HONFOGLALÓ MAGYAR TÖRZS ERDÉLYBEN
HONFOGLALÓ MAGYAR TÖRZS ERDÉLYBEN
A magyar honfoglalásról általában: LÁSZLÓ GYULA, A honfoglaló magyar nép élete (Bp. 1944); DIENES ISTVÁN, A honfoglaló magyarok (Bp. 1972). Az erdélyi honfoglalásról: MAKKAI LÁSZLÓ, Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben (Sz 1944), ennek és GYÖRFFY GY., Tanulmányok c. művének felhasználásával készült a fejezet, mindenesetre az északi és déli megyék keletkezése kérdésében Györffy és Bóna véleményétől eltérő állásponton. Abban mindkettőjükkel egyezem, hogy a honfoglaló magyarok Álmossal nem nyugat, hanem kelet felől érkeztek Erdélybe, abban viszont nem, hogy azonnal egész Erdélyt elfoglalták volna. A szövegben kifejtett indokaim – honfoglaló nemzetségek északon, ilyenek hiánya délen, a Marostól északra, ill. délre fekvő területek toponímiai különbségei, Simeon cár hatalma s a király kori vajdának sokáig csak Fehér megyére kiterjedő fennhatósága – mellett ez ellen szólnak az egykorú bizánci források. A Marostól délre előkerült, archaikusnak minősített régészeti leletek a régészeti keltezés mai pontossági lehetőségei szerint származhatnak akár az első, akár a második magyar honfoglaló nemzedéktől, aminthogy a 9–10. század fordulójára datált Maros-völgyi bulgár leletek is a 10. század első harmadából. Ami az északi, szalacsi (feltehetően már a 10. században a Meszesen átvezető) sóutat illeti, ennek korai megléte mellett nemcsak földrajzi meggondolások, hanem a vonala mentén található Bogát, Agmánd és Zsombor-Zombor helynevek is szólnak. Ezek a véleménykülönbségek egy ilyen forrásszegény korban (különösen mivel a dolog lényegét, Erdély korai, az első honfoglaló magyar nemzedékben való megszállását nem érintik) egy kötetben is megférhetnek egymással, míg a későbbi kutatások nem hoznak egyértelműbb eredményeket.
