POPE, ALEXANDER (1688–1744) angol költő
POPE, ALEXANDER (1688–1744) angol költő
Vékony fonál ejt tőrbe madarat,
finomka szálon hal is fennakad,
bodros fürt hozza ember végzetét,
és egy szál haj is megigéz, ha szép.
finomka szálon hal is fennakad,
bodros fürt hozza ember végzetét,
és egy szál haj is megigéz, ha szép.
Az elrabolt hajfürt. II. é. – Eposzok. (Vál.: Pálmai Kálmán.) Európa, Bp., 1972., 354. Vajda Endre;
Ha egyszer harcunk jutalma siker,
mindegy, erővel, ésszel értük el.
mindegy, erővel, ésszel értük el.
Uo.;
A tépelődő költő kínosan virraszt, s míg ő maga álmatlan, olvasói alszanak.
The Dunciad, I. k. – The Oxford Dictionary of Quotations. Oxford University Press, Ely Houses London W. l., 1968. 381. 13. sz. Molnos Emília;
Ne te légy az első, aki kipróbálja az újat, sem az utolsó, aki félreteszi azt, ami régi.
An Essay on Criticisme – Uo. 382. 29. sz.;
Tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni.
I. m. – Uo. 383. 2. sz.;
A nép szava különös dolog, igaz is, nem is, hogy Isten szava.
Epistles and Satires of Horace – Uo. 386. 14. sz.;
Boldog, aki nem remél semmit, mert az nem fog csalódni.
Letters. To Fortescue, 1725. szeptember 23. – Uo. 36. sz.;
Mi gyakran át kell élnünk az elmúlást, mielőtt végleg elhagynók az élet színpadát! Minden barátunkban önmagunk egy részét, s a legjobb részt veszítjük el.
I. m. To Swift, 1732. december 5. – Uo. 37. sz.
