PULSZKY FERENCZRŐL.
PULSZKY FERENCZRŐL.
Pulszky Ferencz a Lónyay 1867. január 16-diki naplójában említett szerepléséről a következő levelet intézte e gyűjtemény szerkesztőjéhez:
Midőn 1866-ban szeptemberben a száműzésből visszakerültem, mindjárt láttam, hogy Budapesten régibb barátimnak alkalmatlan vagyok. Nem voltam képviselő, nem tartoztam a kiegyezési bizottsághoz, tudtam, hogy az alkudozások folynak, de részleteikbe nem avattak be engem. Deáknál és Eötvösnél most is találkoztam a régi barátsággal, Lónyaynál inkább gyanakvó zárkozottsággal. Őszszel gyakran mentem fel Bécsbe a kassa-oderbergi 202vasut ügyében, s érintkeztem az ottani pénzügyi és politikai tényezőkkel, Beusttal, Beckével, Rothschilddel, képviselőkkel, bankárokkal és ügyvédekkel minden szinezetből, régi és új ismerősökkel. Ezek közt is sokszor szóba került a kiegyezés; egyszer meg is hívtak egy magánjellegű értekezletre, mely természetesen nem határozott semmit és engem azon meggyőződésben megerősített, hogy Bécsben átalános politikai tájékozatlanság uralkodik, hogy semmi biztos terv nem létezik, de a kiegyezés szüksége mindennap jobban érezhető. Ily körülmények közt hittem, hogy sokat lehet keresztülvinni, a húr nincs még annyira megfeszítve, hogy elpattanjon. Pesten mindezt híven elmondtam Deáknak, mert azt hittem, hogy szükséges neki mentől részletesebb értesülés a bécsi közvéleményről, hivatalos és nem hivatalos körökben. Láttam ugyan, hogy barátaim ezt nem igen szeretik, mert azt akarták, hogy az öreg úr az ügyeket csak az ő szemüvegükön keresztül lássa. Nem lévén azonban az alkudozásokba beavatva, egyátalában nem tudtam, mily befolyással lehetnének szavaim Deákra; de meg voltam győződve, hogy ő mindenesetre bölcsebb s jobban képes megitélni a körülményeket, mint akár Andrássy, akár Eötvös, akár Lónyay, mind a mellett, hogy ezeknek fényoldalait mindig elismertem.
