogy őt elkerüli.
Följegyzem még ide, mit a császárné Andrássynak nem régen mondott: «Én önnel bizalmasabban beszélek s megmondom, mit nem mindenkinek mondanék meg: lássa, ha a császár dolgai Olaszországban rosszúl mennek, ez nekem nagyon fáj; de ha Magyarországban mennek dolgai rosszúl, ez engem megöl». Mennyire szeretheti e nemzetet, a kinek lelkében ily nyilatkozatok fogamzanak meg.
Február 26-dikán. A tegnapi udvari estélyről keringő hírek képezik a mai nap eseményét. Mindenfelé beszélik, hogy a császár 20–25 perczig conversált Andrássyval. «Lelki gyönyörűség volt ezt nézni», mondotta nekem a meghivottak egyike. Hihető, hogy a benyomás, melyet az Andrássyval folytatott beszélgetés a császárra tett, nem volt kedvező Apponyi állására. Apponyi később panaszkodott is, hogy hiába állította föl embereit, a császár velök még csak nem is szólott. A császár ez után, a mint egy chassé croisé-ben találkozott a császárnéval, mondott neki valamit, s ekkor a császárné Andrássyhoz, a császár pedig Andrássynéhoz fordultak.
Ezekből kitűnik, hogy alig volt való az a sok monda, mit Andrássy 438képviselőházi beszédének rossz hatásáról terjesztettek, vagy ha igaz volt, a helyzet megváltozott, s ez az ügyre nézve annál kedvezőbb.
Andrássy a beszélgetés fő momentumait ily formán adta nekem elő:
Meglátva a császár engem, nyájasan közeledett felém s így szólított meg: «Hallottam, hogy betegeskedett és örömmel látom, hogy most már egészen jól van.» Ő felsége kegyessége következtében neki bátorodva, megkezdtem a szót (tehát megtörve az udvari szokást): Olvasta Felséged Deák beszédét? «Igen, olvastam; nem mondom, hogy nincs benne közeledés; de mégis azt találom, hogy sokat vett fel a baloldal nézeteiből.» Bocsásson meg Felséged, de ha valaha volt beszéd, mely békére vezethetett, bizonyára ez a beszéd az. Azután hosszasan fejtegette a beszédet s feltüntette azon részleteit, a melyek kétségtelen bizonyítékai a békülékeny hajlamnak és a kiegyezés létrejötte lehetőségének. «Nem mondom az ellenkezőt; elismerem, hogy erre vannak benne ajtócskák, de csak ajtócskák!» Kapuk Felséges Uram. S azután újra fejtegette a kibékülésre vezető passusokat. Ilyen hangulatban – folytatta a császárhoz szólva Andrássy – vagyunk mi mindnyájan, s ezt az országgyűlés további folyama ki fogja tüntetni. A kérdéseknek érdemleges tárgyalása bizonyítja ezt majd be a legjobban, s látni fogja Felséged, hogy mi nem Rotteck és Welcker-féle theoriák, de az élet szükségei után indulunk. «No, felelé a császár, pedig a képviselőház vitái közben igen sokszor kísértett Rotteck és Welcker szelleme». Andrássy a képviselőházban tartott beszédére czélzónak vélvén ő felsége ezen megjegyzését, reá azt felelte: Engedjen meg Felséged, én talán sok szemrehányást érdemlek meg, de ez ellen védekeznem kell, mert hogy a theoriáktól vezettetném magamat, ezt a vádat nem érdemlem meg.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi