ORCZY BÉLA BÁRÓ NAPLÓJÁBÓL.
ORCZY BÉLA BÁRÓ NAPLÓJÁBÓL.
1866. deczember 7. Tegnapelőtt, tehát még mielőtt Deák az ülésben szólott, beszéltem vele a körben, s megkérdeztem, hogy mi lesz velünk? Ő akkor még igen kedvetlen volt, főleg Madarász támadásai miatt, ki a kormány mulasztásaiért a képviselőház többségét vádolta. Ha mi képeznők a kormányt, mondotta Deák, akkor támadhatna bennünket; de mi is ellenzék vagyunk, s minket terhelni azzal, hogy a kormányra nyomást nem gyakorolhattunk, imparlamentáris eljárás. Egyátalán, a mostani ellenzékkel szemben a felelős magyar minisztériumnak igen nehéz lesz az állása. A mult télen velünk egy alapon állottak, egy volt a kiinduló pontunk. Közös ügyeket ők is ismertek, s azok elintézhetésére nézve ők is keresték a módot. A szélsőbal csekély számának kivételével megvolt köztünk az egyetértés, s ő azt hitte, sőt bizton számíthatott reá, hogy az ellenzék e kiinduló ponthoz tartja magát. Ezt az álláspontot ők most ellökték maguktól, s a közös ügyeket ignorálják, e térről visszaléptek, a szélsőbal politikáját az egész ellenzék magáévá tette. Szerintök oly alkotmányos kormány, mely a tizenötös bizottság operatuma alapján jönne létre, törvény- és alkotmányellenes lenne, azaz provisoriumnak néznék, s így az ilyen kormány 118elkeseredett, illoyalis ellenzékre találna. Így tehát azon veszélylyel állana szemközt a miniszterium, hogy az országot egészen kielégíteni képtelen, e nélkül pedig összetartást eszközölni lehetetlen. Ez megegyez avval, a mit nekem már tavaly nyáron mondott. Hallom, hogy Deák Bécsbe üzent, ne alkudozzanak, de adjanak, még pedig tüstént, vagy bocsássák el az országgyűlést; hasztalan reménylik, hogy ez még engedékeny lehetne. Ma a Wiener Abendpost, a bécsi hivatalos lap, azt irja, hogy a remények, a melyek szerint már legközelebb állnánk a minisztérium kinevezéséhez, alaptalanok; a kormány köreiben erről mit sem tudnak, annál kevésbbé, mert a rescriptum tartalma komoly megfontolás tárgya volt, s ahhoz a kormány továbbra is ragaszkodik.
