A DEÁK-PÁRT TAGJAIHOZ.
338A DEÁK-PÁRT TAGJAIHOZ.
A képviselőháznak 1867. február 18-dikán tartott ülése után, mint a Pesti Napló irta, a tagok legnagyobb része a Deák-körbe gyülekezett, hogy ott az alkotmány visszaszerzőjét, Deák Ferenczet, mint tisztelt és szeretett vezérüket üdvözöljék. A jelenvoltak érzelmeit Szentkirályi Mór röviden, de híven így tolmácsolta:
Tisztelt barátunk! Mi mindnyájan, a kiket itt magad körül seregelve látsz, apró napszámosai voltunk és vagyunk azon nagy ügynek, melynek te, mint vezér, első diadalát érted meg ma. Azért vagyunk itt, hogy kifejezzük irántad hálánkat eddigi fáradozásaidért, s törhetlen bizalmunkat jövőre is. Mit szóljunk nagyságodról, vagy mit adhatnánk ahhoz mi? Az egész nemzet ismeri azt; nevedet pedig a történelem ma irta fel lapjára, örökre kitörölhetetlen, érczbe vésett betűkkel. S mi csak azt kivánjuk, hogy adjon neked Isten tovább is erőt, egészséget, tartsa meg lelked erélyét és elevenségét, hogy a még csak megkezdett nagy munkát végig vihesd, és még azután is igen sok éven át örülhess a főleg általad kivívott sikernek, és hazánk boldogságának s jóllétének, azon jóllétének, melynek volt szentelve életed minden percze, szíved minden dobbanása.
A kitörő zajos éljenzés csillapultával Deák Ferencz megindulva következőleg válaszolt:
Kedves barátim! Az isteni gondviselés megadta érnünk e napot, melyen a fejedelem kimondta alkotmányunk visszaállítását; de ez a siker nem az enyém, ez a miénk és mindazoké, kik bár különböző utakon, de egyenlő érzelemmel és hazafisággal működtek az alkotmány visszaállításán, mindazoké, kikben a hazáért hű szív dobog. Szónoklatot tőlem már csak elfogultságom miatt sem várhattok; csak néhány szót szólok. Engedjétek meg, hogy ezentúl is veletek, köztetek működhessem hazánk és alkotmányunk érdekében, s azok közt, a kiket szerettek, tartsatok meg engem is.
