SCHLEGEL, AUGUST WILHELM (1767–1845) német költő, kritikus, esztéta
SCHLEGEL, AUGUST WILHELM (1767–1845) német költő, kritikus, esztéta
…az ellentét eltűnik az arányban.
A szonett – Klasszikus német költők. I–II. (Vál.: Halász Előd.) Európa, Bp., 1977. I. köt. 493. Hajnal Gábor;
Mindig új gondolatokat kívántok? Cselekedjetek valami újat, majd lesz új mondanivaló is.
Athenäum-töredékek, 7. sz. – August Wilhelm Schlegel és Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások. Gondolat, Bp., 1980. 262. Bendl Júlia;
Szerencsére a költészet éppoly kevéssé vár az elméletre, mint az erény a morálra, máskülönben semmi reményünk nem volna költeményre.
I. m. 9. sz. – Uo.;
…aki egyszer botorul vagy nemesül arra törekedett, hogy az emberi szellem haladásába beleavatkozzék, kénytelen tovább haladni vele, különben úgy jár, mint a kutya a pecsenyesütőben, ha nem tud és nem akar szabadulni.
I. m. 19. sz. – Uo. 264.;
Jegyzetek egy vershez: akárha anatómiai felolvasást tartanánk egy sülthöz.
I. m. 40. sz. – Uo. 268.;
Az írói dicsőség gyakorta olyan, mint a nők kegye és a pénzszerzés. Ha megteremtődik a jó alap, a többi mintha már magától jönne.
I. m. 57. sz. – Uo. 271.;
Némely országok alattvalói számos szabadságra hivatkoznak büszkélkedve, melyeket a szabadság mind nélkülözhetővé tenne számukra. Ekképp bizonnyal azért kap akkora hangsúlyt bizonyos versek számos részletszépsége, mert maguk a versek nem szépek.
I. m. 60. sz. – Uo.;
A morális méltatás az esztétikaival teljesen ellentétes. Ott a jó szándék minden; itt a jó szándék semmi.
I. m. 106. sz. – Uo. 279.;
Nincs szánalmasabb, mint ha hasztalan adjuk oda magunkat az ördögnek; például ha sikamlós költeményeket gyártunk, amelyek nem valami kiválóak.
I. m. 128. sz. – Uo. 285.;
A költők végül is mind Narcissusok.
I. m. 132. sz. – Uo. 286.;
Mintha a nők mindent a puszta kezükkel végeznének, a férfiak szerszámokkal.
I. m. 133. sz. – Uo.;
Vannak szellemek, akikből a legnagyobb erőfeszítés és az erő határozott iránya mellől a hajlékonyság hiányzik … Nem hatolunk mélyre, ha a fúrót nagy erővel neki szorítjuk a deszkának, de nem forgatjuk.
I. m. 136. sz. – Uo.;
Elmondhatjuk, hogy a költőzseni jellegzetes ismérve ez: sokkal többet tud, mint amiről úgy tudja, hogy tudja.
I. m. 172. sz. – Uo. 294.;
Némelyek a legszívesebben hunyt szemmel szemlélnék a festményeket, hogy semmi se zavarja képzeletüket.
I. m. 175. sz. – Uo.;
Ne korholjuk a hollandokat korlátolt művészi ízlésükért. Először is: határozottan tudják, mit akarnak. Másodszor: műfajaikat maguk hozták létre.
I. m. 179. sz. – Uo. 295.;
Hogy egy Diderot-val meséltessük el, milyen volt egy képkiállítás: az valóban császári fényűzés.
I. m. 182. sz. – Uo. 296.;
A közönségest a kolosszális kivitel mintegy megsokszorozza.
I. m. 185. sz. – Uo.;
…mocskos lelkekben még egy Vesta-szűz is gerjedelmet ébreszthet.
I. m. 187. sz. – Uo.;
Maga a régi művészet sosem fog egészében visszatérni, bármily fáradhatatlanul dolgozza is fel a tudomány a természet felhalmozott kincseit. Bár a látszat már-már ezt mutatja gyakran; valami azonban mindig hiányzik, jelesül épp az, ami csak az életből fakadhat, amit modell nem adhat meg soha. A régi művészet sorsfordulói azonban szó szerint pontosan ismétlődnek.
I. m. 192. sz. – Uo. 297.;
Egykor természetet, ma kizárólag eszményt prédikálnak nekünk. Gyakran elfelejtjük, hogy ezek belsőleg összeegyeztethetők, hogy a szép ábrázolás a természetet eszményivé teszi, az eszményt természetessé.
I. m. 198. sz. – Uo. 299.;
Az angol nemzeti jellem fenségéről formált véleményt vitathatatlanul a fogadósok terjesztették elsőül…
I. m. 199. sz. – Uo.;
A nyelv uralma a szellemen nyilvánvaló; hanem ebből még … nem következik szent sérthetetlensége…
I. m. 209. sz. – Uo. 301.;
Az eszményi sosem a mennyiségben, hanem a minőségben rejlik.
I. m. 236. sz. – Uo. 309.;
Hogy volt egyszer egy aranykor, ez a cselkép az egyik legkomolyabb akadály eljövendő aranykor felé való közeledés útján.
I. m. 243. sz. – Uo. 311.;
Mindenkinek meglehet a maga misztikája, de tartsa meg magának.
I. m. 273. sz. – Uo. 317.
