BALASSI BÁLINT (1554–1594) költő
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét;
Teröld el rútságát,
Minden álnokságát,
Könnyebbítsd lelkem terhét.
Idegen földen…
E széles föld felett
Szebb dolog a végeknél?
Holott kikeletkor
A sok szép madár szól,
Kivel ember ugyan él:
Mező jó illatot,
Az ég szép harmatot
Ád, ki kedves mindennél.
Házak, erős várak,
Városok elromolnak;
Nagy erő, vastagság,
Sok kincs, nagy gazdagság
Idővel mind elmulnak,
Tavaszi szép rózsák,
Liliom, violák,
Idővel mind elhullnak.
Tisztesség, nagy jószág
Idővel mind elvesznek:
Nagy kövek hamuá
S hamu kősziklává
Nagy idővel lehetnek;
Jó hírnév, dicsőség,
Angyali nagy szépség
Idővel porrá lesznek.