LÓNYAY BÉCSBEN.

Full text search

352LÓNYAY BÉCSBEN.
(Lónyay Menyhért naplójából.)
Bécs, 1867. márczius 5.
Legelőbb elmentem Festeticshez, ott leirattam az adó iránti országos határozatot, ő mondá, menjek azzal a császárhoz. Csakugyan 11 óra felé elmentem a Burgba, fel egyenesen a Batthyány-lépcsőn. Fejérváry szárnysegéd bejelentett, s azonnal bebocsátottak. Ő felsége egy meglehetősen elviselt könnyű gyalogsági felső öltönyben, sötét szürke szövetűben, nyakig begombolkozva ült iróasztala mellett s mondá: Örvendek, hogy ismét láthatom. Én odanyujtám neki az adó iránti határozatot. Apróra tudakozódott mindenről, mi a házban történt. Elmondám neki, hogy tegnap nagy többséggel szavazták meg a 48 ezer ujonczot. Sok részletes dologról tudakozódott még; midőn mondám, mennyi adó- és pénzügyi tisztviselő van, ki még egy szót se tud magyarul, megjegyzé: Da werden Sie viel zu schaffen haben; ich dachte übrigens, dass Sie noch mehr Fremde finden werden. Tehát tudta, hogy a magyar elem mily gyéren van a magyar pénzügynél képviselve. Jelentém neki Gränzenstein alkalmazását, nincs ellene észrevétele.
Említé, hogy Budára jövet a sürgős elintézendő ügyek közé fog tartozni a horvát ügy, mely végett tanácskozni kell. Jó félóráig beszélgetett velem jó kedvvel és bizalmasan.
Aztán elmentem Beckéhez, kivel az átvétel végett szólottam. Előzékeny volt irányomban, mint mindig. Becke a maga kocsiján vitt Beusthoz, kinél miniszteri értekezlet készült. Az előteremben beszéltem a miniszterekkel, John, Wüllerstorf, Komers uraimékkal. Mindamellett, hogy ezek ott voltak, Beust engem hivatott, leültetett és szokott mosolyával dícsérőleg említé a magyar dolgok menetét.
Aztán voltam Mailáthnál. Ott találtam Belcredit, ki igen szivélyesen üdvözölt s említé, hogy látogatásomon örvendett, melyet a nélkül, hogy otthon találtam, nála tettem azután, miután már leköszönt.
Becke eljött velem az E. Károly szállodába ebédre; együtt ebédeltünk, ő, Jancsi meg én. Ebéd után feljött szobámba és ott egész esteli 9 óráig együtt beszélgettünk. Legérdekesebb volt az, mit neki az államadósságok conversiójáról mondék. Régi tervem az árkelet szerinti conversio. Elmondám neki a háromféle conversio módját s megmutattam, hogy a 353cursus szerinti conversio a legigazságosabb. Elfogadta, sőt kezet adott reá, hogy együtt kiviendjük; megmondám neki a kivitel módjait. A dohányügygyel nem voltam oly szerencsés, hogy őt tervemnek megnyerhettem volna; a dolgozatot neki átadtam, ő magával vitte.
Bécs, márczius 6. Mailáthnál voltam. Megigérte, hogy átadja a munkafelosztás tervét, melyet a miniszteriumok számára készített. Úgy látszik, a császár beleegyezésével. A császár saját elnöklete alatt Budán akar róla tanácskozni.
Megemlítvén tegnap Mailáthnak két ügyet, melyről jó lenne ő felségénél kérdést tenni, elbeszélte, mit mondott rájuk a császár. Az egyik volt Deák nézete a nádorról. Ennek választását az öreg úr szükségesnek véli a koronázás előtt; nem lenne más, mint az államtanács és a septemvirátus elnöke, s csak abban járna el, a mivel a fejedelem megbizná. Erre a császár azt mondá, hogy nehezen tudná magát reá elhatározni. A második volt az én tervem Gödöllő iránt, t. i. eladása valamely koronai vagy államuradalomnak és helyettesítése Gödöllővel; ezen eszmét helyeslé «das lässt sich hören, wir können darüber nachdenken».
Mondá Mailáth, hogy a császár rosszkedvű volt; Crennevillet hivatta; a budai hadi parancsnokság két rendeletének a «Politik»-ban való közzététele bosszantá. Beust is igen haragudott és panaszkodott ezért.*
A budai hadparancsnokság február 21-diki kelettel körrendeletet bocsátott ki, a mely birálat alá vette a magyar miniszterium kinevezését és hirdette, hogy «ama honvédelmi miniszterium egyátalán nem ruháztatott föl parancsoló joggal a hadsereg bármely része fölött és teljességgel nem engedtetett neki semmi egyenes befolyás a hadsereg szolgálattételére, vezényletére és kezelésére».
Február 22-dikén Lichtenstein herczeg egy ujabb körrendeletében fölszólította a hadsereg tisztjeit: ne engedjék, hogy a hadseregben a nemzetiségek szerinti elkülönzés lábra kapjon.
Meglátogattam Albrecht főherczeget. Azzal fogadott: «Es freut mich meinen alten Bekannten wiederzusehen.» Beszélgetett velem régi dolgokról, s a többek közt megemlékezett arról, hogy már az ő kormányzósága idején mennyire igyekeztem a közügyeket előmozdítani. Erre azt feleltem, hogy azért volt sikerem, mert ő támogatott, mire ő megjegyezte, hogy így tennie kötelessége volt.
Beckénél is voltam. A dohányügyről is szólott, de az átadás részleteiről is. Mondá, hogy Brandeist még hozzám küldi; ez el is jött délután s igyekezett capacitálni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi