A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁG TÁRGYÁBAN KIKÜLDÖTT MAGYAR ORSZÁGOS BIZOTTSÁG ELSŐ JAVASLATÁRÓL ÉS A MÁSIK KÜLDÖTTSÉGNEK REÁ ADOTT VÁL…
A QUÓTA ÉS AZ ÁLLAMADÓSSÁG TÁRGYÁBAN KIKÜLDÖTT MAGYAR ORSZÁGOS BIZOTTSÁG ELSŐ JAVASLATÁRÓL ÉS A MÁSIK KÜLDÖTTSÉGNEK REÁ ADOTT VÁLASZÁRÓL.
A magyar országos küldöttség Bécsben, 1867. augusztus 13-dikán tartott VI. ülésében megállapította javaslatát azon arányra nézve, a mely szerint a magyar korona országai az 1867:XII. trv.-czikkben közöseknek ismert államügyek költségeit jövőre viseljék. Késznek nyilatkozott azon 168arány elfogadására, a melyben a magyar korona országai az 1860–1865-dik évekbeli zárszámlák adatainak átlaga szerint a központi pénztárba általuk beszolgáltatott pénzekből az onnan ellátott államügyek költségeinek fedezéséhez tényleg járultak. Az említett éveknek bevételeit és kiadásait véve számításba, a magyar korona országaira 25.052%, ő felsége többi országaira 74.948% esik. Miként Ghyczy Kálmán irja, a javaslatot Csengery Antallal együtt ő szerkesztette.
A küldöttség javaslata kiemelte, hogy a zárszámlákban, melyekből ez arány kiszámíttatott, nem vétettek föl a magyar korona országai jövedelmei közé a határőrvidékeknek, a melyek mind jogilag, mind tényleg a magyar korona országaihoz tartoznak, jelenleg azonban katonai közigazgatás alatt állanak, azon jövedelmei, melyeket a katonai közigazgatás szed be, Dalmatia pedig, melyhez a magyar korona országai igényt tartanak, a számításnál e tekintetben egészen mellőztetett. A küldöttség késznek nyilatkozott reá, hogy mihelyt Magyarországnak területi épsége a hozzája tartozó, de most tettleg bármely okból elszakasztott vagy közigazgatásilag elkülönzött részek visszacsatolása, vagy közigazgatási egyesítése által helyreáll, az ezen részeket illető közös terhekre nézve a javaslatba hozott kulcs szerint újabb megállapodás történjék.
Javasolta végre, hogy az időszak, a melyre a hozzájárulási arány megállapíttatik, legalább tíz évre, s nem rövidebb avagy sokkal hosszabb dőre szabassék meg.
A birodalmi tanács küldöttsége, miként a birodalmi tanácshoz intézett jelentésében előadja, egyhangulag azon nézetben volt, hogy Magyarországnak hozzájárulási viszonya az államadósságokhoz oly szoros kapcsolatban van a közös ügyek költségei arányának megszabásával, hogy e két kérdés elkülönített tárgyalása a birodalmi tanácsban képviselt országok érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül még csak lehetséges sem volna; hogy az a körülmény, a melynél fogva a magyar törvény ezen kérdéseknek külön tárgyalását rendeli el, a birodalmi tanács küldöttségére nem lehet irányadó; sőt hogy éppen a magyar törvénynek azon rendelkezése, a mely tagadja, hogy Magyarország jogilag tartozik hozzájárulni az államadósság költségeihez, s mely csupán méltányossági tekintetekből elvállalandó járulékról szól, elengedhetetlenné teszi, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok csak az esetre vállaljanak határozott kötelezettséget a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási viszonyra nézve, ha egyidejüleg rendeztetik az államadósság kérdése.
169A magyar országos küldöttségnek augusztus 21-dikén tartott VII. ülésében az elnök bejelentette a másik küldöttség válasziratát a magyar küldöttség javaslatára.
E válaszirat szerint a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttsége nem tartotta megfelelőnek a magyar javaslatot, mivel az egyrészről nem vonatkozik valamennyi kiadásra, melyekhez mind a két fél járulni tartozik, másrészről pedig nem helyes a kiszabás elve, s mivel továbbá az arány alapjául szolgáló számításokban igen nevezetes igazítások szükségesek.
A többi közös költséghez való hozzájárulás arányának eldöntésével egyidejüleg, vagy ezt még megelőzőleg elhatározandónak tartotta az arányt, a melyben a birodalom két fele a meglevő államadósság költségeit viselni fogja, mert csak azon összeg elhatározása után, a melylyel mindegyik fél az államadóssághoz fog járulni, válik lehetségessé a mindegyik félnek még megmaradó vagyon összegének, s így a többi költségekre nézve az igazságos hozzájárulási aránynak megállapítása. A küldöttség tehát azt indítványozta «hogy a hozzájárulási arány valamennyi kiadásra nézve, melyekhez mind a két birodalmi fél járulni tartozik, egyidejüleg állapíttassék meg, s hogy a kérdésben levő valamennyi kiadásra nézve csak egy és ugyanazon hozzájárulási arány határoztassék meg.»
A válaszirat ezután a magyar küldöttség javasolta aránynak alapjául szolgált számítások kiigazításával foglalkozik, s kifejti, hogy a hozzájárulási arány kiszabásánál a legigazságosabb, ha a közvetlen adók kivetése vétetik kiinduló pontnak. Ha ezáltal a magyar korona országai netalán nagyobb mértékben vétetnének igénybe, ezt úgy lehetne kiegyenlíteni, hogy némely közvetett adónemek jövedelme, miként a vámokra nézve a magyar törvényhozás már indítványozta, mindenekelőtt a közös költségek fedezésére fordíttatnék, s csak az ez után fönmaradó szükséget szolgáltatná be a meghatározott hozzájárulási arány szerint a birodalomnak mindkét fele.
A küldöttség beleegyezett abba, hogy a hozzájárulási viszony tíz évre szabassék meg, azon föltétel alatt, hogy, ha a birodalom egyik vagy másik felének területi viszonyaiban változás állana be, a hozzájárulási arány kiigazítása iránt újabb egyezkedés jöjjön létre.
A birodalmi tanács küldöttsége végre további tárgyalásoknak tartotta fönn azon kérdést, minő módon szolgáltassék át a közös pénzügyminiszternek a megállapítandó hányadrész.
A magyar országos küldöttség ugyanazon ülésben tárgyalta a birodalmi tanács küldöttsége elnökének azon óhajtását, hogy a két küldöttség 170közös értekezletre gyűljön egybe s elhatározta, hogy «a magyar küldöttség a másik részről nyilvánult ez óhajtásnak engedni kész ugyan, az értekezlet napjának kitüzése azonban csak akkor fog megtörténhetni, hogyha a magyar országos küldöttség a birodalmi tanács küldöttségének munkálatát előbb saját körében áttanulmányozta».
A küldöttség ezután tárgyalni kezdte a másik küldöttség válasziratát. A tanácskozásokról Lónyay Menyhért naplójában ezeket irja:
Sennyey Pál br. elnök: Az 1867. XII. t. cz. 67. §-a szerint ugyanazon küldöttség bizatott meg a quóta és az államadósság kérdéseinek tárgyalásával, s a törvény határozottan kimondja, hogy a quóta meghatározásával egyidejűleg lesz egyszersmind az államadósság után Magyarországtól elvállalandó évi járulék a törvényben kijelölt módon megállapítandó. A megállapításnak tehát egyidejüleg kell történni; de a tárgyalás a törvény szerint külön is történhetik. Első hely a quóta-kérdés megoldását illeti. Mindenek előtt a magyar miniszterium véleményét kivánja tudni, nem pedig a pénzügyminiszter saját véleményét. Az osztrák küldöttség helyesen mondja, hogy a quóta iránt mindaddig nem nyilatkozhatik, míg nem tudja, mi történik az államadósság kérdésével.
Erre én azt feleltem, hogy a nézet, a melyet előterjesztek, egyszersmind a magyar miniszterium nézete, s hogy én nem fogadhatom el a birodalmi tanács küldöttségének azon fölfogását, hogy az államadósság kérdése iránti álláspontunk ismerete nélkül nem szólhat hozzá a quóta kérdéséhez. Az államadósságot illetőleg az elvállalandó teher mérve a törvény értelmében nem lehet más, mint a mennyit saját túlterhelésünk nélkül elbirunk, tehát itt is az adóképesség az irányadó, úgy mint a quótánál. Egyébiránt én is azon nézetemet fejeztem ki, hogy a két kérdés külön tárgyalandó úgy a törvény értelme azonban, mint a dolog természete szerint a két kérdés megoldása szoros kapcsolatban van, s minden érdekeink csak úgy lesznek biztosítva, ha mindkét kérdés szerencsésen megoldatik.
Ghyczy Kálmán: Jelenleg nem mond határozott véleményt, s egyetért Lónyayval abban, hogy a két kérdés külön tárgyalandó. Az első kérdés, a melynek megoldására hivatva vagyunk, a quóta. Ebben nekünk véleményt kell mondanunk, akár jön létre egyesség a birodalom másik felének bizottságával, akár nem. Az államadósság kérdésével ellenben a mi működésünk nincs szoros összeköttetésben; maga a törvény is megkülönbözteti a két kérdést. Igaz, benne van a törvényben e szó «egyidejüleg»; nagy különbség azonban, hogy kinek kezdeményezésével történik a dolog, s ő azt hiszi, 171hogy az államadósság kérdésében a kezdeményezés a miniszteriumot illeti meg, mi pedig e tárgyban csak előleges értekezésre vagyunk kiküldve, hogy t. i. megismerkedjünk az ügy állásával és a másik fél nézetével, határozott javaslat tételére azonban nem vagyunk hivatva. Egyébiránt csak azt látja helyes eljárásnak, hogy úgy intézzük a dolgot, hogy ne mi provocáljuk a megoldást, vagy talán bankrottot, és tartózkodjék a küldöttség minden vélemény kimondásától.
Erre én kifejtettem, hogy az állam érdeke megkivánja a mentől előbbi eredményt; az eredmény eszközlésével súlyos felelősség hárul a miniszteriumra; a miniszterium elvállalja e felelősséget és gondoskodni fog módokról, melyekkel az eredmény eszközölhető lesz. De az eredmény eszközlése éppen oly fontos a magyar küldöttségre nézve is. Mivel pedig meg vagyok győződve, hogy a küldöttség akar eredményt, támogatni fogja a miniszteriumot, akár hogyan fogja is föl a küldöttség teendőinek határait. Ha a törvény rendeletével megegyezőleg sikerül a küldöttségnek megoldani a fönforgó kérdést, békés viszonyok alapját fogja megvetni, s a miniszterium minden erejével törekedni fog ennek elérésére.
Ghyczy: A mi az eredményt illeti, ő tökéletesen nyugodt. Mert mi azon állást fogjuk védelmezni, melyet a törvény kijelölt. Mi következik azután, nem az ő feladata. Az adandó válaszban nem tud megnyugodni; Lónyay propositióját nem fogadja el. A birodalmi tanács küldöttsége ugyanis azt mondja, hogy az államadósság kérdésének megoldásánál ugyanaz az arány szolgál alapul, mint a quótánál, s Lónyai azt kivánja, hogy a birodalmi tanács küldöttségének ezen véleménye jegyzőkönyvbe menjen. Ezt nem tartja czélszerűnek, mert ezzel implicite elfogadjuk a birodalmi tanács küldöttségének álláspontját, s az alkudozásoknál csak az arányról lehet szólani.
Somssich Pál körűlbelől ismétli, a mit Ghyczy előadott. Ha Herbst azt mondja, hogy mindaddig nem szólhat a quóta kérdéséhez, míg nem tudja, hogy az államadósság kérdésével miként jövönk tisztába, mi is azt mondhatnók, hogy mi sem szólhatunk a quóta kérdéséhez. Ő tisztába van magával, hogy mit adna mint államadóssági járulékot: azt adná, a mi megmarad. Válaszolni azonban mindenesetre kell. Nem tudja, hogy elodázhatjuk-e a feleletben az államadósság kérdését; hogy azonban megitélhessük, mi marad, mindenek előtt ismernünk kell a quóta nagyságát. Szóljunk a 172dolog érdeméhez holnap. De szükséges, hogy a miniszterium előterjeszsze a javaslatokat.
Az országos küldöttség augusztus 12-dikén tartott ülésében Lónyay Menyhért irott előterjesztése alapján tárgyalta a birodalmi tanács küldöttsége válasziratának a quótára vonatkozó észrevételeit. Ezen előterjesztésnek, mely Lónyay hátrahagyott irásai közt nem található meg, elintézése után, az elnök, miként Lónyay naplójában irja, fölszólította a küldöttség tagjait, nyilatkozzanak a követendő taktikáról.
Szécsen Antal gr.: Az alapot ne változtassuk meg; egyébiránt a másik küldöttséggel tartandó közös értekezlet után lehet még a dologhoz szólani.
Ghyczy: Szintén nem akar eltérni az alaptól; ha később figyelemre méltó körülmények merülnek föl, meg lehet majd fontolni, hogy tágítsunk-e, vagy ne. Megjegyzi azonban, hogy az alapot csak úgy fogadhatná el, ha a másik küldöttség is ráállt, s bona fide elfogadja.
Trefort tart attól, hogy az arány, a melyet a közös költségekre állapítunk meg, megmarad az államadósságra nézve is.
Én megemlítettem, hogy végre is meg kell állapodnunk a számra nézve, s ajánlottam, hogy most fogadjuk el a 28-as arányt.
Csengery elfogadja a 28-as arányt, ha meggyőződésünk, hogy e mellett megállhatunk; de másrészt hajlandóságot kell tapasztalnunk a másik fél részéről a közeledésre.
