BÉCSI ÉRTEKEZLET A KIEGYEZÉS ÜGYÉBEN.
BÉCSI ÉRTEKEZLET A KIEGYEZÉS ÜGYÉBEN.
Tegnap reggel – irja Lónyay Menyhért 1867. junius 23-diki naplójában – indultunk Andrássyval Bécsbe. A király kivánta, hogy mutassam be neki a vasutak iránti határozati javaslatot.
A honvéd ügyben kivívott győzelem után jövünk ide. Andrássy a vitában megmutatta improvizáló szónoki tehetségét. Az uton a horvát ügyre vonatkozó dolgokat olvasgatta.
Ma Andrássy 10-kor ment a királyhoz, én 11 felé.
Ő felsége szokott nyájassággal fogadott. Előadtam neki a vasuti határozatot, 118s két példányban, magyarul és németül, nála hagytam. Megigérte, hogy még ma átnézi.
Ezután szólottam Beust átiratáról Andrássyhoz, a melyet ezzel még tegnap analizáltunk. Beust ugyanis a Reichsrath elé kivánja terjeszteni az állami számadásokat 1865-től, azaz azon időtől fogva, a mikor itt az alkotmányt sistálták; elébe kivánja terjeszteni megszavazás végett az 1867-dik évi költségvetést, minden pénzügyi operatiót, minden concessiót és kamatbiztositást; a paritásnál fogva ugyanez történnék a magyar országgyűléssel; de B. megkivánja, hogy a magyar miniszterium vigye ki, hogy országgyűlésünk ugyanegyet határozzon a Reichsrathtal. Szép dolog lenne.
Én azon expedienst hoztam javaslatba, hogy ne 1865-től, de az utolsó öt-hat évről állitsa össze Becke az állami számadásokat, az 1867-diki költségvetést, a pénzügyi operatiókat és concessiókat, s mindez nyomassék ki magyarul is, németül is, s osztassék ki itt is, ott is a törvényhozás tagjai közt – pro notitia azon czélból, hogy a quóta elhatározásánál adatok legyenek mindenkinek rendelkezésére. A Reichsrath azonban jogosítva ne legyen másra, mint a folyó év költségvetésének azon részéhez szólni, mely az örökös tartományokra tartozik. Ezt elmondtam a királynak, később Beckének és Beustnak is.
Mindjárt ez után Beckénél voltam, s jó, hogy ezt tettem, mert a király küldött érte; bizonyosan a vasuti határozatot akarja vele közölni.
Ez után voltam Beustnál, s őt is, Hofmann udvari tanácsost is, a kit szintén meglátogattam, megkértem, hassanak arra, hogy a tizenöt tag között, kiket a Reichsrath a magyar országgyűlés küldöttségével megindítandó értekezés végett meg fog választani, ne legyenek irántunk rosszakaratú emberek, mert attól függ minden, hogy e küldöttségek megegyezésre jutnak-e. Jó, hogy ezt tettem, mert ebben is könnyelműen akartak eljárni. Nem hiszem ugyan, hogy lesz annyi lelki erejök, hogy kihagyják Skenét és az ilyen-féle enragirozott centralistákat.
Beust ezen deputatio ügyében holnap akar tartani tanácskozmányt, s igen kért, maradjak itt, hogy az e deputatio kiküldése iránti formalatiót megállapítsuk a reichsrathékkal. Giskra, Mende, Herbst lesznek jelen.
Magáról a tanácskozmányról Lónyay naplójába semmit se jegyzett föl. Az akkori bécsi lapok azt irták, hogy junius 24-dikén az osztrák és magyar miniszterium tagjai, s a Reichsrath kiváló tagjai közt a kiegyezés kérdésében értekezlet tartatott, s hogy itt a magyarok abból indultak ki, hogy csak a magyar országgyűléstől a delegatiókra nézve végleg elfogadott határozmányoknak a Reichsrath részéről való elfogadása után léphetnek hivatalosan 119össze a deputatiók. A Reichsrath tagjai ennek ellenében azon álláspontot foglalták el, hogy előbb deputatiók útján megegyezésnek kell létre jönni a két állam közötti pénzügyi viszonyok rendezésére nézve, mielőtt a Reichsrath késznek nyilatkozhatnék arra, hogy beleegyezését adja a delegatiókra vonatkozó törvényhez.
