CLAUSEWITZ, KARL VON (1780–1831) porosz tábornok, hadtudós
CLAUSEWITZ, KARL VON (1780–1831) porosz tábornok, hadtudós
A háború a politikának folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.
A háborúról, I. k. I. f. 24. sz. – Athenaeum, Bp., 1917. 31. Hazai Samu;
A háború a véletlen országa.
I. m. 3. f. – Uo. 52.;
…erős léleknek nem azt nevezzük, mely csupán erős indulatokra képes, hanem azt, mely a legerősebb indulatoknál sem veszti el egyensúlyát…
Uo. 60.;
…a jellemszilárdság önfejűséggé válik, ha az idegen belátás iránti ellenszegülés nem valamely jobb meggyőződésből, nem valamely magasabb elvbe vetett hitből, hanem ellenszegülő érzelemből veszi eredetét.
Uo. 62.;
A gondolkozás művészet. Attól kezdve, amidőn a logikus a vonalat meghúzza, amidőn a felismerés eredményét képező előmondatok megszűnnek, amidőn az ítélet kezd működni: művészettel van dolgunk.
I. m. II. k. 3. f. 2. sz. – Uo. 106.;
A harci erény nagyon különbözik a puszta bátorságtól s még inkább a háború tárgya iránti lelkesültségtől.
I. m. III. k. 5. f. – Uo. 148.;
Meggondolt merészség jellemzi a hős hadvezért.
I. m. 6. f. – Uo. 154.;
A háborúban – inkább, mint az élet bármely más terén – a dolgok egészen másképp fejlődnek, mint azt eleve képzeltük, s a tárgyaknak a közelben egész más színezetük van, mint a távolban.
I. m. 7. f. – Uo. 155.;
A legjobb hadászat az, mely azt tartja: hogy mindig jó erősek legyünk, éspedig mindenekelőtt általában, azután a döntő ponton.
I. m. 11. f. – Uo. 167.;
Ha a hadtörténelemben lapozgatunk, általában véve látni fogjuk, hogy voltaképpen a szakadatlan előretörekvés a cél felé, vagyis a cselekvés a háborúban a kivételes, a szünetelés, a semmittevés pedig a rendes állapot.
I. m. 16. f. – Uo. 180.;
Majdnem hihetetlen, hogy a legkisebb sikernek is mily jótékony hatása van.
I. m. IV. k. 12. f. – Uo. 239.;
Minden támadásnak védelemmel kell végződnie…
I. m. VII. k. 2. f. – Uo. 481.;
Csak az, aki csekély eszközökkel nagyot művel, csak az éri el a célt.
I. m. 22. f. – Uo. 522.;
…a politika: az értelem; a háború: pusztán csak eszköz, és nem megfordítva. Kell tehát, hogy a katonai nézőpont maradjon az alárendelt.
I. m. VIII. k. 8. f. B) – Uo. 551.;
A politika maga vezeti fővonalakban a háborút, de azért amidőn a tollat a karddal fölcseréli, nem szűnik meg saját törvényei szerint gondolkozni.
Uo. 554.
