V. DE VEHICULIS COMMUNICATIONIS COMMERCIALIS
V. DE VEHICULIS COMMUNICATIONIS COMMERCIALIS
QUOAD ARTICULUM
De viarum structura, et conservatione81
De viarum structura, et conservatione81
V. A kereskedelmi összeköttetés elősegítéséről. Ami az utak építéséről és fenntartásáról szóló cikkelyt illeti.
A 2. §-ra nézve az országos kiküldöttségnek azon vélekedése, hogy az utak csinálásában egyik vármegye két órányi távolságra megyéjének szélétől a másiknak kebelében is tartozzék segedelemmel lenni, ha amaz egyébként az utak igazításával el volna nagyon foglalva, nemcsak az eddig megtartatott régi szokással, de magával az igaz-sággal is ellenkezik;82 mert minden vármegyének meg vagynak a maga terhei, melyeknek elviselésére egyik szomszéd megye is addig a maga segedelmét nékie nem nyújtotta; ilyen terhek a többi között a kereskedésbéli vagy mellékes utak, nevezetesebb és nagyobb hidak és töltések csináltatásai, nagyobb vizek általmetszései, terhesebb transportok83 vitele, katonai élelemeknek hosszabb utakra való kiszolgáltatása, forspontozások,84 s a többiek, melyek mind olyan terhei a megyéknek, melyeket mind csupán önnön erejekkel kéntelenek elviselni és teljesíteni, nem látszik tehát elengedő 35ok lenni arra, hogy mért éppen ezen kereskedési új utaknak csinálásában segélje egyik megye a másikat, amikor az is könnyen megtörténhetik, hogy eddig is kereskedési útja lévén valamely megyének azon út, mely továbbra is annak maradni rendeltetik, azt akármi gondatlanságból elpusztulni, és rossz állapotba jutni engedte, és így az ő gondatlanságát a szomszéd megye, mely talán jobb helyheztetésben tartván útját, az újabbi igazítással kevesebb munkát fog tölthetni, pótolja ki terhesebb fáradságával, s azért hogy ez jobb utat tartott eddig, most büntettessék, amaz pedig a rosszabb útért jutalmaztassék, mely a közigazsággal ellenkezvén; ezen foglalatja a javallott törvénynek egyáltaljában elhagyattassék, s mindenik vármegye kereskedési új útját, valamint a többit is maga kebelében (maga is vévén azoknak legtöbb hasznát) önnön maga, minden szomszéd megye hozzájárulása nélkül köteleztessék csinálni.
Ellenkezik – Deák Ferenc s. k. javítása ebből: meg nem egyez.
Szállítmányok.
Vontatások.
A 4. §-ra a kiküldöttségnek azon vélekedése, hogy minden esztendőben az utaknak rendszeres csináltatásában egy egész jobbágy esztendőnként legfeljebb 12 marhás, vagy ehelyett 24 gyalog napszámot, a félhelyes, fertályos, nyolcados85 és többi zsellér jobbágyok pedig ehhez arányzott napszámokat tartozzanak szolgálni, a célnak egyáltaljában meg nem felel, és így ezen érdemben némely kiküldöttségi tagok által aláírt különböző voksnak azon tartama, hogy az utak csinálásában eltöltendő legtöbb napszámnak meghatározott mennyiségét törvény által kimondani nem tanácsos, igen helyesnek és célarányosnak lenni elfogadtatik; soha sem lehet előre kiszabni az utak csinálására szükséges napszámokat, mert meglehet, hogy némely útnak elkészítésére több szekérszám is kell, mint amennyit egy esztendőben a törvény alkalmaztatni enged, mely ha azt meghatározólag rendeli az adózók által kiszolgáltatni; bizonyosan a törvény rendeléséhez tartván magokat, többre őket kénszeríteni nem lehet; és így néhány szekérnek fogyatkozása miatt az útnak csináltatása félbe szakadván, az sokszor a bekövetkező rossz idők által annyira ismét semmivé tetethetik, hogy a jövő esztendőben újra ott kell annak igazítását kezdeni, hol az elmúltba kezdetett, az adózó népnek ereje tehát, egy-két még talán szükséges szekérnek a törvény engedelméből lett elmaradásával haszontalanul odavesz, s az e részben való gazdálkodásnak felette káros gyümölcse fog következhetni, ha pedig olykor nem fognak egészen kel-leni a törvény által megengedett marhás és gyalog napszámok, a szüntelen egymás között való viszálkodások és perek, melyeket ily esetben az adózók egymásra nézve, egyik a másiknál egy órával is hosszabb ideig dolgozni nem akarván, tesznek, majd elháríthatatlanok, minthogy az egész megyében minden helységre nézve az illető úti biztosoknak,86 kiknek egyébaránt úgyis felette silány fizetések a helytartótanács által minduntalan kérdés alá vetetik, jegyzőkönyveket tarthassanak, s minden embert kü-lönb-különb abba feljegyezzenek, lehetetlen, magokra a helységekre bízni pedig a 36szekér és gyalog napszámoknak feljegyzését részekről ugyan a legóhajtottabb, de az közjóra nézve a legszerencsétlenebb következésű mód lenne, mert ezek tudván, hogy egy egészhelyes, és így a félhelyes, s a többi adózók már a törvény által meghatározott napszámokon felül nem tartoznak az utak csinálásához járulni, nemcsak hogy a napot reggeltől estig lajhán, mind magoknak mind marháiknak megkémélésé-vel töltenék, s a dolog teljesítésében nem haladnának, de még a szekér és napszámot is, hol alkalmatosságot lelnének eltitkolni, éppen semminek sem tartanák; nem célarányos tehát a marha, és gyalog napszámot törvényben meghatározni, hanem valamint eddig, úgy ezután is az illető törvényhatóságoknak helyes elrendelésére hagyni legtanácsosabb az utakat a lehetőségig leghasznosabb módon, s az adózónak legkevesebb terheltetésével megigazíttatni, és csináltatni ily módon, hogy valahol a megyéken ilyen nevezetes utak vezetnek keresztül, azokat helységről helységre a népese-déshez s az adózó nép erejéhez alkalmaztatva ölszámra a vármegye földmérője, és az illető vidékbéli szolgabírák egy úti biztossal együtt mérjék ki, s azon utat közösen azon helység mindaddig csinálja és igazítsa, még jó karba nem hozattatik, s jövendőre is mindég ugyan azon helység a szolgabírónak felvigyázása alatt tartsa gondviselésben, és csak így lehet reményleni, hogy ezen cél legtökéletesebben elérettethetik, s az utak legfoganatosabban készíttethetnek, és jó karban tartathatnak, értvén magában azt, hogy minden vidékre rendelendő egy úti biztos szüntelen való serénységgel vizsgálgassa az ilyes utakat és hidakat, s ahol legkevesebb fogyatkozást tapasztaland, az illető helységbéliekkel azt azonnal helyrehozassa, – mivel pedig könnyen megtörténhetik, éspedig gyakrabban az, hogy némely jobbágy az utak csináltatásának ideje alatt csupa gonosz indulatból marháját elárosítja, így gyanítván ezen terh alól magát kihúzhatni, azért is, nehogy az ilyen jobbágy a marha nem léte által magát a terhek alól kimenthesse, s azt többi jobbágytársainak nyakára nyomhassa, meg kell törvény által határozni azt, hogy az útcsinálás terhe mindenkit arány szerént illetvén, ha valaki marháját az útcsinálásnak idejében elárosítja, az készpénzen is tartozik annyi fordulást, és napszámot az útnak csinálására szerezni, és fogadni, mennyit a magához hasonló többi adózó társai töltenek azon.
Fél, negyed, nyolcad telkes.
Az átvonuló katonaság szállításának megszervezéséért felelős megyei (polgári) alkalmazottaknak.
A 6. §-nak rendelésére megjegyeztetik, hogy az ott javallott kárpótlás mindenné-mű károkra, és még azokra is, melyeket a földesurak jobbágyaik robotbéli adózásainak leszállításából szenvednek, kiterjedjen.
37AD ARTICULUM
De promovenda fluviali in regno navigatione87
De promovenda fluviali in regno navigatione87
Az országon belüli folyami hajózás elősegítéséről szóló cikkelyre.
Megjegyeztetik, hogy a javallott 3 canalishoz88 talán szükséges volna azon negyediket is javallani, mely Németújhelytől89 a Rába, Rábca, Szala, Mura vizeinek öszvekapcso-lásával a tengerig vezetne.
Csatornához.
Bécsújhely a Lajta folyó által volt összeköttetésben a Dunával.
QUOAD ARTICULUM
De exsiccatione paludum90
De exsiccatione paludum90
Ami a mocsarak kiszikkasztásáról (lecsapolásáról) szóló cikkelyt illeti.
Az első §-ra nézve. Az 1807-i 17. törvényágozat91 egyedül csak a tavaknak és berkeknek kiszárításáról szól, és így korántsem terjeszti a maga rendeléseit minden kártékony vizeknek megzabolázására és vízárkoknak célarányos elkészítésére, szükséges azért a nemzeti szorgalomnak és gazdálkodásnak előmozdítása tekéntetéből ezen törvényt tovább is, mégpedig oda kiterjeszteni, hogy amely határban a hegyek közül, és így annál sebesebben rohanó, s magokkal iszapot hordó patakok valamely határbéli réteknek elrontására indulnának, vagy azokat már némely részben haszonvehetetlenekké tették volna, bár azok nem bozótosok, és berkesek legyenek, következve nem azoknak kiszárítása, hanem csak rendbe szedése tárgyaztatnék, köteles légyen akármely közbirtokos vagy szomszéd helységbéli földesúr is ezen pataknak rendes canalisatioját,92 ha az többeknek fog használni, a maga tulajdon rétjén és földjén ke-resztül vezetni engedi, kinek ha magának is ebből haszna eredne, köteleztessék minden e részben teendő arányos költségekhez is járulni; ha hogy pedig semmi haszna, sőt talán a canalis által valamelyes sérelme és kára következnék, ezen kára a vármegye által kirendelendő kiküldöttség által megböcsültetvén, nékie azok által, kikre az árokásással haszon háromlik, tüstént, és egészen rövid úton megtéríttessék, – úgy szinte valamely egy vagy több határokban berkek és bozótok száríttatnak ki, és ezek-nek lecsapolására szükséges árkok szélesebben kívántatnak olyan határokban is ásot-tatni, melyekben már semmi bozótok sincsenek, s amelyekben minden szélesebb árok-ásások nemcsak célarányatlanok, hanem károsak is, mindezen határokban a széleseb-ben leendő ásás megengedtessék ugyan, de azok által, kiknek a berek lecsapoltatása 38használ, a netalán okozandó kár megtéríttessék, és az ásás is általjában az ő költségö-kön tétessék, semmi esetre az, akinek az ásásban legkevesebb haszna sincs, annak teljesítésére ne köteleztessék; minden ilyes kiszárításoknál lévő akadályok pedig az 1751-i 14. tövényágazat93 erejével okvetetlen elmozdíttassanak, és azok soha egy re-gulatiót94 is fel ne függesszenek, minthogy az ilyes akadályok, malmok avagy más gátok mindenkor azoknak sérelmével építtetnek, akiknek a határokban tanyázó káros vizét elvezetni és lecsapolni már a természetes igazság szerént is legelsőben megengedve volt, és így mindenkor legelső just nyertek attól akármikor megszabaduhatni, és így ezen jussokat akármely későbbi, másnak kárával kezdetett haszonvétel is soha el nem törölheti, s őket azon elsőbbi jussoktól meg nem foszthatja, minden folyók és mellékes patakok regulátiójánál pedig azon fő folyóra, melyben a regulázandó patak bele szakad, méltó tekintet legyen.
Az 1807:17. tc. a magánszemélyek költségén létesítendő vízművekről (gátakról, csatornákról) rendelkezett.
Csatornázását, azaz mesterséges meder kialakítását.
Az 1751:14. tc. értelmében meg kellett szüntetni az országra nézve káros malmokat.
Szabályozást.
QUOAD ARTICULUM
De canalium effossione95
De canalium effossione95
Ami a csatornák ásásáról szóló cikkelyt illeti.
Nincs észrevétel.
QUOAD ARTICULUM
De utilibus operibus per societates, vel privatos struendis96
De utilibus operibus per societates, vel privatos struendis96
Ami a társaságok vagy magánosok által létesítendő művek használatáról szóló cikkelyt illeti.
A 2. §-ra nézve megjegyeztetik, hogy minden magányos társaságok által felállított híd, vasút, vagy más efféle közhasznú intézeteken a nemes ember maga személyétől, és önnön szükségeire szolgáló portékáitól csak akkor köteleztessék fizetni, ha ezen in-tézetet minden kénszerítés nélkül önnön könnyebbségére használja; de ha ezen utak, hidak, vagy más efféle intézetek oly helyheztetésűek, hogy azokat az utazó ugyanazon menetelben el nem kerülhetvén, használni kéntelen, sem személyétől, sem önnön szükségeire szolgáló portékáitól fizetni ne tartozzék, mert senkinek különös pri-vilegiuma hazánk nemeseinek valóságos jussait nem sértheti.
39QUOAD ARTICULUM
De struendis contra exundationes fluviorum aggeribus97
De struendis contra exundationes fluviorum aggeribus97
Ami a folyók áradása elleni gátak létesítéséről szóló cikkelyt illeti.
A 3. §-ra nézve. Az adózók által adandó napszámoknak és szekereknek mennyisége bizonyos számra ne határoztassék, s a töltésekre fordítandó munkák abban leendő számlálásba ne vétessenek, mint már feljebb.
QUOAD ARTICULUM
De abolendo penso rippatui 98
De abolendo penso rippatui 98
Ami az átkelési vámok megszüntetéséről szóló cikkelyt illeti.
Semmi észrevétel.
QUOAD ARTICULUM
De provehenda maritima navigatione 99
De provehenda maritima navigatione 99
Ami a tengeri hajózásról szóló cikkelyt illeti.
Megjegyeztetik, hogy mivel a bahiai consulnak100 a helytartótanács által közhírré tett jelentése szerént Magyarországnak némely termesztményeivel Amerikába nagyon hasz-nos kereskedést lehetne folytatni, a tengeri kereskedés lévén azon egyetlen egy út, mely országunkat a világ más részeivel is egyenes és közvetetlen öszveköttetésben hozza, a megyének követei figyelmöket oda is terjesszék, hogy hazánknak az említett termesztményekkel lehető hasznos kereskedése eránt a magyarországi kikötő helyek minden akadályainak elhárításával célarányos intézetek eszközöltessenek.
A brazíliai Bahiaban (azaz Salvadorban) tevékenykedő konzul.
QUOAD ARTICULUM
De teloniis 101
De teloniis 101
Ami a vámokról szóló cikkelyt illeti.
A magános földesurak által több esetekben a vármegyék gondviselése és csináltatása alá engedett hidaktól vámot szedni az országos kiküldöttségnek törvény javallata tilt-ja, ha ezen kérdés minden oldalrul és mélyebben fejtegettetik, bizonyos leend, hogy az ilyes hidaktól fizetendő vám az adózó népnek nem terhére vagy kárára, hanem valóságosan hasznára céloz, ugyanis ezen hidaktól csak az fizeti ezen reávetett vámot, 40aki azt használja, és így nemcsak a megyebéli adózók, hanem külső megyebéli nemtelen102 lakósok, kereskedők, sőt külső tartománybéliek is járulnak a vámfizetéshez, ezen fizetésből bejött pénz pedig mindenkor azon hidaknak igazítására és jó karban való tartására szokott fordíttatni; ami ezenkívül fennmarad, az a házi pénztárba más szükségek pótlására tétetni, amennyi tehát ezen vámfizetésekből bejön, annyival bizonyosan a házi pénztár szaporodik, következve azon egész sommával az adó kevesebb, már ha ezen vámfizetések megszűnnek, az elmaradott somma helyett az adót annyival nagyobb kivetéssel kell szaporíttatni, és azt minden adózókra az egész megyében elosztva, tőlök beszedni, holott előbb mindazon adózók, kik a hídnak hasznát nem vették, sem hídvámot nem fizettek, sem annak csinálására is szükséges adóval nem terheltettek, amikor ezentúl, bár azon hidat soha használni nem fogják is, de mivel azt csinálni és igazítani elkerülhetetlenül szükséges, és így költség is kell reá, hídvám nélkül elmúlhatatlanul fizetniek is kell, így tehát a közre, s az adózókra nézve a hídvám haszonnal volt öszvekötve, – nem is elégségesek az országos kiküldöttségnek elölhozott okai ezen hídvámoknak a vármegyék által leendő megszüntetésekre, mert habár a vármegyék mint morális testek103 tekintetnek is, és így privilegialis birtokot104 használniok nem engedtethetnék is meg, de a midőn ezen pri-vilegialis haszonvétel nem magának a morális testnek, hanem annak kormánya alatt élő sok ezer adózónak hasznára céloz, akkor ezen haszonvétel a morális testnek felvigyázása alatt tovább is hogy fennmaradhat, kétséget nem szenved, és habár a vármegyének magának kötelessége is a vámok által nem hágására, és a visszaéléseknek megzabolázására felügyeléssel lenni, semmi nehézség sem látszik abban lenni mégis, hogy a maga részére szintúgy mint más birtokosnak részére a vámtarifát meg ne határozhassa, mert bizonyosan azon nemes indulatból, mellyel törvényes kötelessége szerént is adózó népnek fenntartásáról gondoskodnia kell, soha sem fogja a vá-mot kelletinél feljebb emelni; egyébaránt pedig a maga vámszedői tulajdon hatalma alatt lévén, könnyebben és gyorsabban megfenyítheti azokat netalán elkövetett visz-szaélésekért, s a megsértetteknek foganatosabb elégtételt szerezhet, mint akármely más vámbirtokosok.
Értsd: nem nemes.
Jogi személyek.
Értsd: nemesi birtokot.
Azonban legbizonyosabb és legigazabb ok, mely a vámok eltörlését javallja, a kereskedés; minthogy ennek megakadályoztatására egyik legfőbb eszköz a sok és felette nagy út- és hídvám, és hogy a hazában a kereskedést e részben is könnyebbé és szabadabbá tenni lehessen, elfogadható a javallott törvény oly módon, hogy minden vármegyék és törvényhatóságok az egész országban, melyek nem földesúri jussal és privilegium mellett bírnak vámokat, hanem más földesuraktól adattak által nékiek, az ilyes vámszedéseket megszüntessék, s az ilyképp nékiek általadott hidakat a házipénztárból 41ingyen csináltassák. Hogy pedig ugyan a kereskedést a többi magános föl-desurak kezeiknél még meglévő hídvámok ne szoríthassák, törvénybe tetessék az, hogy Őfelsége soha senkinek többet semmi szín alatt örökös vámszedésre privilegiu-mot ne adjon; és egyedül csak a feljebb említett azon esetben, ha valaki valamely közös, s a közjóra felette hasznos, de mellette költséges intézetet, vasutat, vagy hidat akar felállítani, melyet a közönséges törvényhatóságok eddig meg nem győztek tenni, s nem is szándékoznak teljesíteni, adhasson csak bizonyos esztendőkig, és nem örökre egyedül költségeinek megszerzése, és mértékletes nyereség végett engedelmet, úgy hogy a feljebbi törvény javallata szerént elmúlván az említett esztendők, azon egész intézet ismét az országé légyen ingyen, s attól soha többet senki vámot ne fizessen, úgy szinte a magános földesurak is szólíttassanak fel, hogy a most kezeiknél lévő vámhidakat ugyan a kereskedés előmozdítása tekéntetéből a közönséges törvényhatóságoknak önkényesen adják által, ha pedig azt tenni nem akarnák, minthogy valóságos tulajdonok lévén, az ország őket azoktól meg nem fosztja ugyan; de kötelesek legyenek egy újonnan hozatandó törvény által azokat az első intésre az 1566-i 12. törvény105 értelme szerént 100 forint, a második intésre pedig azonnal a vámprivile-gium, s azzal együtt a vám örökös elvesztésének büntetése alatt azokat mindenkor a legjobb karban tartani, nehogy több mértföldek által a kereskedő a legjobb úton vitethetvén portékáit, egyszerre egy ily gondatlanul hagyott töltésen és hídon felakadván, mind idejének nagy veszteségével, mind marhájának romlásával károkat szenvedni kénteleníttessék, mert ha az ilyes privilegiummal bíró földesúr a vámból hasznot akar húzni, azon haszonnal kölcsönös kötelességet is, úgymint a vámtöltésnek és hídnak mindenkori jó állapotban való tartását teljesíteni el ne mulassa. – Végre ezen törvény a kompjárásokra is kiterjesztessék.
Az 1566:12. tc. tiltotta a törvényesnél magasabb vámok szedését.
QUOAD ARTICULUM
De rei vectuariae regulatione106
De rei vectuariae regulatione106
Ami fuvarozás (teherszállítás) szabályzásáról szóló cikkelyt illeti.
Semmi észrevétel.
