II.
II.
A képviselőház ápril 9-dikén tárgyalta a határozati javaslatokat.
Deák Ferencz: T. ház! Az általam indítványozott határozati javaslat indokolására igen keveset fogok szólni; hiszen e dolog úgy is már eléggé ismeretes a ház előtt.
Az országgyűlés mindig buzgón óhajtotta, hogy minden fönforgó kérdés Horvátország és Magyarország közt békés úton kiegyenlíttessék. A két ország küldöttsége e tárgyban tanácskozott, s beadta javaslatát, melyből a t. ház látja, hogy igen sok pontra nézve egyezkedés nem történhetett. De van egy pont, még pedig igen lényeges pont, melyre nézve mind a két rész ugyanazon véleményben volt, t. i., hogy Horvát-, Dalmát- és Tótországok szintén a magyar koronához tartoznak. Ők küldöttségileg kijelentették, de országgyűlésök is kimondotta a közös koronázás szükségét; kimondotta, hogy Magyarország koronájának összes országai együtt lesznek képviselve, midőn mások irányában kell képviseltetniök; sőt kimondották azt is, hogy az ú. n. közös ügyekre nézve szintén közös képviseletet óhajtanak. Az egyezkedés természete hozza magával azt, hogy ha több pontokból állnak a kérdések, és azok egy része, vagy egy-két fontos pontja fölött megvan elvileg az egyezkedés, ne függesztessék föl ennek végrehajtása a többi pontoktól, ha ez lehetséges.
Én tehát határozati javaslatomban ezen szempontból kiindulva, czélszerűnek láttam, hogy ezen közöttünk közösen elismert alapelv tettleg is végrehajtassék, azaz, hogy Horvátország fölszólíttassék, hogy a közelebbi koronázáshoz képviselőket küldjön a magyar országgyűléshez aránylagos számban azon módon, a mint ő jónak látja. Hiszen ezt már föliratainkban is kimondottuk. Itt az ő képviselőik jogosítva legyenek a koronázási hitlevél fölött velünk együtt nemcsak tanácskozni, hanem annak megállapításában közre is működni, és ezen koronázási hitlevél necsak az összes korona alkotmányos jogaira, hanem az egyes 487országok jogaira is kiterjesztessék és annak egy eredeti hiteles példánya nekik is kiadassék. Továbbá jogosítsák föl ezen képviselőket, hogy azon törvényeknek, melyek a közös ügyekre nézve szükségesek, végmegalkotásában itt képviseljék Horvát-, Dalmát- és Tótországot. Kimondja a határozati javaslat azt is, hogy utóbbra is azon delegatiónál, mely Magyarország koronáját képviseli, vagyis a paritas elvén megállapított magyar delegatiónál, mint annak személyszerinti szavazattal biró tagjai, az ő képviselőik is jelen legyenek, és ezeket vagy velünk együtt, vagy ha jobbnak látják, ők magok válaszszák. A többi kérdésre nézve azt mondja a határozati javaslat: a mi különösen az autonomiát illeti, mi az autonomiának minden gyakorlatilag lehető terjedelmét készek vagyunk elfogadni; erre nézve tovább értekezhetünk. A területi épségre pedig kijelentjük, hogy azon nézetekhez ragaszkodunk, a melyeket ez iránt a mi küldöttségünk előadott. Ez rövid kivonata határozati javaslatomnak.
Igen természetes, hogy én az országra nézve nagyon szükséges, és mindenesetre nagy nyereségnek tartanám, ha Horvát-, Dalmát- és Tótországnak a magyar korona egyéb országaival való összetartozósága tettleg is életbe léphetne, sőt a koronázásra ide küldenék képviselőiket; és ennek elérésére czélszerűnek tartom azt, hogy oly módot javasoljunk, mely legtöbb kilátást nyujt a sikerre a nélkül, hogy az ország állása veszélyeztetnék.
Azt hiszem, hogy az a mód, melyet javaslatba hoztam, azon lehető módok közül, melyeket én kivihetőknek tartok, kérdésen kivül tán legtöbb reménységet nyujthat arra nézve, és ha nem volna sikere, a hiba nem mirajtunk volna. Nem is látom, hogy határozati javaslatom elfogadása által az ország állása veszélyeztetve volna, sőt azt hiszem, hogy ha megszakadna valamely ok miatt a kiegyenlítés ezen első lépése, a káros következések nagyobbak volnának. Azért hoztam indítványba ezen javaslatot, és kérem, méltóztassék azt tárgyalni, és ha lehet, elfogadni. (Élénk helyeslés.)
