HERDER, JOHANN GOTTFRIED (1744–1803) német költő, esztéta, történetfilozófus
HERDER, JOHANN GOTTFRIED (1744–1803) német költő, esztéta, történetfilozófus
A becsületszó nem sokba kerül.
Der Cid – Zitatenschatz der Weltliteratur. 7. kiadás. Hesse & Becker, Leipzig, é. n., 188. h. Kristó Nagy István;
Szerencsétlenségben ismerjük meg a barátot.
Palmblätter – Uo. 264. h.;
Kinek sok adatott, attól sokat várnak.
I. m. – Uo. 282. h.;
A közmondások egy nemzet gondolkodásmódjának tükrei.
Uo. 771. h.;
Ha hibázik
az asszony: bűnös a férfi.
az asszony: bűnös a férfi.
Der Cid – Uo. 896. h.;
Mondd csak, mondd csak, láttad-e,
mint törekszik minden élni?
Lesz, ha nem lehet fa,
levéllé,
s ha nem lehet termés,
csírává.
mint törekszik minden élni?
Lesz, ha nem lehet fa,
levéllé,
s ha nem lehet termés,
csírává.
A természet – Német költők antológiája. (Vál. és szerk.: Keresztury Dezső.) Móra, Bp., 1963. 323. Rónay György;
Agyból nagy palotákat emel, így szokta a német,
s minden lenne legott,
festő, sírásó, csillagjós, mázoló, táncos,
tímár, poéta, kovács,
sőt, ha lehet, isten-követül még némi madárjós;
minden és semmi vagyunk.
s minden lenne legott,
festő, sírásó, csillagjós, mázoló, táncos,
tímár, poéta, kovács,
sőt, ha lehet, isten-követül még némi madárjós;
minden és semmi vagyunk.
Egy német íróhoz – Klasszikus német költők. I–II. (Vál.: Halász Előd.) Európa, Bp., 1977. I. köt. 291. Szabó János;
…ha mindennek a világon megvan a maga filozófiája és tudománya, akkor nem szükségszerű-e, hogy annak, ami a legközelebb áll hozzánk, nevezetesen az emberiség történetének, szintén legyen filozófiája és tudománya?
Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, I. r. Bevezető – Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások. Gondolat, Bp., 1978. 49. Imre Katalin és Rozsnyai Ervin;
…ahol tevékenység van, ott erőnek, ahol új élet van, ott egy új életprincípiumnak kell lennie…
I. m. 3. k. II. f. – Uo. 136.;
Az eleven emberi erők az emberi történelem mozgatórugói…
I. m. III. r. 12. k. VI. f. – Uo. 264.;
…minden emberi mű esendő, és alig néhány nemzedéknyi idő múltán a legjobb berendezkedés is terhessé válik.
Uo. 268.;
Ami az emberiség birodalmában az adott nemzeti, időbeli és helyi viszonyoknak megfelelően végbemehet, az valóban végbe is megy…
I. m. 13. k. VII. f. – Uo. 333.;
Ami egy népre érvényes, az több nép szövetségére is érvényes: úgy kötődnek egymáshoz, ahogyan a hely és az idő kívánja; úgy hatnak egymásra, ahogyan az eleven erők összefüggéséből következik.
Uo. 336.;
A népek kultúrája létük virága, örvendetes, ám esendő megnyilatkozása.
Uo. 337.;
Egy-egy állam egészségét és tartósságát nem kultúrájának csúcspontja határozza meg, hanem eleven erőinek bölcs vagy szerencsés egyensúlya. Minél biztosabb a súlypontja ebben az eleven mozgásban, annál szilárdabb és tartósabb lesz az állam.
Uo. 340.;
…nemcsak szenátus és nép élt Rómában. hanem rabszolgák is, mégpedig annál nagyobb tömegben, minél inkább váltak a rómaiak a világ uraivá.
I. m. 14. k. IV. f. – Uo. 378.;
Az ember legyen ember! Helyzetétől függően alakítsa magát azzá, amit a legjobbnak tart.
I. m. 15. k. 1. f. – Uo. 409.;
A történelem folyamatából kitűnik, hogy az igazi humanitás növekedésével az emberi nem pusztító démonai is megfogyatkoztak…
I. m. II. f. – Uo. 417.;
A mesterségek és találmányok haladása fokozza az emberi nemnek azt a képességét, hogy korlátozza vagy ártalmatlanná tegye azt, amit a Természet nem tudott kiirtani.
Uo. 420.;
Az emberi nemnek az a rendeltetése, hogy különböző változásokon. keresztül a kultúra különböző fokaira lépjen; jólétének tartós állapota azonban lényegileg csakis az észre és a méltányosságra épül.
I. m. III. f. – Uo. 425.;
Még a legsilányabb emberi berendezkedések is így kiáltanak felénk: „Ha az ész és a méltányosság fel sem csillant volna bennünk, akkor régóta nem léteznénk többé, sőt, létre sem jöttünk volna.”
Uo. 431.;
Valamely dolog akkor tökéletes, ha nem egyéb, mint aminek lennie kell, és ami lehet.
Levelek a humanitás előmozdítására. Tantételek az emberiség jellegéről. 1. sz. – Uo. 463.;
Az ember neveltetése a születéssel kezdődik, mert az újszülött magával hozza ugyan erőit és tagjait, de ezeknek az erőknek és tagoknak a használatát, alkalmazását, fejlesztését meg kell tanulnia.
I. m. 4. sz. – Uo.;
…mindenki elegendő hajlamot hoz magával ahhoz, hogy emberré lehessen.
I. m. 5. sz. – Uo. 464.;
Egyetlen ember sem képes egymagában élni, még ha akarna is.
I. m. 6. sz. – Uo.;
Semmiféle emberi egyesülésnek nem lehet más célja, mint hogy megalapozza és megkönnyítse az egyének között a legjótékonyabb kölcsönhatást. Ami ezt a célt zavarja, akadályozza vagy megsemmisíti, az embertelen.
I. m. 7. sz. – Uo.;
Az ember az első, de nem az egyetlen teremtménye a Földnek; uralkodik a világon, de nem ő a Világegyetem. Ily módon a Természet elemei gyakran szemben állnak vele, ezért harcol ellenük.
I. m. 18. sz. – Uo. 467.;
Szerencsétlenségei révén jutott az ember legértékesebb javaihoz, és ezernyi felfedezés rejtve maradt volna előtte, ha nem ösztökéli felfedezésekre a szükség. Ő az ingaórán a súly, amely .mozgatója minden keréknek.
I. m. 19. sz. – Uo. 468.;
Az értelmetlen, vak erő végső fokon mindig tehetetlen erő; vagy önmagát pusztítja el, vagy kénytelen végül az értelmet szolgálni.
I. m. 22. sz. – Uo. 469.;
Minél tökéletesebb egy állam, annál odaadóbban és lelkesebben ápolja a humanitást; és minél kevésbé humánus, annál lelketlenebb és gonoszabb vele szemben. Ez a magatartás az állam valamennyi tagjára és kapcsolatára kiterjed, a kunyhótól a trónig.
I. m. 31. sz. – Uo. 471.;
A politikának eszköz, az erkölcsnek cél az ember. Ha e két tudomány nem egyesül, akkor mindkettő ártalmára van a másiknak.
I. m. 32. sz. – Uo.;
Abból … hogy Európa megőszült, senki meg ne jósolja egész nemünk romlását és halálát! Ugyan mit is ártana nemünknek, ha egy elfajzott része lehanyatlik? Ha lehullik a nedvdús fának egynéhány elaszott ága és levele? Mások nőnek az elszáradottak helyére, és újból virágba borulnak. Miért egyedül északi félgömbünk nyugati csücskének volna kultúrája, és valóban csak neki van-e?
I. m. Elmélkedések az emberiség történetéről – Uo. 578.
