GAZDASÁGPOLITIKAI KEZDETEK

Full text search

GAZDASÁGPOLITIKAI KEZDETEK
Erdély politikai életében 1770–71 tájban válnak érezhetővé a felvilágosult abszolutizmus tendenciái, nem minden területen ugyanazon elvek alapján, s nem is azonos hatással.
A legkevésbé szerencsés kézzel a gazdaságpolitika kérdéséhez nyúlt a Habsburg-politika. A Commissio Commercialis létrehozásáról és működésének elveiről beszélünk. Ilyen gazdasági bizottság már 1754-ben is működött Erdélyben, valószínűleg rövid ideig. 1760-ban a központi kormányzat újabb lépést tett erdélyi gazdaságpolitikai csúcsszerv létrehozására. A rendelkezés szerint a kincstartó elnökletével közigazgatási-kincstári vegyes bizottság kellene hogy foglalkozzék az ipari termelés fellendítésének ügyével. Szerepet szántak ebben a szervben a szász rendezést végrehajtó Seebergnek is. Ez azonban nem jött létre. Hadik András 1768. táji emlékirata újra javasolta egy gazdasági bizottság (Commissio Oeconomica) felállítását. 1769-ben meg is alakult egy előkészítő bizottság. Ez csak tájékozódik Erdély gazdasági életéről, 1084s jelentése a Gubernium útján kerül a birodalom központi kormányszervei elé. A pillanat nem éppen szerencsés. A kereskedelem ügyének legfőbb birodalmi kormányszerve, az erősen az alsó-ausztriai és cseh burzsoázia érdekeit képviselő Kommerzhofrat ekkor dolgozza ki az iparfejlesztés birodalmi tervezetét. Felfogásában a birodalom gazdasági egység, ezért nem kívánja minden tartományban ugyanazokat a manufaktúrákat támogatni. A tartományok adottságaira hivatkozva a legsokoldalúbb fejlesztést az amúgy is legfejlettebb Alsó-Ausztriában, Cseh- és Morvaországban javasolja. Magyarországnak a birodalmi munkamegosztásban a mezőgazdasági termékek és ipari nyersanyagok előállítását szánja. A végleges Commissio Commercialist létrehozó 1771. március 19-i leirat s a bizottság ezzel együtt leküldött instrukciója lényegében a Kommerzhofrat 1770-i tervezete szellemében fogant. A kormányzat a mezőgazdaságot fejlesztené, egyenesen aktívvá kívánja tenni a mezőgazdasági termékek külkereskedelmi mérlegét. Ennek érdekében olyan rendszabályokat javasol, amelyek már az 1751-i rendi tervezetben is szerepelnek: fajtanevelést a szarvasmarha- és juhtenyésztésben, a borjak szopási idejének meghosszabbítását, takarmánynövények termesztését, legalább a tejelő tehenek istállózását. Tervezetet vár a lótenyésztés fellendítésére. Megszüntetné azt a méhészeti gyakorlatot, hogy a már kétszer kirajzott családokat elpusztítják, s a bécsi méhésziskolába küldene tanulni arra alkalmas személyeket. Helyesnek látná a kender- és lentermelés fellendítését. Az iparral szemben már szűkmarkú. Csak a közönséges, mindennapi fogyasztásra való áruk termelését szorgalmazza, feleslegesnek tartja finomabb áruk előállítását azzal az indokolással, hogy ezeket csak nagy költséggel lehetne versenyképessé tenni az örökös tartományok termékeivel szemben. Helyteleníti a manufaktúraalapítást, az amúgy is igen népesnek ítélt céhekre hagyná az ipari termelést. Csak a textil-, bőripart, a közönséges vaseszközök készítését és a dróthúzást támogatná – de ezeken az iparágakon belül sem látná jónak finomabb áruk készítését. Kifejezetten helytelenítené az üveghuták számának növelését; ezeknek a koncepció szerint csak belső fogyasztásra kellene termelniük. A selyemgyártás erdélyi bevezetését is szükségtelennek tartja (a selyemhernyó-tenyésztés előmozdítását nem).
Ha a központi kormányzat még a céhes iparosok számát is csökkentené Erdélyben oly iparágakban, amelyekben az túl magasnak tűnik neki, még inkább ezt tenné a kereskedőkkel. Ezek számát egészében véve sokallja. Úgy rendelkezik, hogy kereskedési engedélyt a továbbiakban csak a bizottság adhat ki, földesurak nem adhatnak védlevelet, illetve tisztségek polgárjogot a Commissio Commercialis tudta és beleegyezése nélkül. Önálló nagykereskedők működését csak a szász városokban, illetve a magyar és székely natio területének egyes, ezekkel egyenrangú helységeiben engedélyezné, a többi helységekben csak a napi szükségletek ellátására alkalmas közönséges árukat tartó szatócsokat tűrne meg. Külön megszorítaná az örmény kereskedők 1085működését. Ezeket csak az országos vásárokon, illetve Szamosújvárott, Erzsébetvároson és Gyergyószentmiklóson engedné kereskedni, s – furcsa ellentmondásban azzal a tendenciával, amely az iparosok számát is csökkentené – egy részüket az iparba irányítaná. A görög kereskedők kiváltságaihoz egyelőre nem nyúlna, de arra korlátozná őket, hogy csak török árukkal és nagyban kereskedjenek.
Ez a gazdaságpolitikai koncepció vajmi kevéssel segítené legalábbis csökkenteni azt a gazdasági szintkülönbséget, amely a Habsburg-birodalom iparilag fejlettebb nyugati tartományai és Erdély közt fennáll; ellenkezőleg, kifejezetten növelné ezt (az erdélyi manufaktúraalapítás helytelenítésével, az iparnak a mindennapi cikkek gyártására korlátozásával). Erdély manufaktúrái e politika ellenében jönnek létre vagy fejlődnek tovább – néha éppen más kormányszervek kezdeményezésére (orláti papírmalom, vas-, és nemesfémkohászat). A bizottság működése egyébként is rövid. A Kommerzienhofrat 1776-ban megszűnik, s ez 1777-ben az erdélyi bizottság megszüntetését is maga után vonja.
Szándékaiban, elméleti eredményeiben egészen más jellegű volt a szintén kormányzati úton életre hívott, de nem hatóságként működő szerv, a Societas Agriculturae. Az első erdélyi mezőgazdasági egylet létrejöttének előzményei 1766-ig nyúlnak vissza: Mária Terézia törvényhatósági gazdasági egyesületek létrehozására szólítja fel Magyarországot és Erdélyt, eredmény nélkül. A Societas Agriculturae létrejöttének közvetlen előzménye Hadik említett emlékirata; a tábornok kormányzó javaslatot tesz egy ilyen társaság létrehozására azzal, hogy ennek elnöke ugyanaz a személy legyen, aki a Commissio Oeconomicáé, de ez csak a mezőgazdasági reformjavaslatokkal foglalkozzék. Az 1769 tavaszán megalakuló társaságnak mégis külön elnöke lesz: Lázár János guberniumi tanácsos. Helyébe másfél év múlva Bánffy Farkas lép. Titkára és jegyzője is guberniumi tisztviselő, a társaság kormányzati tanácsadó szerv jellegének hangsúlyozására. Működéséről a leglényegesebbeket már elmondottuk Fridvaldszky személye kapcsán. De mások javaslatai nyomán is foglalkozott a társaság a burgonya kenyérnek és pálinkának való felhasználásával; jelentéseket kér be a törvényhatóságoktól a lentermelésről és a méhészetről. A bányatechnikai újításai kapcsán már említett Enyedi Sámuel kolozsvári órás itt mutatja be ekével kapcsolatos találmányát: az eke hátulja kerekeken jár. A tőzeg-előfordulásokon kívül foglalkozik a társaság az erdélyi kőszéntelepek kérdésével is. 1771 tavaszán már előtte van Petrik János Hunyad megyei szolgabíró jelentése arról, hogy a megye déli részében számos helység határán fordul elő kőszén. S aztán a társaság 1772 novemberében megszűnik (beolvad a Commissio Commercialisba) – anélkül, hogy a gyakorlatban bármit létrehozott volna. Fridvaldszky Planuma, találmányai (másoké is) felhasználatlanul maradnak; az erdélyi kőszénkincs kiaknázása majd egy évszázad múlva indul meg.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi