A KATONÁK POLGÁRI JOGAIRÓL.
458A KATONÁK POLGÁRI JOGAIRÓL.
A képviselőház 1868. augusztus 6-dikán tartott ülésének napirendjén volt: a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az 54. §. a központi bizottság szerkezetében így szólott:
54. §. «A szabadságosak szabadságuk ideje alatt, a tettleg szolgálatban nem álló tartalékosok és honvédek tisztjei és a legénység minden polgári viszonyaikra nézve polgári törvények és hatóságok alatt állanak, s csak azon megszorításoknak vannak alávetve, melyek ezen törvényben alapszanak, s a nyilvántartás czéljából szükségesek. Ez irányban az 1867: XII. t.-cz. 14. §-a alapján külön törvény fog részletesen intézkedni.
A tettleg szolgálatban levők katonai fegyelmi törvények alatt állanak. Addig is, míg e törvények az átalános védkötelezettség igényeinek megfelelőleg annak utján átdolgoztatnának, előzetesen már most kimondatik, hogy veréssel büntetést csak infamans esetekben szabad alkalmazni.
Minden külföldön tartozkodó tartalékos, honvédtiszt és a legénység köteles, mihelyt a nyilvánosság utján meg kellett tudniok, hogy a monarchia háboru eshetősége közelében áll, s ezért a tartalék és honvédség behivatása megtörtént, hazájába haladék nélkül visszatérni, és a külön meghivást be sem várva, magát jelenteni.»
Ghyczy Ignácz sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem tartotta megegyeztethetőnek, hogy midőn az ország férfi lakosságának tetemes részéről van szó, a katonai fegyelmi törvényeket ezentúl is egyoldalulag csak a katonai kormány állapítsa meg, s ezért indítványozta, hogy a §. második bekezdésének ezen szava után: «átdolgoztatnának», tétessenek e szavak: «és helybenhagyás végett a törvényhozás elé terjesztetnének».
Deák Ferencz: T. ház! Én a jelen törvényjavaslat 54-dik szakaszát következőleg szeretném átalakítani: «A szabadságosok a szabadság ideje alatt és a tettleg szolgálatban nem álló tartalékosok és honvédek tisztjei és legénysége minden polgári viszonyaikra nézve, úgy szintén bűnvádi és rendőri ügyekben a polgári törvények és hatóságok alatt állanak, s csak azon megszorításoknak vannak alávetve, melyek ezen törvényben alapszanak.... s a nyilván tartás czéljából szükségesek.» Itt azután kimaradna a többi, s a következő bekezdést így óhajtanám átalakíttatni: «A tettleg szolgálatban 459levők a katonai fegyelmi törvények alatt állanak, polgári viszonyaik és kötelezettségeik tekintetében mindazonáltal, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a polgári törvények és hatóságok alatt fognak állani, addig is, míg a katonai törvény az átalános védkötelezettség igényeinek megfelelőleg....» stb. a többi marad. Ebbe kettőt szeretnék, a mi a jelen szakaszban nincs, tenni: azt t. i., hogy a szabadságosok, a tartalékosok és a honvédek bűnvádi és rendőri ügyeikben a polgári törvény és hatóság alatt állanak; a másik pedig, a mi szintén nincs benne, hogy minden tettleges szolgálatban levő katonák, polgári ügyeikre nézve, minden esetre szintén a polgári hatóság alatt álljanak. Bátor vagyok ezen indítványomat ajánlani.
Ivánka Imre elfogadhatónak tartotta Deák módosítványát, mert lényegesen megjavítja a szakaszt, s a maga részéről azt indítványozta, hogy a §. első kikezdésének második sorában e szó után: «legénység» tétessenek e szavak: «a nyugdijazott tisztek és nyugzsoldos legénység».
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter Deák módosítványa elfogadása esetén fölöslegesnek tartotta Ivánka módosítványát. Mert ha átalában kimondatik az, hogy a polgári ügyekre nézve semmiféle katona nem áll a hadi biróság alatt; ellenben criminalis esetekben, csupán csak oly bűntényekre nézve, melyeket a katonai fegyelem ellen követtek el, áll a hadbiróság alatt: ez átalános szabály, és kár volna ennek erejét becsusztatások által meggyöngíteni. Egyébiránt a ház megnyugtatására kijelentette, hogy közte és a bécsi miniszterium közt a hadbiróságok szervezésére nézve már régóta folynak a tárgyalások, és ezek éppen azon alapon indultak meg, melyet Deák Ferencz indítványozott. Aggodalomra tehát a jövőre nézve nincs ok. A multban történtek félreértések, történtek azért, mert 1848-ban a törvény egész átalánosságban szólott, nem volt eléggé részletezve, és mert 1862-ben a kanczellária kiterjesztette ugyanazon szabályokat Magyarországra nézve is, melyek szerint a hadbirósági eljárás történt a monarchia másik felében, és most azon antagonismus van, hogy a biróságok egy része az 1848-diki törvényekre hivatkozik, másik része kötelezőnek tartja a kanczellária intézményét. De erre nézve is a tárgyalások folyamatban vannak.
Simonyi Lajos b. indítványozta, hogy az 54. §. második bekezdésének utolsó két sora következőleg szerkesztessék: «verésbüntetést egyedül háboru alkalmával csak infamans esetekben szabad alkalmazni».
460Horváth Boldizsár igazságügyminiszter sem tanácsosnak, sem kivihetőnek nem tartotta, hogy fönálló hadi törvények szórványosan módosíttassanak.
A képviselőház Deák Ferencz indítványa szerint fogadta el az 54. §-t.
