IX. ERDÉLY A REFORMKORBAN (1830–1848)
1193IX. ERDÉLY A REFORMKORBAN (1830–1848)
Az 1830-as évek kezdetén új korszak köszöntött be Erdély, illetve az erdélyi nagyfejedelemség népeinek történetében is. Felgyorsultak a gyökeres átalakulás igényéhez vezető folyamatok, újat és mást akaró politikai erők léptek színre. Ezt az 1820-as „csendes éveket” követő másfél-két évtizedet rendkívüli összetettsége miatt többféleképpen is nevezzük. A reformkor a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet – az eddiginél határozottabb – megalapozásának, a polgári-nemzeti átalakulás tudatos és fokozatos előkészítésének szándékát és folyamatát jelzi. A kortárs szóhasználatban lépten-nyomon hangoztatott nemzeti ébredés – ez a jellegzetes romantikus konstrukció – pedig elsősorban az értékrendbeli, világszemléleti változásokra utal: a felvilágosodással születő, aztán a liberalizmussal és demokratizmussal összefonódó nemzeti ideológia térhódítására és a nemzeti mozgalmak kibontakozására.
A változás követelménye és elkerülhetetlensége – egyszóval a lét viszonylagossága – a külföldi utazóknak szemet szúró archaikus viszonyokra és patriarchális idillre egyaránt rányomta bélyegét. „A múlt emlékei még élnek, a táj megőrizte eredeti jellegét, de nem nehéz kitalálni, hogy el fogja veszíteni.” Ezért is érezte Auguste de Gerando, aki a gróf Teleki családba házasodva Erdélyt és Magyarországot hazájának választotta, hogy erdélyi utazására nem tudott volna „kedvezőbb kort választani”.*
A. DE GERANDO, La Transylvanie et ses habitants II. Paris 1845. 271.
A válság és a fejlődés mely mozzanatai határozták meg a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet utolsó szakaszát? Milyen természetű feszültségek bontogatták magát a feudális társadalmi rendszert? Hogyan szövődött össze és került egymással szembe a régi és az új? És hogyan élték át mindezt a kortársak, akiknek a politika porondján, a politika eszközeivel kellett válaszolniuk az európai történelem nagy kihívásaira? A következő fejezetek ezekre a kérdésekre keresik a választ.
11943. táblázat. A népesség száma és évi növekedési üteme Erdélyben az 1785/86. és 1850/51. évi népszámlálás alapján
(az 1790–1848. évi területi beosztás szerint)*
Az összlakosság kivételével becsült adatok. Az 1848–49-es események után a közigazgatást átszervezték, a székely határőrezredeket rögtön megszüntették, és a népszámlálás után a román határőrezredeket is.
| ||||||||||
Év
|
A megyék és a Részek
|
Székelyföld
|
Szászföld
|
Határőrvidék
|
Összesen
| |||||
fő
|
%
|
fő
|
%
|
fő
|
%
|
fő
|
%
|
fő
|
%
| |
1785/86
|
991 674
|
168 591
|
280 721
|
134 144
|
1 575 130
| |||||
1810
|
–
|
–
|
–
|
136 134
|
0,06
|
–
| ||||
1821
|
–
|
–
|
–
|
146 726
|
0,68
|
–
| ||||
1830
|
–
|
–
|
–
|
164 252
|
1,26
|
–
| ||||
1840
|
–
|
–
|
–
|
179 908
|
0,91
|
–
| ||||
1846
|
–
|
–
|
–
|
191 182
|
1,01
|
–
| ||||
1850/51
|
1 245 000
|
268 000
|
373 000
|
187 000
|
–
|
2 073 202
| ||||
1785/86–1850/51
|
0,35
|
0,72
|
0,44
|
0,51
|
0,43
| |||||
1. A RÉGI ÉS AZ ÚJ ERDÉLY TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI ÉLETÉBEN
2. NEMZETI MOZGALMAK, TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI REFORMTÖREKVÉSEK
Képek
